Egész évben igyekeztünk titeket hasznos, fontos és érdekes cikkekkel ellátni, melyek a maga nemében mind különlegesek, hiszen szakértőink személyiségét és hozzáértését tükrözik.
A legkülönfélébb témák kerültek elő az elmúlt tizenkét hónapban, mint a divat, lelki és testi egészség, kultúra és még sokáig folytathatnám a sort. De nem teszem, hiszen most azoké lesz a főszerep, akiknek mindezt köszönhetjük. Szerencsére nagyszerű szerzőkkel gazdagodott a csapatunk, akik közül néhányat – tavalyi össszefoglalónkhoz hasonlóan – idén is arról kérdeztünk, mit jelent nekik a karácsony.
Először Horváth Évát, okleveles irodalomterapeutát kérdezem, akinek az olvasás, a szöveg a munkája, a hobbija, és a szenvedélye.
Mi a legelső emléked, ha a karácsonyra gondolsz?
Gyerekkorom legemlékezetesebb karácsonya 1982-ben volt. 9 éves voltam, apuval elmentünk délután 5 körül sétálni, esett a hó, már sötétben értünk a vissza. A kapu előtti kandeláber fényében csillogtak a hópelyhek, anyu várt otthon minket, az asztal roskadásig volt a kedvenc ételeimmel. Égtek a gyertyatartóban a gyertyák, a karácsonyfát már feldíszítették az angyalok, és volt alatta sok, rózsaszín selyempapírba csomagolt ajándék. A kedvencem abban az évben a sárga színű műanyag perselymalac volt, amelynek a hasán volt egy perforált nyitó, amit már másnap délelőtt kivágtam, hogy kivegyem belőle az 1 nap alatt beledobált aprót. Emlékszem, hogy nagyon sokáig állt a fa, szép, nagy volt, rajta színes égőkkel, amiket bekapcsolva hagytam, úgy aludtam el mindig. Remélem, hogy én is tudok majd ilyen szép emléket hagyni a családomra.
Mikor kezded el és hogyan készülsz az ünnepekre?
A dekorációt megveszem már november elején és elkezdem beszerezni az ajándékokat is, mert nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni. A halászlevelet rendeljük, anyukám készíti a kacsát, almával és krumplival egybesütve, meg orosz salátát az én kedvemért, mert az az egyik kedvencem. Anyósomtól kapunk mindig nagyon finom bejglit, tojáslikőrt egy kedves barát és egyben ex-kolléga receptje alapján én készítek mindig, a mézeskalácsot pedig a fiam süti. A fát is ő választja, de 24-én a férjem faragja az állványba, díszíteni pedig együtt szoktuk.
A jótündérünk meglepetéseként lehet 3 kívánságod a jövő évre. Mit kívánnál?
Egészséget – a Covid miatt ez most kiemelt szerepet kap, de fontos akkor is, amikor nincs világjárvány.
Sok utazást – mi aktívan pihenő család vagyunk, szeretünk külföldre is utazni, megismerni más országokat, kultúrákat. Ez tavaly és idén kimaradt, de remélem, hogy jövőre újra járhatunk Karlovy Varyban, Český Krumlovban, Prágában, Krakkóban, Granadában, Sevillában és Antibes-ban.
Végül pedig sok-sok irodalomterápiás csoportot, mert az önismeret nagyon fontos, és #mertkapcsolódnijó.
Következő szerzőnk Ramocsai Renáta művészettörténész, akinek köszönhetően, folyamatosan értesülhetünk az újonnan nyílt, és általa meglátogatott kiállításokról.
Reni, mi ugrik be először, ha a legkorábbi gyerekkori karácsonyi emlékeidet felidézed?
A szoba ajtajánál kukucskálom, ahogy az „angyalkák” szorgosan tevékenykednek a karácsonyfa körül. Varázsporos a levegő, csillogó karácsonyi fények. Pillanatokon belül megszólal a pici csengő, végre eljött a karácsony este!
3 gyermek anyukájaként látom, micsoda nagy felelősség és talán erőfeszítés is, hogy megteremtsük és megtartsuk a gyermekekben ezt a csodát. Egyik évben a nagyfiam, aki ekkor 7 éves volt, semmi esetre sem szerette volna a tett színhelyét elhagyni, mindenképpen látni akarta az angyalkák érkezését. Nagy nehezen sikerült elvinnem Őket egyedül a templomi jászolhoz, kis időt adva az „angyalká(k)nak” a munkához. Csöpögött az eső visszafelé, szürkeség volt, mindháromnak elege volt a sétából, nekem is… Mire hazaértünk, ott várta Őket a csillogó fény, a karácsonyfa és az ajándékok. Az a bizonyos varázsporos hangulat megint… Szinte én is elhittem.
