Hogyan éljünk túl egy szakítást 40 felett?  

Avagy hogyan kezdjünk új életet, hogyan valósítsunk meg mindent, még azt is, ami soha nem volt álmunk.

Sokszor tapasztalhattuk már az életünk során, hogy amit addig felépítettünk, hirtelen szertefoszlik.

A közös álmok a múltban maradnak, jövőnk elszáll. A megszokások rabjai vagyunk és az egész életünkre kivetítjük félelmünket, még a kérdést is félve tesszük fel. Most hogyan tovább? Túl vagyunk már életünkben pár szakításon mire elérjük a negyven éves kort, de érezzük, hogy ez valami más. Én ugyanezekel a kérdésekkel küzdöttem a válásom után. Féltem az új élettől az egyedülléttől, újrakezdeni mindent.

Karácsony másnapja volt, mindenki a családdal ünnepelte a szeretet ünnepét, gondolataimban cikáztak a régi szép meghitt karácsonyi ünneplések, amikor hangos volt az asztal, és jó volt körbe nézni a sok boldog arcon, csak mert együtt vagyunk.

De hiába kötődött a lakáshoz oly sok szép emlék, a válásunk befeketítette, én pedig képtelen voltam tovább benne maradni, így másnapi indulással vettem két repülőjegyet egy olyan helyre, ahova soha nem vágytam, a ködös Albionba.

A külön élettől és a váratlan utazással megnyílt előttem a világ. Úgy éreztem magam, mint a börtönből kiszabadult madár, aki újranöveszti szárnyait. Azt éreztem, hogy levegőhöz jutok, hogy újra lélegzem. Olyan értékes emberekkel ismerkedtem meg, akikkel, ha abban a mérgező kapcsolatban maradok, soha nem lett volna lehetőségem.  Akik elismertek engem, és látták, valójában milyen is vagyok. Sokan csatlakoztak hozzám, sorra jöttek  a megkeresések, fantasztikus volt.

Egy számomra nagyon kedves barátom ajánlott nekem egy filmet, miután röviden elmeséltem a történetem. Nem tudom, hogy láttátok-e az Ízek, imák, szerelmek című filmet, de az életem mintha azokban a filmkockákban jelent volna meg, s egy időgép által lehetőségem nyílt volna arra, hogy megnézzem, mi is fog velem történni, ha már korábban látom ezt a filmet.

Utána a szememből megállíthatatlanul folytak a könnyek, mégis hálás voltam az illetőnek, hogy a figyelmembe ajánlotta ezt a filmet, mert hirtelen ráébredtem, egészen addig úgy viselkedtem, akár egy eszelős, amiért azt mertem gondolni, hogy meg akarom valósítani magam. Hirtelen kérdések merültek fel bennem és meg akartam érteni ki is vagyok valójában. Tényleg csak egy feleség és anya lennék? Csak ennyi van bennem?

Ma már tudom, hogy nincs lehetetlen

Kiköltöztünk a lányommal az Egyesült Királyságba és új életet kezdtünk. A szárnyaimmal egyetemben a terveim is csak nőttek, melyeknek semmilyen valóság alapja nem volt. Letelepedésem melegében alapítottam egy sütis vállalkozást. Egyik napról a másikra meghirdettem angol közösségi oldalakon Karácsony előtt, hogy magyar karácsonyi süteményeket sütök. Én, aki nem igazán tudtam sütni, és szerintem a főzéssel is akadtak problémáim, kizárólag csak a családomon szórakoztatására készítettem nyalánkságokat.

Ennek ellenére – legnagyobb meglepetésemre – a megrendelések olyan mértékben érkeztek, hogy a végén már le kellett állítanom a hirdetéseket, mert képtelen voltam többet bevállalni. Fantasztikus érzés, egyfajta karácsonyi csoda volt a számomra, hogy a munkámmal örömet okozhatok másoknak. Ott álltam iszonyat mennyiségű rendeléssel és annak felelősségével, hogy olyan megtiszteltetés ért engem, hogy az ünnepi asztalon ott lehetek, örömöt, boldogságot adhatok másoknak.

Nagyon sok visszatérő vendéggel büszkélkedhettem, s ennek titka talán abban leledzik, hogy minden túlzás nélkül állíthatom, az összes süteményt szívvel készítettem, ezáltal – ha úgy tetszik- valamennyiben egy kicsit ott voltam én is.

Megtanultam, hogy nincs lehetetlen és merjek nagyot álmodni, mert ha valóban bízok magamban, akkor határ a csillagos ég.

Ma már nagyon hálás vagyok a történtekért, hiszen egy életre megtanultam, hogy ki vagyok és azt, hogy ez az ember mire képes. Szeretem magam, és a tükörbe nézve azt mondani, hello, ma is jól nézel ki! Megtanultam, hogy ha nem lehetek önazonos egy kapcsolatban, akkor nem kell benne ragadnom. Képessé váltam kiállni magamért még akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik. Ismeretlen számomra a lehetetlen fogalma, már mindenkit olyannak fogadok el, amilyen, s nem harcolok a magam igazáért, se senkivel. Egyszerűen „csak” boldogan élek.

Köszönöm Neked!