„Gondolkodom, tehát vagyok!” – tartja Descaretes híres mondása. De mi van akkor, ha nem tudok gondolkodni, mert nem emlékszem?
Mi van, ha nincsenek gondolataim, csak érzeteim, és érzelmeim? Akkor már nem is létezek? Aki traumát élt át, és nincsenek róla tudatos emlékei, az a fentiekhez hasonlóan gyakran vonja kétségbe önmagát.
„Miért érzek így? Vagy éppen miért nem érzek semmit? Miért működök így? Vagy éppen miért nem működik megfelelően valami bennem? Hiszen semmi okom erre…” – sokan bántják saját magukat valamiért, amiről egyáltalán nem tehetnek! Ami történt, az nyomott hagyott, és csak az elme nem emlékszik, de a test igen!
A cikksorozat harmadik része azt mutatja be, hogyan jelzi a test azt, amit az elme feledni szeretne, és a gyógyuláshoz is irányt mutat.
A test mindent számon tart
„A test mindent számon tart” – ez Bessel van der Kolk holland-amerikai pszichiáter és kutató könyvének címe, ami nemzetközi traumairodalom egyik alapműve. Van der Kolk, Peter Levine, és számos más kiváló szakember munkássága nyomán ma már tudjuk, hogy a traumatikus emlékek hosszú távon, akár egy egész életen át elraktározódnak a testben.
A traumatikus élmények, különösen a kisgyermekként átélt traumák bombaként csapódnak be az agyba, amely azonnal aktiválják a védelmi rendszert. Ennek hatására megemelkedik a stresszhormonok és a vércukor szintje. Ezeknek kulcsszerepe lenne a védekezési reakció végrehajtásában, azonban a védekező válasz végigvitele vagy a menekülés lehetősége egy felnőtt által bántalmazott gyermek esetében erősen korlátozott, gyakorlatilag lehetetlen.
A félbeszakadt védekezési energia ezekben az esetekben nem talál kiutat, és megreked a testben. A védelem aktiválásáért felelős szimpatikus idegrendszer állandó készenléti állapotban marad, és magas szinten tartja a stresszhormonokat. Ezek aztán hosszú távon többféleképpen hatnak tovább a szervezetben:
– A gyermekként átélt, és kezeletlenül maradt traumák miatt az egész test, az ideg-és hormonrendszer, a vázrendszer, az emésztőrendszer, voltaképpen minden a trauma súlya alatt fejlődik. Ez – egyéntől és traumától függően – egyedi módon téríti el a fejlődés irányát a normálistól.
– Az állandóan magas stresszhormon szint hatására az izmok nem tudnak ellazulni, feszültek maradnak. Leggyakrabban az állkapocs, nyak, vállak, a csípő, a combok és a derék „merevednek meg”, és tárolják a feszültséget. Ez hosszú távon izomrövidüléseket és torzult testtartás okozhat. Az évek folyamán a mozgástartomány csökken, a mozgás nehézkes és élvezhetetlen lehet.
– A nyakban, vállakban és az állkapocsban tárolt feszültség pedig gyakran okozhat fejfájást, ami rendszeressé majd krónikussá válhat.
– Az állandó állkapocsfeszülés, esetleg éjszakai fogcsikorgatás fogkopáshoz, repedéshez, szuvasodáshoz és akár fogínysorvadáshoz is vezethet.
– A magas stresszhormonszint vérnyomásproblémákat, szív- és érrendszeri betegségeket, nehéz légzést, és alvásproblémákat is okozhat.
– A bél-agy tengelyen keresztül a trauma a bélrendszerre is kihat. A feldolgozatlan traumatikus élmények hatására megváltozhat a bél mikrobiomja, és táplálkozási problémákat (pl. ételintolerancia, irritábilis bélszindróma /IBS/, stb.) okozhat.
– A magas stresszhormonszint tartósan magas vércukorszintet is eredményezhet, amely aztán idővel inzulinrezisztenciához és cukorbetegséghez vezethet.
– A gyermekkori szexuális traumák természetesen érinthetik a ivarszervek fejlődését, a hormonháztartást, az intim testrészek (pl.a hüvelyflóra) állapotát, és okozhatnak nőknél nőgyógyászati, férfiaknál urológiai problémákat. A trauma mindezen tüneteken felül természetesen a szexualitás minőségére és akár mennyiségére is nagymértékben kihat.
– Az elfojtott szexuális trauma kedvező környezetet teremt a testben a rákos megbetegedések kialakulásának (elsősorban itt is a nőgyógyászati vagy urológiai területek, illetve az emésztőrendszer és közvetve a tüdő és a máj /dohányzás, alkoholfogyasztás miatt/ lehetnek érintettek).
– A stresszhormonok folyamatosan magas szintje ellen a szervezet védekezni kezd. Gyulladások (pl. ízületi gyulladás), bőrproblémák (pl. ekcéma), emésztési tünetek (pl. irritábilis bélszindróma), hormonális problémák jelenhetnek meg, melyek végül autoimmun tünetegyüttessé „állhatnak össze”, azaz a test végső soron folyamatosan védekezni fog önmaga ellen.
– A rengeteg fájdalom és az ezekhez kapcsolódó negatív emlékek hatására a Lélek egyre inkább eltávolodik a testtől, nem értelmezi a jelzéseit, a traumatúlélő mintegy kívülről szemléli önmagát. És súlyos esetben anaglézia is kialakulhat, azaz a test érzéketlenné válik a környezeti tényezőkre és a saját jelzéseire egyaránt.
Ezek a tünetek, különösen, ha több is jelentkezik felváltva vagy egyidőben, rendszeresen visszatérve vagy krónikussá válva, mind-mind utalhatnak elfojtott traumára. Ha a problémák kezelés hatására javulnak ugyan, de újra visszatérnek, esetleg nem is reagálnak, akkor mindenképpen érdemes ilyen irányban folytatni a gyógyuláshoz vezető út keresését!
Hogyan tud gyógyulni a test?
Mivel egy szexuális trauma során a test mindenképpen sérül és korlátozva van, ezért a gyógyulás CSAK(!!!) olyan integratív terápiákban tud megvalósulni, amelyek a testtel IS dolgoznak! Nemi erőszak vagy egyéb szexuális kényszerítés esetén, különösen ha nem maradnak emlékek róla, a kognitív terápiás módszerek nem hatnak, legfeljebb a folyamat kiegészítésére használhatóak!
Az ilyen jellegű traumák feldolgozásához MINDENKÉPPEN testorientált, azaz szomatoterápiás módszerrel dolgozó szakember segítségére van szükség. Ilyenek például a TRE® módszer, az Integral Core Dynamics® (ICD) terápia, a Bodyway® a Somatic Experiencing® módszer, és a jóga, jógaterápia!
Ezeknek könnyen utánanézhetsz az interneten, de bővebben olvashatsz róluk a hamarosan előjegyezhetővé váló, „Gyógyulj a traumából!” című könyvemben is, ahol számos egyéb módszerrel is megismerkedhetsz, és megosztom veled a személyes tapasztalataimat is! Ha többet szeretnél tudni erről, kövesd a „Traumából Teljesség” című Facebook oldalamat, ahol a könyvről is hírt adok majd, és olvashatsz inspiráló posztokat a saját gyógyulásom lépéseiről.
A fent leírt tüneteken felül természetesen az idegrendszer az, amit nagymértékben befolyásol a feldolgozatlan trauma. Erről a sorozat negyedik részében lesz szó.