Mi lenne az a három dolog, amit kívánnál, ha megjelenne előtted egy jóságos tündér keresztanya?
Testileg és lelkileg is rendeződjön a társadalom!
A gyerekek kapják vissza az önfeledt gyermekkort!
Szeretettel és odafigyeléssel álljunk egymáshoz és a környezetünkhöz!
A családi ünneplésnek vannak olyan hagyományos ételei, amelyek az asztalra kerülnek sokaknál. Nálatok is vannak ilyenek? Mesélj róluk!
Nálunk idén annyiban lesz különleges az ünnepi menü, hogy vegetáriánus étel is szerepel majd rajta. Pont egy éve, tavaly decemberben jutottam el arra a meggyőzősédre, hogy nem fogyasztok többé húst. A mi családunkban nem szokás a többfogásos lakoma, halászlét készítünk, desszertként pedig zserbót és mákos bejglit. Idén viszont a klasszikus hármas mellett első alkalommal vegetáriánus Wellingtont is fogok sütni! Remélem jól sikerül! A zserbót szigorúan házi lekvárral készítem, a mákos bejglit pedig már napokkal Szenteste előtt megsütöm, hogy igazán finom legyen. (A jeles alkalomig szigorú őrizetet kap.)
Huszák Éva, közgazdász, life- és business coach, aki mindezek mellett büszke anya és feleség, valamint a foryourbalance megálmodója.
2015-ben férje munkája miatt Svájcba költöztek két gyermekükkel. Többek közt erről is mesél nekünk cikkeiben.
Éva, milyen volt az első karácsonyod, amire emlékszel?
Legelső karácsonyi emlékként egy érzést mondanék. Az érzést, amely körbelengte a családomat, a gyermeki lelkemet és a kis várost, ahol felnőttem.
Egy csendes, kis városka az én szülővárosom, ami a karácsonyi időszakban életre kelt. A város központjában szólt a zene, kirakodóvásár volt és az emberek boldogan adták át magukat a varázslatos hangulatnak.
Aztán, ahogy közeledett december 24-e, a jó érzés a családi házunkba vándorolt és járta át a konyhát, ahonnan finom illatok szűrődtek ki. Aztán bejárta a nappalit, ahol a szépen feldíszített karácsonyfa tündökölt, majd a fa alatt heverő, gondosan becsomagolt ajándékokat látva átalakult egy gyermeki izgatottságba. Alig vártuk a pillanatot, amikor az apróságok által szerzett örömöt megláthattuk egymás arcán.
Mit jelent számodra a ’tökéletes’ karácsony?
Ha egy tökéletes karácsonyt képzelek magam elé, akkor fényeket látok, gyertyalángot, boldogan nevetgélő, összebújó, hálával telt szívű embereket, akik körül az izgatottan és boldogan ugrándozó gyerekek alig várják, hogy végre az ajándékbontásra kerüljön a sor.
Itt viszont megállnék egy pillanatra, ugyanis az utóbbi években ezt a tökéletes képet és az annak megvalósítására való törekvést nagyban megnehezíti a már november elején karácsonyi díszekben pompázó város, a játékboltok, áruházak minden eszközt bevető reklámja, ami szépen, lassan átfordította a számomra gyermekként még „szeretet ünnepeként” emlegetett karácsonyt egy minél drágább, nagyobb, villogóbb ajándékozási versenyfutássá.
Ugyan a jelenség ellen nem sokat tudok tenni, viszont arra kifejezetten törekszem, hogy a karácsonyi hangulat varázsát megőrizzem. Közös sütögetések, kézműveskedés, családi filmek, bekuckózva kakaózás, szánkózás, nagy séták, beszélgetések és lelassulás…
Általában milyen a karácsonyod? Nyugalmas vagy esetleg stresszes?
