Az előző cikk az USA adósságát mutatta be, és azt, hogy mennyire felelőtlenül történik a hitelezés. Persze a gyors előrejutás vonzó, felveszek hitelt és gyorsan megveszem azt a házat, lakást, autót, fogyasztási cikket, amit szeretnék.
Rendben, de onnantól kezdve havi szinten megterhelődnek a háztartási kiadások, és jellemzően, amit a hitelből vett, az nem termel bevételt, de vele szemben kiadásként megjelenik a hiteltörlesztő. Nyilván ez a háztartásokra jellemző, és nagyon felhajtja az eszközárakat. Közismert jelenség, a könnyű hitelhez jutás idején – ilyen a mostani időszak is – nagyon felmennek az ingatlanárak, mert sokat adnak el hitelre, van irántuk kereslet.
A vállalati szektor esetén működik a hitelezés
Ha ezt az adott térség jegybankja és felügyelete megfelelő korlátok között tartja, hiszen egy cég befekteti a hitelösszeg valami olyan dologba (ingatlan, gyár, üzem, gépsor, IT fejlesztés, bármi ami előre viszi a céget), ami által plusz bevételre tesz szert, ebből kifizeti a törlesztőt, és növekedni tud. Érdekes, hogy ez kevésbé hajtja fel az eszközárakat…
Idáig ez egy nagyon „bugyuta” levezetése a hasznosságnak, a gond akkor van, amikor a világ legnagyobb lakosságú országában ez élőben zajlik.
A múlt héten jelent meg az MTI híre Kínával kapcsolatban:
„Rekordot ért el az új, jüanban denominált hitelek kihelyezése Kínában januárban, miközben a politikai döntéshozók egyszerre igyekeznek fenntartani a stabil gazdasági növekedést és csökkenteni a hitelkockázatokat. „
A kínai jegybank hétfőn közölte, hogy a bankok 2900 milliárd jüan (458,3 milliárd dollár) értékben folyósítottak új hiteleket az év első hónapjában, és ezzel megdőlt a két évvel korábban, 2016 januárjában 2510 milliárd jüannal felállított csúcs. A 2900 milliárd jüan majdnem ötszöröse az előző havi 584,4 milliárd jüannak, és jóval több a szakértők által várt 2000 milliárd jüannál.
Megdőlt az eddigi rekord
Az azonnal felhasználható készpénz és a látra szóló betétek, valamint a lekötött betétek egyenlegét tartalmazó M2 pénzmennyiség éves összevetésben 8,6 százalékkal nőtt januárban. Elemzők 8,4 százalékra számítottak a decemberi 8,2 százalékos emelkedés után.
A jüanhitelek állománya 13,2 százalékkal nőtt tavaly januárhoz képest, erősebb ütemben a szakértők által várt 12,5 százaléknál, illetve a decemberben mért 12,7 százaléknál.
2017-ben rekordnagyságban, 13 ezer 530 milliárd jüannal bővült a bankok által kihelyezett hitelek állománya, meghaladva az előző évi 12 ezer 650 milliárd jüant. Annak ellenére született az újabb rekord, hogy a kínai kormányzat komoly erőfeszítéseket tett az erős eladósodottságból fakadó kockázatok mérséklésére.
A központi bank és a kormány már második éve próbálja fékezni az utóbbi években gyorsan bővülő hitelezést, amely már-már a pénzügyi rendszer stabilitását fenyegeti
Ugyanakkor a hatóságok óvatosan haladnak, hogy az intézkedésekkel nehogy nagy csapást mérjenek a gazdasági növekedésre vagy túl heves mozgásokat váltsanak ki a piacokon.
Miért kell fékezni a hitelezést?
Mert korábban annyira nagy méreteket öltött, hogy önmaga által jelent veszélyt a gazdaságra. A válság után a kínai bankok elkezdtek nagyon könnyű feltételek mellett hitelt adni, és ezzel beindult egy komoly építkezési hullám a gazdaságban. Ennek sajátja, hogy sokan akkor kezdenek el lakások vásárlásán gondolkodni, amikor már effektív magas az ár, és így nagyon nagy hiteleket kell hozzá felvenni, és ezzel tovább nyomják fel az árakat.
Túlértékelt ingatlanárak
Jelenleg ott tartunk – és ezt a kínai hatóságok is érzik – hogy az ingatlanárak magasabbak, mint a józan ésszel indokolható műszaki tartalom, azaz túlértékelt. Ez a bankokat még nem izgatja, kihelyezik a nagy méretű hitelt is, de előfordulhat, hogy az árak növekedése megáll, esetleg elkezd csökkenni.
Ekkor van pánik, hiszen a bank fedezeten kívülre kerül, azaz több pénzzel tartozik az ügyfél, mint amennyit ér az ingatlana. Ha pedig az árcsökkenés miatt esetleg nem tudja fizetni a hitelét, akkor hagyni is fogja bedőlni.
Ha sok ilyen egymástól különálló eset történik, akkor a bankok megijednek
Aminek a következménye, hogy befagyasztják a hitelkihelyezést, de ekkor már régen le vannak maradva a helyzet kezelésében. Mellette tele lesznek lefoglalt ingatlannal, amit igyekeznek egyszerre eladni.
A piac hirtelen a hitelbő időszak után hitelszűkében találja magát, és a túlkereslet helyett túlkínálat alakul ki.
Ilyen amikor egy nagyon túlhevült piac megváltozik, és utána minden szereplő menti a menthetőt, ezzel okozzák a nagyobb bajt.
A probléma viszont nem is itt kezdődik…
A bankok olyan befektetési termékeket emeltek a palettájukra, aminek a hátterében hitelek állnak (WMP, TP). Ezek gyakorlatilag a 2007 előtti amerikai CDO termékek másolatai kínai módra. Az emberek befektetik a pénzüket, amiből iroda- és lakóházakat építenek. Abban bíznak, hogy mire elkészül (kb. 1-2 év), addig a piac még nagyobb árazás mellett forog, és nagyon jól ki tudják majd adni az üzemeltetők. A spekulált extra nyereségből pedig a befektetőknek több kamatot adnak, mintha banki lekötésben tartják a pénzüket.
Ez a termékstruktúra egy nagy lufi, hiszen, ha az ingatlanok elkészültekor már nem ilyen optimista piacot élünk, akkor nem működik nemhogy a magasabb kamatfizetés, a tőke visszafizetése sem.
Kínában torzítják hatóságilag a nem fizető hitelek arányának kimutatását, de egyre több becslés mondja, hogy az összes hitelre vetített 90 napnál nagyobb késedelemben lévő ügylet 10% feletti lehet. Ez nagy gond, és rövid idő kérdése, hogy az ingatlanpiaci árazás elkezdjen csökkenni.
A láncreakció beindul, de azzal a momentummal, hogy akinek még lenne is pénze (ha WMP-be vagy TP-be) fektette, akkor valószínűleg el is veszti azt, amellett, hogy bedönti a hitelét.
Ezért most nagyon is érdemes óvatosnak lenni a kínai befektetésekkel kapcsolatban, mert a gazdaságuk fejlődésének olyan mérföldkövéhez értek, amiből tanulniuk kell. A tanulság sajnos fájdalmas, de hasznos lesz.
