Kedves Olvasóm! Tegezlek, mert bízlak. Ez az első nyilvános cikkem és máris a vesémbe akarsz látni. Igazad van, én is ilyen vagyok. Csak most a másik oldalon. Na jó. Elmondom.
Véletlen volt, már ha hiszünk a véletlenekben. Sőt, nem is egy. Véletlenek össz-játéka.
Gödöllőre jártam az Agrártudományi Egyetemre. A 40mínuszosok Szent István Egyetemként ismerhetik. Német nyelvtudásomat szerettem volna fejleszteni a gyakorlati időm alatt, hogy szakfordítói diplomámra méltóvá váljak.
Egy kedves ismerősöm borszaküzletben dolgozott. Megtapasztaltam, hogyan jön ki a palackból a bor, kíváncsi lettem, hogyan megy bele? Olvastam volt az egyik hirdetőtáblán az egyetemen, hogy gyakornok kerestetik Svájcba. Több hónap után kerestem újra a hirdetést, fejtettem le az időközben ránőtt rétegeket. Meglett.
Írtam önéletrajzot, melyben megvillantottam, hogy ősi borszerető családból származom
Igaz, a szőlőművelő és bortermelő is szerepelt benne, de azt telefonon bevallottam későbbi főnökömnek, hogy nem igaz. Keresztapámnak volt pár tőke szőlője, de sosem mentem közel hozzájuk. Főnököm azt mondta, tőlem függ, hogyan állok a dolgokhoz. Ahogy csak bírtam!
Fotó: Horváth Zoltán
Szüreti hónapokban csak a vasárnap délutánom volt szabad, nem bántam
Tetszett az egész. Hogy hasznos lehetek, hogy megbecsülnek, hogy logikus, kiszámítható és életszerű, ami körülvesz. Legalábbis ez tör fel belőlem húsz év távlatából. Meg hogy utaztam szabadon. A hegyek, völgyek, erdők ölelése. Meg címkét terveztünk. Mármint a főnököm találta ki, és megkérdezett engem, tetszik-e? Nem gondoltam, hogy értek hozzá. Azóta sem gondolom. De iszonyú jól esett, hogy megkérdezte.
Ami igazán megfogott, az a kreativitás volt
A házasítás. Hogy ha két bort hagyunk, hogy kapcsolatba kerüljenek, egymásba olvadjanak, hassanak egymásra, abból valami több születik, akárcsak ha emberek lelkei lennének. Lehet több bor kerül össze, nem ez a lényeg. Hanem, hogy meghaladjuk a matematikát. Mindig szerettem a láthatatlan dolgokat. Amiknek a magyarázata nem kézenfekvő. Sőt, talán nem derül ki számomra soha. De van. Makacsul van. Hát … itt ragadtam.
Nem mondom, hogy fél év gyakorlattal a hátam mögött nagyon értettem a szakmához. De egy ismerősöm – egy másik, nem az előző –, azt mondta, csak olyan munkát vállaljak el, ami lehetetlennek tűnik. Megfogadtam tanácsát, elvállaltam 100 hektár szőlő felügyeletét. Hamar belenőttem.
Voltam alkalmazott szőlészként, voltam alkalmazott borászként. Voltam alkalmazott szőlész-borászként. Egy ideje jórészt a saját fejem után megyek. Címkét azóta sem tervezek. Próbáltam többször, de nem lett sikeres. Vannak határok, amiknek a feszegetését másra hagyom.
Szeretem kísérni a borok fejlődését születésüktől a gyermek-perceiken és a kamaszkorukon át érett korukig, segíteni, hogy megmutassák teljes szépségüket, hozzájárulni általuk örömteli perceink megnemesítéséhez. Most, hogy én is 40 fölé kerekedtem, egész jól összeillünk.
Fotó: a szerző
Az Akasztófa dűlőben élek és dolgozom, lehet, ez hat a humoromra néha. Bár van olyan magyarázat a névre, hogy a kocsik kerekébe akasztották régen a fát, hogy a lovakat ne nyomja agyon a megrakott szekér szüretkor. Kit tudja? Nálam okosabbak se. És ez így van jól. Itt élek az erdők ölelésében.
Legközelebb arról írok, mi fog meg, mi tart meg ebben a szakmában
Lehet, hogy van egy kérdésed, amit még nem tettél fel. Nem kell, hogy szakértő légy, ne félj! Ajándékozd nekem! Szívesen elgondolkodom rajta, megírom, ha van válaszom!
Egészségünkre! Dóra a Bíbor Birtoktól