Volt egy időszak, amikor kifejezetten rohanós karácsonyaink voltak. Amikor az ember szülővé válik, szinte feladatának érzi a legeslegtökéletesebb karácsony megteremtését. Legalább öt féle sütemény, háromfogásos vacsora, amit rendszerint csakis ünnepekkor készítünk el, tehát még ez is plusz feszültség, a lakás teljes ünnepi dekorációban, anyuka tökéletes sminkben, a család vasalt ingben, a fa alatt halomban álló, gondosan becsomagolt ajándék hegyek és részletesen megtervezett útiterv, hogy mikor, kit látogatunk meg.
Aztán pár éve rájöttem, hogy a nagy igyekezet pont az ellenkezőjét váltja ki! Elkezdtem tudatosan lassítani. Két féle sütemény éppoly’ örömet tud okozni, mint az öt féle, a háromfogásos vacsora helyett tökéletesen megfelel egy raclette sütő is, amit az asztal közepén elhelyezünk, körbeülünk és miközben sütögetünk, nagyokat beszélgetünk, nevetgélünk. Előkerültek a társasjátékok, a családi filmek és ahelyett, hogy rosszullétig ennénk magunkat, inkább nagyokat sétálunk, szánkózunk. Rájöttem, hogy vannak dolgok, amik felett teljes uralmunk van, csak meg kell hozni a döntést! Merni kell szakítani a berögződött szokásokkal, ha a belső békénk úgy kívánja.
Szalontai Kata két fiú gyermek édesanyja, lakberendező, közgazdász, nemzetközi kapcsolatok szakértője, feleség, és belül egy örök gyerek, aki hiszi a jót és megingathatalanul optimista.
Ha benyunyod a szemed és elképzeled a tökéletes karácsonyt, mit látsz?
Béke, nyugalom, lelassulás legalább néhány napra a mindig rohanó hétköznapokból. Karácsonyi zenék, csillogó gyermeki szemek, játék kifáradásig. Bekuckózás és csodavárás egy egész hónapon át. Nekem ez a karácsony és az adventi időszak
Pihenés vagy rohanás jellemzi a karácsonyod általában?
Két kis gyerek mellett sajnos nincs pihenés, de nem is rohanunk. Igyekszem a feladatokat időben minél inkább széthúzni, hogy december 24-25-26-27 már csak a családé és az ünneplésé lehessen. Az ajándékok beszerzését már szeptemberben elkezdem, idén már excel listám is van róla 😀 (soktagú a családunk, illetve van ilyenkor névnap és persze ott a Mikulás is).
Próbálok egyszerűsíteni, amit csak lehet. Például nem csomagolom az ajándékokat, csak tasakokba teszem, interneten rendelek, illetve játékokat a gyerekeknek leginkább használtan – környezetvédelmi okokból. Sütit, mézeskalácsot előre sütünk és a karácsonyi menü nem több, mint két fogás.
December 20. körültől igyekszem tudatosan lassítani. Az ünnepi ebédet már előző nap el- és előkészítem, a karácsonyfát 23-án szerezzük be. Így 24-én a közös karácsonyfadíszítésé a főszerep, majd együtt várjuk az angyalkákat.
Megosztod velünk azt, amit a legjobban kívánnál magadnak és szeretteidnek a jövő évre?
Minden szerettemnek egészséget, félelem nélküli, szeretetben eltöltött napokat és vágyaink teljesülését kívánnám.
Leon-Kertesy Tünde Judit utazásszervező és esküvői szertartásvezető, aki munkája révén sok helyen járt már a világ minden táján. Szereti és tiszteli más országok kultúráját, célja pedig hogy ezekkel megismertesse olvasóinkat is.
Képzelj el egy minden tekintetben tökéletes karácsonyi ünnepet. Milyennek látod?
Számomra a legfontosabb az, hogy nyugalom és béke honoljon az otthonomban. Az adventi időszakot nagyon szeretem és aktívan töltjük, mexikói szokás szerint a karácsonyfát is hamarabb feldíszítjük. Úgy vélem, a téli szürkeségben jól jönnek a szép fények, valamint így próbálom elkerülni, hogy az ünnep rohanásba menjen át. Ami most különösen lényeges számomra, hogy egy kicsit vissza tudjak húzódni, le tudjak lassulni, s megteremthessem az igazi karácsonyi hangulatot.
A családi ünneplésnek vannak olyan hagyományos ételei, amelyek az asztalra kerülnek sokaknál. Nálatok is vannak ilyenek? Mesélj róluk!
