Az alacsony kamatkörnyezet, a jogszabályok és a lakossági állampapírok által generált verseny jelenti jelenleg a három legnagyobb kihívást a hazai alapkezelői piacon. Bálint Attila, a Raiffeisen Alapkezelő vezérigazgatója úgy látja, hogy a lakossági állampapírok eltérítik a befektetők elvárásait a valóságtól, hosszú távon tehát semmiképpen sem jó ez a tendencia. A hosszabb befektetési időtáv elterjedését a magyar befektetők szemléletében leginkább a vegyes alapok térnyerése segíti, az abszolút hozamú alapok piaca valamelyest lassult, az ingatlanalapok népszerűsége növekszik, de itt nem árt óvatosnak lenni. Bálint Attila beszélt arról is, hogy milyen változásokat hoz majd januártól a MiFID 2 szabályozás, de az már most körvonalazódik, hogy nem lesz könnyű az átállás.
Nemrégiben a „Megöli a versenyt az ÁKK” című cikkünkben írtunk arról hogy mesterségesen magasan tartott kamataival az ÁKK torzítja a befektetési piacot. Jelen cikkünkben összefoglaljuk Bálint Attila, a Raiffeisen Alapkezelő vezérigazgatójának a Portfóliónak adott nyilatkozatát.
A három legfontosabb kockázati tényező az alapkezelői piacon
- Az első nagy kockázat Bálint Attila szerint az, hogy a pénzügyi kultúránk még nem tart ott, amit a kamatkörnyezetünk megkíván. Olyan kamatkörnyezetben élünk, amely teljesen szokatlan a hazai befektetőknek. Ausztriában, Németországban, Csehországban vagy éppen Szlovákiában már hozzá szoktak a befektetők a 0 százalékos kamatszintekhez. Jelenleg a hazai hozamelvárásokat szinte képtelenség összhangba hozni a ténylegesen realizálható kamatokkal. Csak két megoldás létezik:
- Vagy marad az alacsony hozam, alacsony kockázattal
- Vagy magasabb kockázat mellett magasabb, de bizonytalan a hozam
Félő, hogy emiatt a csalódott befektetők kivonják a megtakarításaikat a pénzügyi rendszerből és megbízhatatlan struktúrák fognak tarolni eszement hozamígéretekkel.
- A második kockázati tényező kétségkívül a MiFID 2-es EU jogszabály, amiről cikkünk végén találhat egy összefoglalót. A célkitűzések nemesek, legyen az a befektetővédelem vagy pedig a költségtranszparencia növelése. Problémát az okoz, hogy hatalmas összegeket, időt és energiát kell invesztálni olyan rendszerek kifejlesztésébe, amelyek konkrét iránymutatások híján nem feltétlenül garantálják a jogszabályoknak való tényleges megfelelést.
- A harmadik kockázati tényező a lakossági állampapírok által generált verseny. Ezek a megtakarítási lehetőségek rendkívüli népszerűségnek örvendenek Magyarországon, csak kissé eltérítik a befektetők elvárásait a valóságtól. Normális esetben egy befektetési szolgáltató vagy egy professzionális befektető minden olyan instrumentumhoz hozzáfér, amihez a lakosság. Ehhez hozzáadva a szakértelmét különböző kockázati szinteknek megfelelő termékösszetételt tud kínálni az ügyfeleknek. Jelen pillanatban ez a bizonyos instrumentumkör számunkra nem elérhető, amit csak többlet kockázatvállalással, nagyobb aktivitással, szélesebb befektetési fókusszal és szakértelemmel lehet kompenzálni. Másképpen fogalmazva ugyanazon a piacon más körülmények között versenyez az ÁKK, és más körülmények között az alapkezelők, mert az ÁKK hozamígérete stabilan a pénzpiacon elérhető kamatok felett van.
Mi a helyzet az ingatlanalapokkal?
