Miért fontos felnyitni a múlt sebeit?
Van aki tudja, de nem akar rá emlékezni. Van, aki töredékes emlékekből és egyéb jelekből gyanítja, de nem mer vele szembenézni. És van, aki nem is sejti, hogy mi áll valójában jelen élete nehézségei mögött. Egy dolog azonban közös és bizonyos: azok a sebek, amik nem kaptak időben gyógyítást, odafigyelést, törődést, azok a mélyben tovább dolgoznak évtizedeken, akár egy egész életen át.
A szexuális visszaélések egykor volt gyermekáldozatai felnőnek, de a sebek maguktól nem gyógyulnak be. A cikksorozat második részében arról lesz szó, bármennyire fájó, mégis miért fontos szembenézni a múlt sötét árnyaival.
Elmúlt. Túl akarok lépni rajta!
Amikor valami szörnyű dolog történik, és sehonnan nem jön a segítség, akkor a legtermészetesebb reakció az emlékektől való elhatárolódás és a jövő felé fordulás. „Az idő majd úgyis begyógyít minden sebet.” – tartja a mondás, de ez koránt sem igaz! Kicsit sem! Az idő csupán elfedi a sebeket, de fénytől és levegőtől elzárt sérülés magától nem gyógyul, hanem elfertőződik, és a felszín alatt továbbterjed.
Azonban pusztán az, hogy az Elme nem akar vagy nem tud emlékezni, nem teszi meg nem történtekké az eseményeket, mint ahogy az azokból eredő következményeket sem „csinálja vissza”. Mert, bár az elme nem emlékszik, de a lélek igen. Hordozza magán a szégyen bélyegét, az önvád bilincsét, a „nem vagyok elég jó” terhét. És ezektől a terhektől szabadulni akar, mert a súlyuk pokoli. Ezért aztán összefog a testtel, aki szintén emlékszik. Nem azért mert akar, hanem azért, mert a lélekhez hasonlóan képtelen felejteni.
És a test elkezd jelezni. Küldi a betegségeket, a kisebb-nagyobb, majd egyre súlyosabb egészségügyi problémákat. Jönnek a gyulladások, ciszták, jó vagy kevésbé jó indulatú daganatok, meddőség, szexuális nehézségek, elhízás vagy éppen kóros soványság, stb., stb.
A lélek sem marad tétlen: ő a maga módján emlékeztet, kéri a figyelmet: a szégyenből és az önkisebbítésből származó problémák a munkahelyen, családban, anyagi nehézségek, párkapcsolati konfliktusok, bántalmazás és erőszak különböző módjai és fokozatai. Traumaismétlés a mindennapokban. Vagy küld más jeleket is: depresszió, öngyilkos gondolatok, súlyos mentális betegségek (borderline, többszörös személyiség, stb.)
A múlt azonban nem múlik el magától! A múlton, akár a szőnyeg alá rejtett, az évek során hatalmasra nőtt szemétkupacon, nem lehet csak úgy átlépni! Hiába akar valaki a jelenben élni, ha a lélek és a test csak a szembenézést követően tud gyógyulni!
Fájni fog, de miért érdemes mégis megtenni?
A trauma a múltban történt, de a jelen, és a közte eltelt néhány évtized erre a sebzett múltra épült. Aki nem nyitja fel ezeket a sebeket, az engedélyt ad arra, hogy a szörnyűségek, amiket átélt, és amiket nem lehet a múltból kitörölni, mérgezzék, rombolják a jövőjét is! A trauma már így is évtizedeket elvett az Életből, miért adnánk hát neki oda a többit?
Amivel azonban fontos tisztában lenni: A traumafeldolgozás nem sétagalopp! A traumafeldolgozás kötéltánc a pokol krátere felett. Folyamatos rettegés, hogy vajon elnyel-e a feneketlen mélység, vagy képesek leszünk végighaladni az úton. A traumafeldolgozás zuhanás és földbecsapódás, fájdalom, és felállás. Újra és újra és újra. DE! Csak egy darabig!
Aztán valami elkezd könnyebb lenni! Valami elkezd belül mosolyogni! Valami már nem fél zuhanni, földbe csapódni, mert megtanul felállni. Aztán kinőnek a szárnyai! És aztán elkezd repülni. És valahol út közben, észre sem veszi, hogy mikor, de már nem akar meghalni, nem akar visszafordulni, nem akar meg nem történtté tenni. Egyet akar makacsul: végigcsinálni! Ez a valami ott bent észrevétlenül születik, és az erő, a bizalom, önbizalom, biztonság, szabadság, életöröm és elszánt kitartás különleges elegyévé válik.
És ami a legfontosabb: A múlt már nem fog tudni többé a jövőn uralkodni!
Sem a sajátunkon, sem az elkövetkező generációkén! Mert ami minket nem irányít, nem tör össze, nem nyom el, azt már nem adjuk tovább cipelendő csomagként az utánunk jövőknek! Annak mi egyszer s mindenkorra letesszük a terhét, és már senkinek nem kell tovább ettől szenvedni!
A cikksorozat következő része arról fog szólni, hogy a feldolgozatlan szexuális trauma hogyan és hol tárolódik a testben.
Facebook oldalam a Traumából teljesség néven érhető el.
