Asszertív karácsony, avagy hogyan veheted vissza a saját ünneped?
Légy anya, lány, nagyi szerepben, cipelheted te is azt a mintát, hogy az ünnepet nem megéled, hanem működteted. A család ül a terített asztalnál, te pedig ugrálsz körülöttük.
A lakás csillog, az étel sok, te pedig egyre idegesebb vagy, főleg akkor, amikor azt látod, hogy a konyhában töltött hosszú órák végterméke fél óra alatt eltűnik és csak a romok maradnak mosatlan edények és pecsétes asztalterítő formájában az ünnepi asztalon.
Aztán az évek múlásával egyszer csak arra eszmélsz, hogy mindenki természetesnek veszi, hogy te viszed a válladon az egészet.
Megkérdezted már magadtól, vagy családodtól, hogy vajon miért alakult ez így? Miért nem vesznek részt benne ők is? Miért nem osztjátok el a teendőket? Miért nem kérdez rá senki, hogy neked mi fér bele? Miért nem jut eszébe másoknak megkérdezni, hogy te mit szeretnél?
A válasz talán abban rejlik, hogy a legtöbb családban egy olyan működési rend jön létre az évek alatt, ahol te vagy a „jó szervező”, a „mindent megoldó”, a „szívét-lelkét kitevő nő”. És amíg te kívülről nézve tökéletesen működsz ebben a szerepben, a rendszernek nincs oka változni. Senki nem lép be melléd, mert megszokták, hogy nem kell.
Ez egy tanult és megszokássá vált dinamika, DE! tanulható a megváltoztatása is!
1. A régi működés: te húzol, a család pedig alkalmazkodik ehhez.
Nem azért nem segítenek, mert nem akarnak, hanem azért, mert évek óta azt tanulták, hogy az ünnep nálatok így néz ki:
- te intézed a logisztikát,
- te csinálod a menüt,
- te tartod egyben a folyamatot,
- te vállalsz túl mindent, és sosem jelzed, hogy ez sok.
Naná, hogy így kényelmes mindenkinek. Kivéve téged. Teljesen érthető, hogy amíg valaki csendben viszi a terhet, a többiek észre sem veszik, hogy az teher.
A változás alapja: tedd láthatóvá, hogy ez így nem működik tovább!
De szerintem az új működés nem attól születik meg, hogy kb. mindenkit elküldesz a fenébe. Tudjátok, hogy az ünnepek alatt hányszor zajlik le családi dráma, hányan borogatnak asztalt ilyenkor? Nagyon sokan, egyszerűen akkor szakad el a cérna és az eddig összes elfojtott frusztráció kitörésének drámai színpada a fényekben úszó, csili-vili háttér.
Szóval, a megoldás talán attól születik meg, hogy kimondod, mire van szükséged és mire nincs. Pl. ezek a határozott, de asszertív mondatok, működhetnek:
- Eddig mindent én csináltam, de mostantól szeretném, ha megosztanánk.
- Nem vállalom a teljes ünnepi menüt, osszuk fel, ki mit hoz.
- Nem szeretném, hogy nekem a karácsony csak a munkáról szóljon. Többet fogok pihenni én is.
Ezek egyszerű mondatok, de rendszerszinten változást indíthatnak el. Nem baj, ha a család elsőre meglepődik, mert most hallja először, hogy igényed van rá.
3. Alakíts ki új működési struktúrát a következő évekre, amihez adok néhány inspirációt:
- A feladatok megosztva is teljesen jól működnek.
- Nem egy ember projektje az ünnep.
- Az elvárásokat előre tisztázod, így nincs megelepetés senkinek.
- Nem az utolsó pillanatban jelzed, hogy eleged van.
ÉTEL:
A menüt a valós igényekhez igazítod, nem a vélt elvárásokhoz.
Nálunk például csak a szűk családon belül háromféle étrend van (nekem glutén- és tejmentesen kell étkeznem és random vegán vagyok, a lányom TÉNÉ-en van, a vejem nem eszik vajat és zsíros húst, a kicsik még karácsonykor is bolognait kérnek), de ettől még nem próbálok mindenkinek lakomát főzni. A vezérelvem, finom legyen, különleges, de egyszerűen elkészíthető.
