Annyi idős vagy, amennyinek érzed magad! Haha. Ha ez tényleg így lenne, akkor már huszonegykét évesen ötvennek mondhattam volna magam, most meg kilencvennek.
Ugyanakkor negyvenévesen ténylegesen azt hittem, ismét kamasz vagyok, míg az első gyermekem megszületésekor huszonévesnek datáltam a lelkemet (32 voltam valójában). Ha húzok ezekből egy átlagot, akkor kijön valami normális szám, mégsem tükröz semmit.
A stressz 10 évet öregít a kinézetünkön
Ha nem többet. Biztosan te is észrevetted már – ha nem is magadon –, hogy akinek gondjai vannak, hirtelen nagyon meg tud öregedni. Igen, nemcsak a szem a lélek tükre, hanem az egész fizimiskánk. Ránchegyek, fakuló bőr, kevésbé csillogó szemek, mélyen lefelé futó barázda a szájak szegleténél.
Mert mindegy, hogy negyven pluszos vagy még tini vagy, a stressz, a gondok olyan szépen átrajzolják a fejünket, hogy Michelangelo is órát vehetne tőlük.
Rólam például olyan fotók készültek az elmúlt huszonöt évben, hogy simán lefesthetném velük az életem összes negatív és pozitív fordulatát.
Ha gondolod, nézd meg te is tieidet. Ez egyrészt remek elfoglaltság, hiszen nosztalgiázni csoda jó dolog, másrészt ráfoghatod, hogy épp rendet teszel, ergo lelkifurdalásodnak sem kell lennie, mert magadat bámulgatod. A minap én is ezt tettem, bár más okból.
A legkisebbnek akartam megmutatni valamit, de ottragadtam egy rakás emlékem között. Döbbenetes volt a felismerés, hogy a fényképeim milyen hűen tudják tükrözni az akkori helyzeteimet.
Sugárzol, vagy csak vegetálsz?
Biztosan mondták már neked is, hogy „Mennyire ragyogsz!” „Csak úgy sugárzol!” „Látszik rajtad a boldogság!” De tuti hallottad már azt is, hogy „Hú, nagyon fáradtnak tűnsz.” „Olyan elesett vagy.” „Csak nincs valami gond?”
Pedig lehet, hogy semmi extra problémát nem éltél át épp abban a pillanatban, csak túl sok stresszhatás ér folyamatosan:
- a munkahelyen,
- a párkapcsolatodban,
- a gyereknevelésben,
- a szüleid betegsége miatt,
- az anyagi helyzeted kapcsán vagy
- csak mert folyamatosan történik valami hülyeség körülötted.
Én (majdnem) kiszámoltam, hány ráncomba került eddig az életem. Háááát, az is negyven plusz.
A stresszt hidegen hagyja, hány éves vagy valójában
Ma mindenhonnan az jön, hogy kortalanok vagyunk. Hogy semmit nem számít, ki hány éves, hiszen bárki bármit és bármikor elkezdhet, megtehet, megvalósíthat. Akár én is nekiállhatnék most megtanulni vitorlázni vagy épp eszkimóul, ha ahhoz lenne kedvem. A stresszt azonban mindez hidegen hagyja. Úgy ahogy van, leszarja, hogyan kellene kinézned, mennyire kellene épp fittnek lenned; nekiesik a fejednek és pillanatok alatt vénséget varázsol belőled.
Amikor közel 20 éve véglegesen elköltöztem a szülőfalumból, akkor jöttem csak rá ténylegesen ennek az igazára. Anélkül, hogy bárkit meg szeretnék bántani (Isten látja lelkemet, ez nagyon messze áll tőlem), az tűnt fel, hogy a szegényebb vidékeken élők gyorsabban öregszenek. Hogy amikor nekem épp nem volt semmilyen beborulásom és azokra a bizonyos fotókra a fenti pozitív visszajelzéseket kaptam, azt láttam, hogy a velem egykorúak minimum 10 évvel idősebbnek tűnnek, mint jómagam. Aztán persze én is megtapasztaltam a saját fejemen a villámöregedés messze nem áldásos hatását, ugyanakkor a visszafordíthatóságát is. És nem, nem a kozmetikumokon múlik.
Van kiút a stresszből?
Ha jól vagy, tényleg vissza tudsz fiatalodni. Ha viszont rosszul, az idősek otthonához is sok lennél… De a stressz nemcsak öregít, hanem mérhetetlenül ki is fárasztja az embert.
- Amikor azt érzed, hogy lépni sem bírsz;
- hogy nincs semmi erőd, energiád;
- amikor folyamatosan azon agyalsz, hogyan húzd ki hó végéig, vagy
- miből fizesd ki a gyermekeid következő tanévét;
- amikor szíved szerint csak aludnál 3 napig,
akkor tudhatod, hogy ha a fene fenét eszik is, muszáj megállnod (vagy minimum megnyerned a lottó ötöst).
Van kiút? Van arra lehetőségünk életünk közepén, hogy megpihenjük? Megengedhetjük magunknak, hogy kivonuljunk pár napra a világból? Nem biztos. Mert ha kisgyermekeid vannak még, vagy épp ápolásra szoruló szüleid, akkor nem állhatsz le. Akkor valahonnan extra erőt kell merítened a folytatáshoz és azt nem biztos, hogy csak úgy elő tudod rángatni magadból.
De akkor is muszáj!
Ha ugyanis te nem teszed meg, megteszi helyetted más: mégpedig a betegségek. Megtalálnak és kényszerpihenőre küldenek. Az pedig soha nem jó. Én nem véletlenül töltöttem a december és a január egy részét is kórházban arra várva, hogy lebénul-e a lábam vagy sem. (Most már szerencsére „csak” az a kérdés, hogy el tudom-e kerülni a második gerincműtétet.) Ugye, nem vágysz ilyen kikapcsolódásra?
Mit tehetsz, hogy ne öregedj meg idő előtt?
- Rendszeresen iktass be szüneteket a heteidbe. Igen, akkor is, ha azt hiszed, ez lehetetlen!
- Kérj segítséget! Ha a családtagoktól nem tudsz, akkor az ismerősöktől, barátoktól, a szomszédtól, de akár a postástól is.
- Keress magadnak egy lelket feltöltő elfoglaltságot! (Nálam a fotózás lett a nyertes.)
- Szakítsd meg a kapcsolatot az összes energiavámpírral, akivel csak lehet.
- És könyörgöm: kezdd el végre becsülni magad. Add meg magadnak legalább az esélyt egy könnyebb, stresszmentesebb életre.
Tudod, még sok évünk van hátra. Nagyon nem mindegy, hogyan fogjuk végigélni. Én már megtettem a magam első lépéseit. Most te következel.
