„Minden fejben dől el!” – lehet gyakran hallani, amikor egy problémával, megoldandó feladattal, élethelyzettel, kihívással találkozunk.
Sokszor eldöntjük, hogy megcsináljuk, végigvisszük, és meg is teszünk minden tőlünk telhetőt. Legalábbis egy darabig. Amikor egy-egy ilyen helyzetet mégsem sikerül az elvárásoknak/elvárásainknak megfelelően megugrani, akkor többnyire keserű ízű kudarcélménnyel leszünk „gazdagabbak”, amit aztán önhibáztatással, önmarcangolással még tovább tudunk fokozni.
A folyamatos kudarcok hátterében azonban olyan dolgok is állhatnak, amelyekre gondolni sem mernénk, legfőképp azért, mert nincs róla tudatos emlékünk, vagy ha van, akkor inkább mélyre ássuk, hogy ne kelljen velük szembenézni.
A gyermekkori szexuális visszaélések utóhatásairól szóló cikksorozat mostani részében az idegrendszert érő hatásokról, és azok hosszú távú következményeiről lesz szó. Ez egy rendkívül terjedelmes, szerteágazó és bonyolult terület. A közérthetőség kedvéért a cikkben a legfontosabb szempontokat leegyszerűsítve emelem ki.
Hogyan fejlődik az agy és az idegrendszer
Az agyunk egy csodálatos és rendkívül összetett szervünk, amely életünk végéig képes változni. Az agy fejlődése a magzatkortól két-három éves korig a legintenzívebb. Ekkorra éri el végső tömegének kb. 80-90 %-át, azonban működésének finomhangolása a húszas éveink közepéig tart. Felnőtt korban is képes változni, alakulni, és újrahuzalozni önmagát!
Mivel gyermekként a tanulási folyamatok, az agy és az idegrendszer fejlődése rendkívül gyorsan zajlik, ha egy ilyen dinamikusan változó környezetbe csapódik be a trauma energiája, akkor sokkal súlyosabb, hosszú távú következményekkel kell számolni.
Az idegrendszer a trauma hatására kizökken a hagyományos fejlődési útról, és túlélő üzemmódra vált, és ebben az üzemmódban megrekedve építi tovább önmagát. A gyermekkori trauma hatására az agy érzelmi és értelmi szabályozási központja (amygdala és prefrontális kéreg) között nem alakul ki megfelelő összeköttetés, így az érzelemszabályozás nehézségekbe ütközik a gyermekkori traumát átélt felnőtteknél.
Az idegrendszer fokozott készenléti állapotban ragad, és a legkisebb külső inger hatására is erőteljes jelzéssel reagálhat, vagy ellenkezőleg: teljesen lefagy és összeomlik. Ilyenkor disszociáció következik be, a tudatos elme nem képes tovább hatni a tudatos kontroll alól kikerülő idegrendszeri folyamatokra.
Az elfeledett gyerekkori szexuális traumára utaló leggyakoribb idegrendszeri tünetek az alábbiak lehetnek:
– Érzelemszabályozási nehézségeid vannak: dühkitörések, túlérzékenység (pl. sírás apróságok miatt), vagy éppen érzelmi fásultság, érzéketlenség miatt csak a negatív, fájú érzésektől zárod el magad, de nem tudod megélni az örömöt, lelkesedést, pozitív érzelmeket sem.
– Magas a stresszhormon szinted, állandóan fáradt és feszült vagy, alvászavarokkal küzdesz.
– Gyenge testtudatod, „ügyetlen” vagy minden mozgásformában. A tested egyszerűen nem csinálja azt, amit az agyad akar.
– Tanulási és emlékezési nehézségeid vannak, vagy döntésképtelen vagy a prefrontális kéreg alulműködése miatt.
– Disszociatív zavaraid vannak: pl. gyakori lefagyások: üveges szemmel ücsörögsz; nem emlékszel, hogy jutottál el A-ból B-be; stresszhelyzetben képtelen vagy reagálni, súlyos esetben „többszörös személyiséged” van (disszociatív személyiségzavarban szenvedsz).
– Figyelemhiányos tüneteket mutatsz: Állandóan a veszélyt kutatod, nem létező negatív helyzetekre keresed a megoldásokat, sokáig pörögsz minden apró konfliktuson. A feldolgozatlan trauma a jelenben él, folyamatosan a veszély pásztázására kondicionálja a traumatúlélőt, így elvonja a figyelmedet a valóságtól.
– Autisztikus jegyeket mutató tüneteid vannak: szorongás, szociális visszahúzódás, túlérzékeny érzékszervek (váratlan, erős hangok, fény, érintés könnyen megijesztenek), kényszeresen ismétlődő mozdulatokkal (pl. körömrágás, hajcsavargatás, lábrázás, billegés, ringatózás stb.) nyugtatod magad, és próbálod kivezetni a testben rekedt védekező energiákat.
– Súlyos pszichés zavarokkal (pl. Borderline szindróma) küzdesz.
Amennyiben ezek közül több tünettel kapcsolatban is magadra ismersz, különösen, ha az előző cikkben leírt tünetek is megjelennek nálad, akkor érdemes szakembert keresni, és utánajárni, hogy mi lehet a problémák mögött rejtőző valódi ok!
Hogyan tud gyógyulni az idegrendszer?
Az idegrendszerünk, akárcsak a testünk, maga a csoda, és nagy mértékben képes az öngyógyításra! Számtalan módon támogathatod ebben a folyamatban!
Az első és legfontosabb a testben rekedt védekezési energiák kivezetése. Ebben a testorientált módszerek (jóga, TRE®, Bodyway, Integral Core Dynamics, Somatic Experiencing, stb.) tudnak a leginkább segíteni. Ez már önmagában is jelentősen csökkenteni fogja a stresszhormonok szintjét, amit tovább tudsz fokozni különböző légzőgyakorlatokkal, hangrezgésekkel (pl. éneklés, kántálás, mantrázás, stb.), amelyeknek szintén idegnyugtató hatása van. Ezek mellett végezhetsz egyéb stresszoldó gyakorlatokat, melyekből ma már rengeteget találsz az interneten, de tanfolyamokon is tanulhatsz róluk.
Az idegrendszer új idegpályáinak kiépítésben pedig nagyon sokat segít a meditáció és a vizualizáció, azaz amikor olyan élethelyzeteket képzelsz el, amelyeket szívesen megtapasztalnál. Az agy ugyanis jelentős mértékben igazságnak fogadja el azt is, amit csak belső élményként élsz át.
Tehát ha biztonságos képek vizualizálásával biztonságos emlékeket tárolsz el magadban, az idegrendszered ehhez fog alkalmazkodni, és a traumavezérelt reakciók helyett képes leszel új működési mintázatokat kialakítani!
Szóval igen: minden fejben dől el, de nem úgy, ahogy gondolod: ne csak dönts el dolgokat, hanem huzalod hozzá újra az agyadat! A trauma (legyen szó bármiről, nem „csak” szexuális traumáról) sosem a Te hibád! Sose bántsd hát magad a kudarcaidért, hanem használd őket útjelzőként, amelyek elvezetnek a valódi problémához! Indulj el a gyógyulás útján, mert csak így leszel képes teljes életet élni, és megtapasztalni azt a csodás önmagadat, akit a trauma emléke most még elzár előled!
A következő fejezetben a trauma hatására kialakult érzelmi védőmechanizmusokról és viselkedési sémákról lesz szó! Addig is böngészd bátran a „Traumából teljesség” Facebook oldalamat, ahol a személyes élményeimet osztom meg veled!