Természetesen nálunk is vannak hagyományos ételek, amelyek soha nem hiányozhatnak az asztalról. A kultúrák keverednek az asztalunkon is. A német eredetű Stollen, Spekulatiuskeks és Lebkuchen a kisfiam nagy kedvencei. Az olasz Panettone is mindig helyet kap, január 6- án pedig majd megvágjuk a spanyol nyelvterülethez tartozó Rosca de Reyes nevű kalácsot. Általában édesanyám készíti a bejglit és a zserbót, testvérem pedig a linzert. Nem szeretnénk cukorsokkot kapni, ezért mindig készítünk levest, a főfogások tekintetében azonban eltérnek a szokásaink. Mi inkább a kacsára szavazunk.
Megosztod velünk azt, amit a legjobban kívánnál magadnak és a szeretteidnek a jövő évre?
Azt kívánom, hogy valóra válhassanak az álmaink. A minap egy régi mexikói kollégám oldalán szembejött egy idézet, amit úgy éreztem, mintha szinte nekem szólna. Arról írt, hogy mi magunk teremtjük a saját világunkat és megvan bennünk minden lehetőség, hogy olyat hozzunk létre, amilyet szeretnénk. Én azt kívánom, hogy megtaláljuk magunkban az erőt és a kitartást, hogy egy olyan közös életet teremtsünk, amilyenre vágyunk.
Szerkesztőnknek – aki szintén ebben az évben csatlakozott hozzánk – a napokban jelent meg az első regénye, A hibrid címmel. Így talán nem kérdés, hogy a hatalmas öröm mellett a jövő foglalkoztatja, gondolatban már a következő könyvét tervezi. Vicky így vall a közeli jövőre vonatkozó terveiről:
Most jelent meg az első könyvem, ami elképesztően izgalmas. Mivel nekem az írás az életem, ezért szeretném, ha majd egy újabb történetemet is az olvasók elé tárhatnám.
A jótündérünk meglepetéseként lehet 3 kívánságod a jövő évre. Mit kívánnál?
Mivel van egy autoimmun betegségem, ami komoly fájdalmakkal jár, szeretnék meggyógyulni. Bár elvileg ez gyógyíthatatlan, mégis vannak kivételek. Jó lenne, ha én lehetnék az egyik.
Egy újabb könyvet, amit az olvasók szeretni fognak.
Egy világot, ahol harmóniában élünk a természettel és egymással.
Vajon mit hoz az idei ünnep szerinted? Milyen érzések fogalmazódnak meg benned?
Reményt ad valami újra, amit még nem éltem meg. Az pedig különleges érzés, hogy talán valaki azt kapja ajándékba, amit én alkottam.
Németh Szilvia life coach, mediátor és író, aki közel másfél évtizeden át (és azóta is folyamatosan) tartó önismereti utazásai során számtalanszor érezte azt, hogy tapasztalataival segíteni szeretne azoknak, akik néhány lépéssel mögötte léptek rá a saját útjukra.
Mit jelent számodra a tökéletes karácsony?
Nem vagyok a nagy felhajtás és az egyestés karácsony híve. Hiszem, hogy az év egy-két napján ünnepelni vajmi kevés, ezért évek óta arra törekszem, hogy minden napomban legyen egy kis „karácsony”, ami számomra egyszerű, csendes, meleg, békés, figyelem és szeretetteli.
Mivel minden napot igyekszem így élni, ezért a karácsony lágyan belesimul az év többi napja közé. Az igazi karácsony számomra belül, a lelkemben zajlik.
Tökéletessé az teszi a Szentestét, ha néhány különlegességgel, mint például a karácsonyi menüvel, a meghitt hangulattal, és egy szokásosnál mélyebb meditációval tényleg sikerül megünnepelni az Életet és a Fény születését.
A családi ünneplésnek vannak hagyományos ételei, amelyek biztosan az asztalra kerülnek minden évben? Van kihagyhatatlan karácsonyi menütök?
Nekem évek óta nagy kedvencem a mézes-chilis sült csirkemell, vajban párolt ananászkarikával, tejszínes hagymakrémmel és vadrizses rizzsel. Itthon valahogy ez lett a karácsonyi menü, ezt csak Szenteste készítem. Tárkonyos csirkeragú levessel és édességgel egészítem ki. Idén egy újfajta desszertet próbálok ki, amit nem kell sütni, viszont a sok mogyorókrémmel és mascarponéval mennyeinek ígérkezik.
