Karácsonyra nem veszünk állatot ajándékba, ezt az elvet sokan valljuk. De van, amikor a dolgok másképp alakulnak.

Egy élőlény magunkhoz vételének – legyen az bármilyen a hüllőtől a rágcsálón át a doromboló szőrmókon túl a kutyáig – felelős döntésnek kell lennie. Pláne gyermekek esetén számolhatunk vele, hogy elsősorban a felnőtt dolga lesz a kisállat ellátása.

Ez így okosan hangzik, mégis sokan nem gondolnak bele, hogy mivel jár egy házikedvenc. Még akár a guppik is. Tényleg. Majd a rendkívül tudatos és hozzáértő anyuka, vesz egy kismacskát a gyermekének karácsonyra.

Igen, magamról beszélek.

A 4,5 éves kisfiam nagyon küzdött már fél éve, hogy csak neki nincs nevesített állata a házban. Etette, takarította még a bátyja macskáját is, szedte a végterméket a kertben a kutyák után, bátran kérte mindig sétánál a pórázt, hogy bizonyítsa, ő bizony remek kisgazdi lesz. És a szülői kupaktanács beadta a derekát.

A gyermek kemény feltételeket támasztott. Legyen kölyök cica, fehér, kisfiú és hívják Gombócnak. Aztán jött az állatasszisztált foglalkozásvezető anyuka a terápiás macska szempont rendszerrel, és hosszú kölyök tesztelős módszertannal, hogy milyen is lesz az ideális egyed.

Két fajta jöhetett szóba, a ragdoll és a munchkin, vagy minuet. Ezután kerestünk felelős tenyésztőket, beléptem fajta specifikus közösségi média csoportokba és elkezdődött a kutatás.

Mivel óvodás csoportokkal is dolgozok és a leendő kisgazdi is elég fiatalka még, így a ragdollt mérete miatt elég hamar elvetettem. Így maradt egy kedves és szimpatikus tenyésztő, akiről sok információ van az interneten és különböző tévés adásokban is szerepelt már.

Lebeszéltünk minden részletet, és utána vártunk, hogy szóljon, lát-e olyan kiscicát, aki pont megfelelne nekünk. Majd jött az üzenet, hogy talán van egy kisherceg, aki jó lesz. Még nem volt biztos, de kiemelt figyelmet szentelt neki. Aztán jöttek a videók és már mi is éreztük, hogy ő lesz az.

Ezután jött számunkra a legnehezebb rész, a várakozás.

Tudtuk, hogy ki érkezik és mikor, mert elindult a napok visszaszámlálása. Viszont így volt időnk beszerezni minden szükséges dolgot. Új alom, neki való táp, játékok, szoba előkészítése, rendrakás, nehogy bármi apró legódarabot lenyeljen és hasonlók.

Majd egy péntek este autóba ültünk, és átvettünk egy csodálatos kiscicát.

30 év macskázás után azt gondoltam, nem érhet meglepetés. És mégis. Minden várakozásunkat felülmúlta és teszi minden nap.

A kisfiam kapott egy életre szóló barátot ajándékba, amit sokkal értékesebbnek érzek, mint a háromszázadik kisautót.

A családunk egy tündéri taggal bővült, a vállalkozásom pedig új kollégát köszönthet. Mindenki boldog.

Arról, hogy hogyan tanul majd és készül a munkára, a honlapomon igyekszem bővebben beszámolni.

Így most már 8 állatkával várjuk a karácsonyt.

Anyósomtól lassan húsz éve kaptam egy bögrét, amin egy rajzolt karácsonyfa és egy fehér cica van, azzal a felirattal, hogy “Have a purrfect Christmas! “. Hasonlóan szépeket kívánok én is Minden kedves olvasónak!