A 60 éves kor felett egyre gyakoribb térdkopás okozta panaszok lehetnek enyhék, de kifejezetten kínzóak is. Néha még a fizikoterápia is hatásos, de sokszor csak a térdprotézis beültetése segít.
A 40-50 évesek mozgásszervi problémái és sérülései után, a 60 év felettieket leginkább érintő, térdízületi kopás jelenségét mutatom be.
Az életkor előre haladtával az ízület egyre jobban kopik, a megváltozott statikai viszonyok, nagyfokú igénybevétel, vagy ízületi felszínt érintő törések, izületi szalagsérülések következtében is. Jellemző panasz a fájdalom, a mozgásbeszűkülés, és a recsegő-ropogó hangjelenség. Ha a kopás mérsékelt, megkísérelhető valamilyen gyógyszeres, vagy fizioterápiás kezelés, esetleg artroszkópos átöblítés, tisztítás, de súlyosabb esetben protézist kell beültetni.
Többnyire a teljes ízületi felszínt pótoljuk, de léteznek csak belső, vagy külső oldali, úgynevezett „szánkó” protézisek is. A teljes protézis két részből áll: a combcsontba kerülő egység fémből készül, a lábszárcsontba való pedig fém és műanyag kombinációja, illetve utóbbinál létezik csak műanyagból készült komponens is. A csontok ízületi végének kialakítása sablonnal történik, ennek köszönhetően a felület pontosan egyezik a protézis alakjával. A rögzítéshez csontcementet használunk, ami polimerizálódással szilárdul meg. Széles méretsorozatból választható ki a megfelelő protézis, ami azért fontos, hogy a térd a műtét után jól mozogjon – se laza, se szoros ne legyen, és ne is fájjon!
A térdízületben speciális helyzettel állunk szemben, hiszen a két fő ízületi vég -a combcsont és a lábszárcsont- mellett a térdkalács hátsó felszíne is részt vesz a mozgásban. Vajon azzal mi történik? Megtartható az eredeti porc, vagy ha erősen elkopott, az is műanyaggal pótolható. A térdprotézis beültetése után is nagy jelentősége van a szakszerű, pontos, rendszeres – fizioterápiával kiegészített – utókezelésnek. A fájdalmak megszűnésével adott a lehetőség az eredetivel közel megegyező mozgásterjedelem elérésére, amit szakszerű gyógytorna segít.
