Emlékszem a napra, amikor a férjem hét évvel ezelőtt, széles mosollyal az arcán bejelentette, hogy kihagyhatatlan állásajánlatot kapott Svájcban. Éppen a lakásfelújítás közepén álltunk és mondhatom, hogy kevésbé természetes mosollyal fogadtam a hírt… Számos dolog futott át hirtelen az agyamon, a csodás jövőtől, a hatalmas hegyeken és a nemzetközi barátokon keresztül, egészen az előttem tornyosuló feladatokig…
Bár legbelül mindketten tudtuk, hogy ez egy csodás lehetőség, amit nem szabad kihagyni, mégis kölcsönösen kerestük egymás szemében a támogató pillantást.
Egy kis idő elteltével, valami megmagyarázhatatlan nyugalom szállt meg minket. Perceken belül egy, még erősebb csapattá kovácsolódtunk össze, ahol célirányosan a feladatokra kezdtünk koncentrálni.
Ránéztem az akkor hároméves kislányunkra, majd a pocakomat is megsimogattam, jelezve ezzel az odabent éppen forgolódó kistesónak, hogy minden rendben lesz! Tudtam, hogy az én legfontosabb feladatom elsősorban az lesz, hogy megteremtsem a biztonságos, meleg családi fészket, valamint, hogy az integrációt a lehető legzökkenőmentesebbé tegyem mindannyiunk számára.
Másnap lázas kutatásba kezdtem az interneten fellelhető blogok, fórumok és minden olyan forrás után, ahol információkhoz juthattam a svájci élettel kapcsolatban.
Felvettem a kapcsolatot a blogok írójával, valamint a már ott élő ismerősökkel. Az első dolog amire ráfókuszáltam, természetesen a nehézségek voltak…a svájciak hidegek, nem befogadók, az idő esős és hűvös, minden drága, a nőknek sokkal nehezebb érvényesülni stb…
Majd jött a felismerés: muszáj változtatnom a hozzáállásomon!
Félre kell tennem az addig berögződött,- leginkább a környezeti hatások miatt kialakult- gondolkodásmódomat és egy új szemszögből kell a dolgokat szemlélnem. Elkezdtem tudatosan figyelni az információk pozitív tartalmára, az adott blogger jótanácsaira, élményeire, mígnem azon kaptam magam, hogy szinte már beleképzeltem magamat a svájci hétköznapokba. A kezdeti szorongást egy kellemes izgatottság váltotta fel. Éreztem, hogy nagy kaland vár ránk!
Ma már tudom, hogy ez a szemléletváltás elengedhetetlen az integrációs kihívások leküzdéséhez. A váltás soha sem egyszerű…főleg ha egy teljesen új országba és egy új kultúrába csöppenünk. De fontos tudnunk, hogy a döntés szabadsága mindenkinek megadatott! Mi magunk dönthetünk arról, hogy a változást hogy éljük meg!
„Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni.” – Tony Robbins
