Vajon létezik stresszmentes karácsony, vagy ez is csak olyan legenda, mint a rénszarvas-szánon érkező Mikulás? Hogyan lehet valóban átélni az ünnepi hangulatot, és nem elveszni a feladatok tengerében?

Tuti receptem nekem sincs, de minden évben talán egy kis lépéssel előrébb tudok lépni. Megmutatom, eddig mire jutottam.

Mire betöltöttem a fél évszázadot, sokféle karácsonyt megéltem. A gyerek- és kamaszkor ráérős téli szünetei után jöttek a vizsgaidőszakkal megspékelt karácsonyok, majd a munkás karácsonyok.

Aztán – immár negyvenes nőként – a gyerekes karácsonyok, amikor már nem elég mindent időre elvégezni, még varázslatot is kellene teremteni. Hiszen a gyerekek épp most élik meg ama bizonyos gyerekkori karácsonyokat.

Mindezek tetejében én nem is az az ember vagyok, aki már szeptembertől a karácsonyra készül. Bár az ünnep hangulatát szeretem, a mindenhonnan ömlő giccs tekintetében nagyon korlátozott a befogadóképességem. Amikor pedig már túl sok a száncsengő, egyszerűen takarékra állok karácsony-ügyileg.

Arra is hamar rájöttem, hogy ha túl sok a feladat, akkor elkap a harctéri idegesség, és pillanatokon belül elszáll minden karácsonyi hangulatom. Ezzel együtt pedig az is világossá vált, hogy ha hangulatos ünnepet akarok, akkor épp ezt a harctéri idegességet kell leszerelnem valahogy.

Nem állítom, hogy nálam van a bölcsek köve ez ügyben, de azt szívesen megmutatom, hogy nekem mi szokott beválni ilyenkor.

Távozz, maximalizmus!

Először is, érdemes teljesen őszintének lenni. A tökéletesen stresszmentes karácsony épp olyan irreális elvárás, mint a tökéletes karácsony. Ahhoz, hogy ezek a maximalista elvárások ne kergessenek a teljes kiégésbe, egyetlen recept van, el kell engedni a tökéletességet.

Biztosra veszem, hogy akár vendéglátók vagyunk, akár vendégek, a szeretteink minket akarnak látni, és nem egy profi rendezvényszervező által összedobott ötcsillagos eseményt. Ha pedig így van, akkor nincs mese, a tökéletlenségeink, a hibáink is ott lesznek velünk.

Kellenek a saját hagyományok!

Aki minden részletében és hangulatában pontról pontra szeretné reprodukálni a húsz-harminc-negyven évvel ezelőtti karácsonyokat, annak van egy rossz hírem, kevés az esély rá, hogy menni fog. Egyszerűen azért, mert eltelt az a húsz-harminc-negyven év, a külvilágban is, és benned is.

Vagyis ahelyett, hogy azt erőltetnénk pontról pontra, ami régen volt, jobb, ha új hagyományokat teremtünk, sőt, akár ezeken is változtatunk időnként. 40-en felül sem kínos akár minden évben megújulni.

A tervezés és spontaneitás megfelelő elegye lenne a stresszmentes karácsony titka?

Nekem akkor igazi a karácsony, ha spontán, ha nincs minden pillanata előre megtervezve. Ugyanakkor viszont valamennyit muszáj tervezni, hiszen annyiféle dolgot kell előre kitalálni, megvenni, megfőzni, hogy ember legyen a talpán, aki ezt lista nélkül fejben tudja tartani.

Van, akinek beválnak a minden részletre kiterjedő karácsonyi tervezők – nekik érdemes ezt használni. A kevésbé precízeknek, amilyen én is vagyok, egy egyszerű ajándék-, elintéznivaló- és bevásárlólista is megteszi, egy szimpla papírcetlin.

Azt pedig mindenkinek magának kell kikísérleteznie, milyen arányban szereti a szervezettséget és a tervezettséget a teljes lazasággal vegyíteni ahhoz, hogy a stresszmentes karácsony című koktél pont jó legyen.

Nem mindig a hatékonyság a titok.

Ha megvan a lista, akkor érdemes megnézni, hogy mit kell elintézni, beszerezni, megcsinálni, és erre menyi idő áll a rendelkezésünkre, beosztani, mit akarunk egyik vagy másik nap elvégezni.

Még egy tévhitet szeretnék eloszlatni. Aki ilyenkor gyűri le a munkahelyén az év végi hajtást, terelgeti a gyerekeket az iskolában, óvodában, végzi azt a logisztikát, ami ezzel jár, és mellette még a karácsonyra is igyekszik időben felkészülni, annak nem az időbeosztásával van baj.

Van az a feladatmennyiség, amelyet a legjobb időbeosztás mellett sem lehet elvégezi – ezt a 40-es nők többsége pontosan tudja. Ha viszont ez a helyzet, akkor érdemes azt is megnézni, mi az, amit ezekből a feladatokból el lehet hagyni, vagy át lehet adni másnak.

És végül, a stresszmentes karácsony az énidővel lesz teljes.

Tudom, most sokan felsóhajtanak, hogy „de könyörgöm, mikor?”. Igen, az évnek ez az a szakasza, amikor a legtöbbünk listájáról leszorul a magunkkal van a törődés.

Épp ezért van rá extrán szükségünk, hogy tudjuk néha azt mondani: állj, most én jövök. A hajszoltság nem kedvez a karácsonyi hangulatnak, vagyis néha kell az a fél óra, amikor a díszítést inkább lélekben tesszük fel, mint fizikai formájában.

A stressz egyéb hatásairól és arról, mit tehetünk ellene, ebben a cikkünkben is olvashattok.