PIHENÉS:
A saját pihenésed nem opcionális, hanem eleve beépül a rendszerbe. Az ünnepi napokban olvasok, alszom, sétálok, zenét hallgatok és belefér az Igazából szerelem 5899992156. megnézése is. 
A szeretet nem abból derül ki, hogy hülyére dolgozod magad, ezt talán érdemes először magaddal tisztáznod.
Ha kommunikálsz és az új szabályaid szerint működsz, a család alkalmazkodik hozzá. Eddig alkalmazkodtak ahhoz, hogy mindent te vittél, most ahhoz alkalmazkodnak, hogy már nem. Lehet, hogy nekik kicsit több energiabedobást jelent majd, de neked meg kevesebbet, elkezdenek az arányok kiegyenlítődni és ez a szükséges minimum.
4. A kulcs most is a kommunikációban rejlik, mint oly sokszor.
Ha elmondod, hogy neked mi a jó, az szerintem nem keménység, nem harc a többiekkel és főleg nem önzés. Mindössze annyi, hogy világosan jelzed, mit vállalsz és mit nem.
Az ünnep ettől nem lesz kevesebb, te pedig végre nem kimaradsz belőle, hanem a részese leszel.
Számomra – a gyerekeim egészen picike korától kezdve – az ünnep csúcspontja az, amikor látom, hogyan gyűjtik be a fa latt csúszva-mászva a névre szóló kis csomagokat a fa alól. Igen, mi felnőttek is és mostmár a legkisebbek is a fa alatt és körül keresgélünk, igazán mókás és imádom, amikor boldogan kurjongatunk, hogy ez is az enyém!, meg nézd, ez a tiéd…!
Ezek a pillanatok fontosabbak, mint bármennyi fogás az asztalon és a fényesre suvickolt lakás – ami minek is, hiszen kb. tíz perc alatt tele lesz mindenféle maradékkal és hulladékkal.
5. Az új minta stabilizálása, hogy jövőre már természetes legyen, illetve a család működése is akkor áll át, ha következetes vagy:
- Nem veszed vissza a feladatokat,
- Nem csinálod meg gyorsan inkább te,
- Nem vállalsz többet csak azért, mert eddig így szoktad.
A tartós változás alapja, hogy új szabályokat hozol-hoztok, és tartod-tartjátok is őket. Igen, a család is alkalmazkodik, mert a rendszerek mindig ahhoz igazodnak, aki a legkonzisztensebb és azért is, mert szeretnek (ha nincs elfogadás és alkalmazkodás, az már egy másik témakör).
ÖSSZEFOGLALOM:
Az önérvényesítés a karácsonyi mentrend kapcsán (persze, máskor is) nem konfliktuskeresés, az önérvényesítés egyfajta rendszerkorrekció. Indulj ki abból, hogy azért nem segítettek eddig, mert nem kellett és azért fognak mostantól, mert kimondod, mire van szükséged. Ráadásul hiszem és tudom, hogy nem a teljesítményünk határozza meg az értékünket és főleg nem ez alapján kell beárazni a mások iránti szeretetünket.
Az ünnep akkor lesz mindenkié, ha neked is jut benne hely.
A cikkemet a hozzám eljutó információk inspirálták (rengeteg levelet és üzenetet kapok).
Akinek kulináris élvezet és vágyott program a többfogásos gourmet menü elkészítése, aki imád ablakot pucolni 5-6 fokban és ráugrik a kárpittisztítóra december 19-én, tegye, ha örömből teszi. Sokszínűek vagyunk, sokféleképpen okoz örömöt a karácsony megélése is és ez így van jól.
Leginkább azokért szólok, akik önzetlen túlvállalásból adnak bele apait-anyait, azokhoz, akik már kiborultak és elmesélték, azokhoz, akik évek óta elfojtásban és belső feszütségben élik meg az ünnepet és azokért, akik még tudnak ezen változtatni, hogy lássuk, igen lehet, megugorható.