Ezt a menüsort viszonylag egyszerű elkészíteni, mégis, így együtt, megspékelve a fenyőillattal és a gyertyafénnyel kicsit kiemeli a Szentestét az év többi „karácsonya” közül.
A jótündérünk meglepetéseként lehet 3 kívánságod a jövő évre. Mit kívánnál?
Kedves Jótündér! Már így is nagyon boldog és hálás vagyok a sok jóért, amit kaptam az Élettől, de ennek a három kívánságnak a teljesítésével igazán nagy örömet tudnál szerezni:
Induljon el és erősödjön meg a vállalkozásom mindhárom lába.
Találjon rám az a férfi, akivel az Ég egymásnak teremtett minket.
Legyen egy közös nyaralásunk a fiammal, finom ételekkel, sok-sok nevetéssel és kalanddal.
Csiki Judit újságíró, szín- és stílustanácsadó, self-care mentor, aki minden olyasmiről szeret írni, amitől olvasói jobban érezik magunkat a bőrükben.
Ha elképzeled, milyennek látod a minden szempontból tökéletes karácsonyt?
Számomra a tökéletes karácsony spontán és vidám, semmiképp nem túltervezett. A havas tájat és a hegyi házikót is mindig hozzáképzelem, de ez leginkább csak a fantáziám szüleménye. De ha havat nem is tudok intézni, azért az itthoni viszonyok között is erre az érzésre törekszem. Általában lazára veszem a készülődést, nem hajt, hogy minden makulátlan legyen. Persze van díszítés, fa, vacsora, ajándék, de igyekszem nem eltúlozni az egészet. Ablakot például tüntetőleg nem a nagyobb ünnepek előtt tisztítok. Annál, hogy minden csillogjon, százszor többet ér, hogy ne holtfáradtan essünk be a karácsonyfa alá.
Mi jellemző általában a karácsonyi időszakra? Pihenés vagy rohanás?
December közepéig tart az év végi rohanás, ilyenkor igyekszem minden munkámat befejezni, leadni, lezárni az adott évre. Nagyjából december 15-től viszont már a pihenésre koncentrálok. Kell néhány hét munka nélkül. Ilyenkor újratermelem a kreativitásom, a családdal vagyok, és persze némi énidőt is mindig beiktatok.
Mikor kezded el és hogyan készülsz az ünnepekre?
Egy ideig igyekeztem nem csak a munkát, hanem a karácsonyi előkészületek jó részét is december közepéig elintézni, hogy az utolsó egy-két hét már tényleg csak a hangolódásról szóljon. Azt vettem észre, hogy ha túl sok a feladat, akkor hamar elillan a karácsonyi hangulatom. Amióta gyerekeim vannak, azóta persze mindig kicsúszom ebből a határidőből, de továbbra sem szeretem az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat. A Szenteste előtti napok már valóban csak a pihenés, az otthoni készülődés jegyében telnek. A karácsonyfát sem egyszerre díszítjük fel, sokszor három-négy nap alatt „öltözik fel”, úgy, hogy minden nap kicsivel több dísz kerül rá.
Czibere Csilla szépség mentor és arcjóga tréner, akinek cikkeiben szenvedélyéről, a szépség, fiatalság megőrzésének titkairól olvashatunk, melyet több oldalról közelít meg.
Milyen számodra a ’tökéletes’ karácsony?
A tökéletes karácsony nekem azt jelenti, hogy a szeretteim körében nevetve, jókat beszélgetve, finom ételeket fogyasztva töltöm az időt. Együtt, szeretetben, mobil telefonok nélkül, egymásra figyelve.
Megosztod velünk azt a 3 dolgot, amit a legjobban kívánsz a jövő évre magadnak?
Szeretet, egészség, és bőség az életem minden területén.
Mesélj a jövő évi terveidről. Mit szeretnél megvalósítani?
A 2022-ben jelenik meg a könyvem, ami arról szól, hogyan lehet egy nő élete minden napján ragyogó, vonzó és varázslatos. Kézikönyv a szépség, fiatalság megőrzéséhez, arcjóga gyakorlatokkal és praktikus tanácsokkal, hogy a kor a nők életében valóban csak egy szám legyen. Valamint az arcjóga tréningem spanyol nyelven is elindul.