Az ingatlan éppúgy egy eszköztípus, mint a kötvények vagy a részvények. Magyarországon nagy hagyománya van az ingatlanfókuszú gondolkodásnak, gyakorlatilag magának az ingatlan tulajdonlásának is. Az ingatlanalapokkal kapcsolatban óriási tévedés, hogy az ingatlanportfólió önmagában majd varázsütésre értékesebb lesz, és ez majd jó megtérülést generál. Ez csak egy összetevője a teljes hozamnak. A nagyobb rész általában az, hogy hány bérlő van, milyen áron lehet kiadni a bérleményeket, milyen költségekkel működik, és milyen cash-flow-t tud generálni az adott ingatlan együttes.
Az ingatlanalapok jól láthatóan magasabb hozamot generáló befektetések, ami azért lehetséges, mert magasabb bennük a kockázat. Óriási csapdahelyzet, hogy az emberek egy része likvid befektetési instrumentumként gondol az ingatlanalapokra. Miközben maga az alap valóban likvid, a mögöttes ingatlan együttes nyilvánvalóan nem az. Ajánlott, hogy a befektetők csupán a vagyonuk 5-15 százaléka erejéig gondoljanak csak az ingatlanalapokra, mint befektetési lehetőségre.
Figyelemfelkeltő, hogy az ingatlanalapokban lévő háztartási vagyon januárban meghaladta a pénzpiaci alapokban lévő megtakarításokat.
Az aktívan kezelt, vegyes, globális fókuszú alapoké a jövő.
Az abszolút hozamú alapok a piaci eseményektől függetlenül definiálják – minden esetben pozitív – hozamcéljaikat. Mindezt gyakran csak úgy tudják biztosítani, hogy aránytalanul nagy szabadságfokot kapnak a portfoliókezelők. Úgy tűnik, hogy az abszolút hozamú alapok piaca kezd lassulni, mert egyre többen érzékelik, hogy ezen alapok teljesítménye nem mindig az elvártnak megfelelő, vagy éppen túlnőtték magukat. Az abszolút hozamú alapok specialitása, hogy 2 mérethatékonysági korlátjuk is van. Bizonyos szint alatt nem működnek jól, és bizonyos méret felett megint nem tudnak jól működni, mert lehet bármennyire is zseniális egy portfóliómenedzser, ha túl sok pénz felett rendelkezik, akkor egyszerűen nem tudja majd kellően gyorsan zárni a pozícióit, és végképp nem tudnak a tranzakciói észrevétlenek maradni a piacon. Ennek ellenére az aktívan kezelt, vegyes, globális fókuszú alapoké a jövő.
Mi az a Mifid 2?
A befektetési szolgáltatási tevékenységre, valamint a szabályozott piacokra és multilaterális kereskedési rendszerekre vonatkozó 2004/39/EK irányelv (MiFID I) 2007 novembere óta hatályos, tekintettel azonban a pénzügyi piacokon tapasztalható változásokra és a gyorsan fejlődő technológiai újításokra, a Bizottság 2011-ben kidolgozta az irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatát egy irányelv (MiFID II) és egy rendelet (MiFIR) formájában, melyek hosszas szakmai munka lefolytatását követően 2014. június 12-én jelentek meg az EU Hivatalos Lapjában.
Az irányelv célja egy olyan egységes pénzügyi piac létrehozása, mely a befektetők számára hatékony védelmet biztosít és közös szabályozási követelményeket fogalmaz meg a befektetési vállalkozásokra vonatkozóan. Ennek érdekében meghatározza a befektetési vállalkozások engedélyezési és működési feltételeit, a szabályozott piacok és adatszolgáltatók engedélyezését és működtetését, valamint az illetékes hatóságok általi felügyeletet. Az irányelv rendelkezéseit 2016. július 3-ig szükséges átültetni a hazai jogrendbe, mely rendelkezések – a rendeletben megfogalmazott szabályokkal együtt – 2018. január 3-tól alkalmazandók.
A rendelet célja, hogy a kereskedésre és a szabályozási átláthatósági előírásokra vonatkozóan fogalmazzon meg olyan előírásokat, melyek a rendeleti formából fakadóan minden befektetési vállalkozásra nézve közvetlenül alkalmazandók.
Az irányelv és a rendelet együtt alkotja meg azt a jogi keretet, mely a befektetési szolgáltatási tevékenységet végzőkre, szabályozott piacokra és adatszolgáltatókra vonatkozó szabályokat fekteti le.
