A munkához és a munkatársainkhoz való hozzáállásunkat nagyban befolyásolja a hátterünk: milyen környezetben nőttünk fel, hol tanultunk és képeztük magunkat, hogy a korunkról és a nemünkről ne is beszéljünk.
Korábban már kitértünk rá, milyen szempontokat érdemes szem előtt tartani az Y generációs kollégáink megértésében. De mi van a nemzetközi munkakapcsolatokkal: külföldi munkatársakkal, vagy a határon túli irodákban dolgozó társainkkal?
Tegyük félre a nyelvi problémákat egy pillanatra, anélkül is tucatnyi buktató akad
Akár a közvetlen környezetünkben dolgozunk külföldiekkel, akár Skype-on egyeztetünk a határon túli anyacéggel, vagy kapunk telefonvégre nemzetközi partnereket, alkalmanként teljesen más reakcióval vagy viselkedéssel találkozunk, mint azt a saját környezetünkben megszoktuk.
Egy egy népről kialakult általánosítás természetesen nem lesz törvényszerű, azokat elvárni ugyanolyan botorság, mint figyelmen kívül hagyni. Ellenben, ha tudatosítjuk mind más, mind saját kultúránk normáit, sok kellemetlenségnek elejét vehetjük és nem talál minket értetlenül egy egy faramuci helyzet sem.
1. Időhöz való hozzáállás
Mindenki ismer legalább egy sztereotip viccet, ami a németek kóros precizitását állítja szembe az olaszok mindenek felett álló lazaságával. Határidők és találkozók könnyen válhatnak konfliktus forrásává, ha nem tartjuk észben ki miként tekint az órájára.
2. Konstruktív kritika, javaslattétel
Európában kevésbé jellemző, ellenben Ázsiai kultúrkörökben nagyon is gyakori, hogy a beosztott zokszó nélkül fogad el döntéseket és utasításokat. Az ő szemében egy módosítási javaslat is már egyenlő a főnökség kritizálásával és hozzáértésük megkérdőjelezésével.
Egy ilyen kollégát könnyen veszélyeztet európai környezetben, hogy zokszó nélkül hagyja túlterhelni magát és nem tesz észrevételt egyes döntések kellemetlen következményeiről.
3. Határ a magán- és üzleti élet között
Van, aki az egész csapatát meghívja a nyaralójába, mások azt is csak a közvetlen főnöküknek vallják be, hogy közeli hozzátartozó halála miatt igényelnek szabadságot. Az mindkét szélsőségre igaz, hogy tiszteletben tartását igényli a saját maga állította határnak.
Aki nyíltan mesél a kisgyerek balett óráiról, valószínűleg értékelni fogja, ha emlékszünk mikor lesz a fellépés és alkalmat adunk neki, hogy megoszthassa az élményt. A zárkózottabb kolléga vélhetően a tapintatosságot díjazza és ha elnézzük neki, amikor magyarázat nélkül marad a viselkedése.
4. Elismerési vágy
Természetesen mindenkinek igénye van az elismerésre. Ellenben van, aki szerint a jól végzett munka önmagában tükrözi a hozzáértést és energia befektetést, míg mások szívesen hívják fel a figyelmet saját eredményeikre. Ha igényünk előbbre lépni a szamárlétrán, mindenképp vizsgáljuk meg, hogy a vezetőség mire reagál inkább. Nem feltétlenül hivalkodás olykor szóvá tenni az érdemeinket és az sem biztos, hogy az gyorsítja meg az előléptetésünket, ha folyton magunkat tömjénezzük.
5. Személyes tér
Két honfitársunk közt is könnyen okozhat félreértést a személyes terek közti különbség, hát még ha más kultúrákat vizsgálunk. Cseppet sem földtől elrugaszkodott, ha régi üzlettársak Európában puszival, öleléssel köszöntik egymást, két amerikai ellenben inkább kartávolságról szorít kezet egy évtized után is.
6. Kontextus
Nem igényünk azonos mennyiségű információt megosztani. Ez főleg utasítások, jelentések tartalmában jelentkezik az üzleti életben: három mondatnyi összefoglalót kaptunk, vagy részletes programtervet? Itt is érdemes tudatosítani, nekünk mi az igényünk és a címzett hogyan szeret kommunikálni?
A tömör ukázokban levelező főnök időpocsékolásnak érzi majd végignyálazni egy kisregényt, fordított esetben pedig hányaveti jelentésnek tarthatja a lényegre törő összefoglalónkat.
7. Visszajelzések
Azt gondolhatnánk, egy “igen”-en már igazán nincs mit félreérteni. Pedig ami egy nyugati kultúrában az egyetértést tolmácsolná, keleti körökben a felvázoltak megértését jelenti csupán. Ugyanígy vezethet félreértésekhez az ellenvetés hiánya. Egyes hagyományokban a tiszteletlenség és a kényelmetlen helyzetek elkerülése olyan fontos, hogy az elégedetlenséget legfeljebb egy hosszú csend tolmácsolja.