Frankó Márta szakképesítéssel rendelkező edző, táplálkozási tanácsadó és életmódmentor, aki egy súlyos autoimmun betegség után saját vállalkozásba kezdett. Miután nagy tapasztalata van az életmódváltásban, másoknak is hatékonyan tud segíteni a számukra ideális életmód kialakításában.
Pihenés vagy rohanás jellemzi a karácsonyod általában?
Arra törekszek, hogy a családom karácsonya valóban nyugodt és békés lehessen, ezért nem stresszelem magam extra készülődéssel, 10 fogásos karácsonyi menüvel vagy túlzott dekorációval. Korábban sokkal többet törtem magam, mert mint oly sok nő, én is erre szocializálódtam, de ezen a szokásomon idővel változtattam. A lányom is már a maga 13 évével kevesebb kézműves foglalkozást igényel, mint mikor még kicsi volt… szóval anyaként, feleségként nekem így sokkal könnyebb.
Az utóbbi években ez a módszer nagyon jól működik. Nem kebelez be a sok feladat és teendő, jut elég energia a családomra. Jókat beszélgetünk, nevetünk, és én sem hulla fáradtan és stressztől tépett idegszálakkal esek be a karácsonyfa alá. Egyébként meg egy támogató és jó fej családom van, megosztjuk egymás között a karácsonyi feladatokat, így megmarad a mi kis belső univerzumunk egyensúlya is.
Vannak nálatok olyan hagyományos karácsonyi ételek, amelyek mindig az asztalra kerülnek?
Nem kötjük magunkat a nagy könyvben előírt hagyományokhoz, elvárásokhoz. Azt eszünk, amihez épp kedvünk van, és mindezt mértékkel. Sajnos még mindig sok magyar családnál szokás, hogy az ünnepekre többféle menüvel, desszerttel is készülnek egy napon belül, ami egyenes út a túlevéshez és hízáshoz. 3 fogásnál nem érzem, hogy többet kellene készíteni csak azért, mert ünnepek vannak, hiszen a szervezetünk ezeken a napokon sem igényel több ételt, mint máskor. A szeretetünket, egymás iránti tiszteletünket másképp is kifejezhetjük, ezért senkinek nem kellene napokig a konyhában sütni-főzni.
Mivel edző és táplálkozási tanácsadó is vagyok, nagy előnnyel indulok egy egészséges, ugyan akkor élvezetes karácsonyi menü összeállításánál. Kedvenc menünk egyike a klasszikus magyar vasárnapi menü egészségesebb verziója: ízfokozómentes húsleves, valamint a kókuszzsírban sült, gluténmentes, szénhidrát-csökkentett panírba forgatott rántott hús és cukkíni tejfölös uborkasalátával.
Másik nagy kedvenc a halászlé (na jó, ezt főleg én szeretem a családban) és a konfitált kacsacomb lilakáposztával és egyéni kívánság szerint krumpli- vagy répapürével, párolt zöldségekkel.
Desszertnek az utóbbi időben többnyire valamilyen krémes sütit készítettem glutén- és cukormentes verzióban. Nagy kedvenc a sajttorta eperöntettel, a mascarponés pohárkrém, de van, amikor csokitortára esik a választásunk.
Amit csak lehet, elkészítek 1 nappal szenteste előtt, így december 24-re már csak kevés teendő marad, és több energia jut más, fontosabb és örömtelibb közös programokra.
Mesélj a jövő évi terveidről. Mit szeretnél megvalósítani?
Bevallom, már nagyon óvatos vagyok, ha tervezésről van szó. Az életemben – mint mások életében is – gyakran nem várt fordulatok érkeznek, amik egy tollvonással képesek áthúzni a számításaimat. Éppen ezért azt szoktam mondani, hogy én rugalmasan tervezek. Vannak elképzeléseim, konkrét terveim is, de megengedem magamnak, hogy ezektől eltérjek, ha az adott körülmények mellett az lesz a helyes döntés.
Idén éppen egy ilyen nem várt életesemény, egy nagyon súlyos gyógyíthatatlan autoimmun betegség miatt kellett nulláról újraépítenem az életemet, beleértve a vállalkozásomat is. Így az év végéhez közeledve azt kell mondanom, hogy terveimet meghaladva teljesítettem, amiért nagyon hálás vagyok.
