Az 50-eseket, és a visszavonult élsportolókat is fokozottan fenyegeti a rettegett Achilles-ín szakadás! Rettegett, mert legtöbbször operálni kell és hosszú a gyógyulási ideje is.
A 40 év felettiek mozgásszervi sérüléseivel foglalkozó sorozatomban írtam már a túlterheléses sérülésekről. Most az egyik leggyakoribb sérülés okait és kezelését mutatom be.
A hirtelen terhelésre, irányváltoztatásra létrejövő Achilles-ín szakadás három helyen szokott kialakulni: az ín-vádli izom átmenetnél, a sarokcsonti tapadástól 2-7 cm-re, és közvetlenül a csontos rögzülésnél.
Ha testünk legvastagabb ina elszakad, annak jellegzetes tünetei vannak: a sérülés magasságában a bőr besüppedt, ujjunkat befogadó folytonossági hiány tapintható az ín állományában. A sérült páciens a lábát a talp felé hajlítani egyáltalán nem, vagy csak alig tudja, lábujjhegyre állni képtelen. Segít a kórisme felállításában az úgynevezett Thompson-teszt: térdeplő helyzetben az ágy, vagy vizsgálóasztal szélén kissé lelógó lábfejjel ellenőrizzük, mindkét oldalon nyomást gyakorolva az ín-izom átmenetre. Az ép oldalon kiváltható, szakadt ínnál viszont nincs lábhajlítás a talp felé.
A kezelés szinte mindig műtéti, a konzervatív módszert csak kivételes esetben alkalmazzuk. A beavatkozást lehetőleg minél előbb, de 10 napon belül mindenképpen elvégezzük, a szakadt ínat speciális öltésekkel egyesítjük. Több helyen alkalmazzák a fedett varrattechnikát is, ilyenkor a feltárás lényegesen kisebb.
A gipszrögzítés szükséges ideje általában 6 hét, ebből 3 hét talp felé hajlított helyzetű, terhelés nélkül, majd derékszögű járógipsz további 3 hétre. Megfelelő esetben választhatjuk a gipszet kiváltó műanyag rögzítő sínt is.
Az utókezelés Achilles-ín szakadás esetén is nagyon fontos! Már a gipszrögzítésben végezhetők úgynevezett innervációs (beidegzési) gyakorlatok, a gipszlevételt követően pedig azonnal megkezdődik a fokozatos gyógytorna: kezdetben passzívan, csak a gyógytornász által végezve, később a páciens aktív bekapcsolódásával. Előfordul, hogy a sérült csak későn kerül műtétre, ilyenkor külön erre a célra kifejlesztett plasztikai megoldásokat választunk. Közismert tény, hogy az Achilles-ín szakadás 50 éves kor felett viszonylag gyakori sportsérülés, de a jó hír az, hogy szakszerű ellátással és utókezeléssel jól gyógyul. Bár ezt a sérülést száz százalékban megelőzni nem lehet, sportolás előtt érdemes mindig alaposan bemelegíteni!
