Egy személyben vagyok nő, anya és pszichológus, közgazdász, könyvelő. Aki annak idején azért választotta a pályáját, mert orvos szeretett volna lenni, de a szülei nem engedték, és egy olyan iskolába íratták, ahol esély sem volt arra, hogy egyáltalán biológiát is tanulhasson. Így kerültem a közgazdaságtan közelébe. A középiskolai éveim után felvételt nyertem a közgazdasági egyetemre ahol nap, mint nap koptattam az iskola padját. És így, hogy már nem veszélyeztetett a szülői szigor, jelentkeztem párhuzamos képzés keretében pszichológia szakra. Persze joggal kérdezheted, hogy miért pont pszichológia, hiszen a pszichológus nem számít orvosnak. Egyszer szerettem volna egy családot, és tudtam, hogy soha nem szeretnék olyan anya és szülő lenni, mint amilyenek az én szüleim. Szerettem volna megérteni, hogy mi volt az, amiért ők olyanok lettek amilyenek. Hogy hogyan tudok én változtatni ezen? Mik azok a sémák, amiket meg kell szakítanom, hogy sem én, sem a leendő gyermekem ne vigye majd tovább. Hát így lettem én közgazdászból pszichológus.