Bízom benne, hogy a jövő évben tovább javul majd az egészségi állapotom, ezért minden tőlem telhetőt megteszek. Igyekszem a nehezebb napokat is alázattal viselni, mert bizonyára lesznek még bőven, de alapvetően előre tekintek.
Ha az egészségem engedi, nagy hangsúlyt fogok fektetni a vállalkozásom további építésére is. Jelenleg a munka mellett tovább képzem magam, és a tanultakat folyamatosan építem be a munkafolyamataimba.
Mindenképp szeretnék még több nőhöz eljutni és támogatni őket egy örömteli, sikeres és önazonos életmódreformban. Új megvilágításba helyezem a vállalkozó nők egészségmegőrzését is, ezért nekik különféle edukációs lehetőségeket akarok biztosítani. Az online személyes táplálkozási tanácsadás mellett terveim között szerepel egy komplex online program elindítása vendégelőadókkal. Itt minden résztvevő egyénre szabottan, mégis egy közösség szerves részeként tudna életmódot váltani, és közben testileg-lelkileg fejlődni, kiteljesedni. Azt gondolom, hogy rengeteg nőnek van szüksége ilyen fajta minőségi támogatásra, amely végső soron életminőségük javulásához vezet.
Szeretettel kívánok minden kedves 40plusz.hu Olvasónak békés, áldott Adventet és meghitt, szeretettel és mosollyal teli karácsonyi ünnepeket!
Farkas Éva szociálpolitikus és coach. Szenvedélyesen szereti az öregedés témáját, és megingathatatlanul hisz az aktív, elégedett és szép időskor lehetőségében.
Éva, mit jelent számodra a ’tökéletes’ karácsony?
Arról álmodozom, hogy egyszer egy hatalmas ház hatalmas konyhájában együtt ünnepeljen az egész nagy családunk. A három generáció – nagyszülők, szülők és gyerekek – unokatestvérek és rokonok együtt készítsük el a karácsonyi vacsorát, közben pezsgőt szürcsöljünk vagy forralt bort s a házat lengje körbe karácsonyi illat, fényektől legyen terhes a ház és zene szóljon. Töltse meg a házat az együttlét öröme, a teljes elfogadás és összetartozás megható tapasztalása, jusson idő beszélgetésre és közös játékra s göndör kacajtól visszhangozzék a ház. Este mindenki ünneplőbe öltözzék, s igazítsuk hozzá a szívünket, üljük végre körbe a hatalmas asztalt mind.
Megosztod velünk azt a 3 dolgot, amit a legjobban kívánsz a jövő évre?
Egészséget kívánok elsősorban magamnak és a családomnak is. Talán közhelyesen hangzik, mégis igaz, ha egészségesek vagyunk, nem igazán létezhet olyan kihívás amit ne tudnánk megugrani. Számomra nagyon fontosak az emberi kapcsolódásaim, rengeteg szeretetet és örömet hordoznak, bízom benne jut belőle ezután is elegendő. Imádom a munkámat, de a hátam mögött álló nagyon nehéz két év után végre nyugodalmas, izgalmas, kreatív, fejlődést hordozó lehetőségekre vágyom, ahol a megbecsülés az alap.
Hogyan fogjátok ünnepelni az idei karácsonyt, mire számítasz?
A tökéletes karácsony számomra megadatott. Nem volt mindig így, de megdolgoztunk érte. Pontosan tudtam mit nem akarok s innen meg voltak a kiindulási pontok, hogy hogyan szeretném ha az ünnepet töltenénk. Mára kialakult a családunk karácsonyi hagyománya, beleértve a karácsonyi vacsora menüjét is. Arra törekedtünk, hogy minimalizáljuk a konfliktus lehetőségét, hogy ez teljesíthető legyen, rájöttünk, hogy felesleges túlvállalni magunkat. Kényelmes, lusta ébredezés után, közösen reggelizünk, azután évek óta a lányommal moziba megyünk s mozi után bekapunk valamit a városban. A filmválasztás mindig kapcsolódik az ünnephez, végig szorongatjuk egymás kezét és jól kibőgjük magunkat, ünneplőbe öltöztetjük a szívünket. Délután becsomagoljuk az ajándékokat, azután a kisfiammal futni megyünk s közben azokra a szeretteinkre emlékezünk akik már nem lehetnek velünk. Amíg a gyerekek fürdenek és ünneplőbe öltöznek, a férjemmel elkészítjük a világ legegyszerűbb, leggyorsabb s számunkra legfinomabb ünnepi menüjét. /max.másfél óra/ s aztán körbe üljük az ünnepi asztalt. Vacsora után következik az ajándékozás s nagyjából éjfél körül kerülünk az ágyba, addig közösen örülünk az ajándékoknak.
