Megesik, hogy állsz a próbafülkében és a tíz féle ruhából egy sem jön fel rád, vagy ha fel is jön, egyik sem adja azt, ahogy szeretnél bennük kinézni.
Vagy amikor hazaérsz, munka után elképesztően fáradtan, de neked még dolgod van otthon is, és még legyél kedves a gyerekkel, pároddal is.
Vagy a melóban, mikor már azt gondolod, hogy végre haza mehetsz, jön egy plusz elvégzendő munka, amit neked még aznap meg kell csinálnod. Aztán lehet, hogy készülnöd kell valamilyen eseményre is, például egy szülinapra, amit neked egyedül kell megoldanod.
Szeretnél egy kis időt eltölteni akár a fürdőben, vagy az edzőteremben, de megint közbejött valami. Te pedig csak állsz egyedül a nagyvilágban ezekkel a gondokkal, és legszívesebben beleüvöltenél dühösen az égbe. De legalábbis jó lenne, egy sarokban nyugodtan elbújni a világ elől, ahol háborítatlanul ki tudod magad sírni.
Semmi baj nincs ezzel, jogod van rosszul is lenni.
Mert nem lehet az ember mindig boldog, vagy jó kedvű. Sőt, kell is, hogy néha ilyen légy. Ilyenkor öleld át kicsit magad. Öleld a lelked, mint ahogy a szél a fákat, lágyan vezeti őket, hagyva önfeledten táncolni a lombokat. Engedd, had menjen, ami bánt, de ne haragudj magadra emiatt.
Akár menj ki a természetbe, ahol nincs más, csak az erdő csendje, ő megőrzi a titkod. Végy sok-sok mély levegőt, szippantsd be a zabolátlan szabadságot, amit a természet rejt.
És érezd, hogy te is az vagy. Szabad. Mert az lehetsz.
Mindegy, hol élsz, hogyan élsz, hány éves vagy, van-e családod. Ahhoz, hogy szabad légy, nem kell sok pénz, a legkevésbé sem. Amikor már a világ súlya túl nehéz már, csak ülj le. Nem számít mennyi még a teendő, itt nincs fontossági sorrend, mert most csak Te létezel, és nem számít az sem, hogy majd mit szólnak mások emiatt.
Nem leszel kevesebb, mert néha megállsz egy kicsit. Nem vagy tökéletes, de lehet, nem mondok újat azzal, hogy senki más sem az. És senkinek nem kell megfelelni sem, csak magadnak.
És, ha már itt tartunk: Te mit gondolsz most magadról?
Ott vagy, ahol szeretnél? Azokat a dolgokat csinálod, amiket a szíved szerint csinálnál? Kit látsz a tükörben? Valakit, akiről ezernyi negatív dolgot tudnál felsorolni, vagy csak egyszerűen saját magadat? És a külsőségeken túl, mit gondolsz magadról?
Lehet, nem gondolod magad elég erősnek. De gondolj csak bele: hányszor vonultál már el a fürdőbe sírni, mert valami piszkosul bántott. Biztosan sokszor, hisz az Élet mindig hoz nekünk valamilyen új leckét. De ezekből a leckékből mindig tanulunk valamit, Te is, hisz itt vagy még, nemigaz?
A fontos az, hogy miután elgördült minden könnycsepp, s velük egy kicsit a gondok is, ne hagyd, hogy a vihar tovább maradjon belül. Találj magadban egy kis napsugarat, ami felmelegíti a lelked ilyenkor. Vagyis keress pozitív dolgokat. Ha nem is találsz elsőre túl sokat, és olyan nagy dolgokat, akkor is. A legkisebb jó dolog is visszahúzhat a mélyből. Talán nem is kell nagyra gondolni.
A léleknek sokszor elég valami szépben elmerengnie.
Csak nézzünk meg egy naplementét, bárhol. Ahogyan a szemünkben megjelennek a sárgás-vöröses színek, körülölelve a narancsszínben pompázó napot, lelkünket át is járja az a melegség, amit a nap valamennyire áraszt még magából. Persze, a legeslegjobb, ha van egy ölelő kar, amely védelmet nyújt, amikor az ember ennyire védtelen a világgal szemben.
Mindezek mellett, én gyakran el is gondolkozom azon, hogy az emberek többségének jól jönne egy életmódváltás.
Nem csak az egészség miatt. Már bizonyított, hogy aki már egy jó ideje egészséges életmódot folytat, tehát rendszeresen sportol és kiegyensúlyozottan étkezik, könnyebben is veszi az akadályokat. Mindazonáltal sokaknál én nem a konyhában kezdeném az életmód váltást. Ott, ahol sokszor omlunk össze, ott, ahol gyakran törik a szív, ahol sokszor jól jönne egy ölelés.
Ma már gyakran mondogatom ezt:
Ha nem Te vagy az első, akkor megesik, hogy az előtted állók, miattad sokszor elesnek. De ha Te rendben vagy, akkor körülötted minden és mindenki rendben lesz.
És most újra megkérdem: hogy vagy?