Pados Eszter HR tanácsadó, coach és tréner, aki a pozitív pszichológia és coaching segítségével segít az embereknek, hogy problémáikra kihívásként tekintsenek, és megértsék, hogy rendelkeznek a megoldáshoz szükséges összes erőforrással.
Mi él az emlékeidben életed első karácsonyáról?
A legelső emlékem, amikor nagymamáméknál jött össze a nagy család az újpalotai lakásban. Ott volt még a dédim, nagyszüleim, szüleim, testvérem, nagybácsi, nagynéni, unokatesók. Csilingelt a csengő, vártuk, hogy az angyalka hozza a fát és az ajándékokat. Nagypapám csillagszórót gyújtott, együtt énekelte mindenki a “kiskarácsony, nagykarácsonyt”, utána lehetett csak ajándékot bontani, szép sorban mindenki, nem volt tolongás, örült mindenki mindenkinek és mindennek. Régi csoda volt, már meg is kopott, elmúlt emlék már csak, amit néhányan őrzünk a szívünkben.
Hogyan telnek az ünnepek, pihentek vagy útra keltek?
Sajnos az idei karácsonyra is rányomja a bélyegét a járvány, így csak a saját és a férjem szüleivel fogunk találkozni. Idén sem lesz “nagykarácsony”, mikor a rokonság együtt üli körbe az asztalt. Fájdalmas, hogy ezek az élmények kimaradnak a gyermekeim életéből, próbáljuk pótolni, ahogy tudjuk. Azt gondolom, azért, mert másképp lesz szép az ünnep, ugyanúgy
megélik a csodát.
Ha lehetne 3 kívánságod a jövő évre hála egy jótündérnek, mit kívánnál?
Talán sosem értékelődött fel ennyire, mint most bennem az egészség értéke. Elcsépeltnek, üres frázisnak tűnhet, én mégis ezt kívánnám, nemcsak magunknak, a családnak, barátoknak, hanem az egész világ induljon el a gyógyulás útján. Nem tudunk nagy dolgokra hatni, de mindenki azt a kicsit, amit megtehet önmagáért, a környezetéért, fontos lenne, hogy felelősséggel beleálljon, hiszen a sok apró tett nagy dolgokra képes. Ez így is nagy falat lesz a jótündérnek, nem kívánok mást.
Madarász Éva szín, smink és stílustanácsadó cikkeivel segít olvasóinak a korukhoz legelőnyösebb színeket, fazonokat és stílust megtalálni.
Mit jelent számodra a ’tökéletes’ karácsony?
Számomra az a tökéletes karácsony, amikor együtt van a család apraja-nagyja. Egymást apróságokkal szoktuk meglepni, nem ez a legfontosabb a számunkra, hanem az együttlét. Az unokám viszont mindenkitől kap valamit, és én imádom nézni, amikor az izgatottságtól csillogó szemmel bontja ki az ajándékait. Ilyenkor ő van a központban, de természetesen a családi beszélgetések, viccelődések sem maradhatnak el. Ezek az alkalmak feltöltenek és igazi boldogságot jelentenek.
Milyen lesz az idei ünnep szerinted? Mi okoz fejtörést a készülődésben?
Nagyon bízom benne, hogy az idén karácsony is hasonló lesz mint az elmúlt évben, hacsak a vírushelyzet nem borít fel mindent. Nálam az okoz fejtörést, hogy mi is legyen az az apróság, amivel személyre szólóan ki tudom fejezni a szeretetemet a gyerekeim, unokám és párom felé. A legnagyobb kihívást jelenti a szervezésnek és az ajándékok beszerzésének az összehangolása a munkámmal, hiszen sokan szeretnének minőségi énidővel, örök élménnyel meglepni a szeretteiket.
Megosztod velünk azt, amit a legjobban kívánnál magadnak és a szeretteidnek a jövő évre?
A jövő évre legfőképp jó egészséget kívánok magamnak és a szeretteimnek, és persze mindenkinek. Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben a legnagyobb kincs az, hogy egészségileg biztonságban tudhatjuk magunkat és a családunkat.
