Van, ami sosem adható vissza, bár az értéke felbecsülhetetlen. Az idő az, amelyet elvesztegettünk, vagy amelyet szó szerint elloptak. Az időzár ugyanis megnyílik, amint megszületünk.
Azonnal megnyit egy folyamot. És csak akkor zárul be, amikor megszűnik az élet. Az utolsó lélegzetvétellel visszakattan az időzár, és végérvényesen bezárul. A kettő közt azonban lényeges dolgok történnek.
Az életet megnyerni sok idő, elveszteni azonban egy pillanat is elég
Milyen furcsa, hogy mennyit építünk. Hónapokig épül a test, formálódik, alakul az élet, miközben a komplett törzsfejlődést leképezi az ember magában. A testet már látjuk a tudománynak hála. Szinte minden mozzanatát ismerjük a fizikai építésnek.
Lépésről-lépésre szemlélve a folyamatot, ami jó esetben, nagyjából 9 hónapig tart. Ennyi idő kell egy teljes kialakuláshoz, az érett magzati léthez. Hogy közben mi történik odabenn? Azt még jótékony függöny fedi, ami néha azért fellebbenni látszik. Azonban már ebben a védett szakaszban is előfordul, hogy az élet meggondolja önmagát és visszafordul, odahagyva az élet test-építésén való fáradozást. Vajon miért?
Értelem, vagy érzelem épül?
Micsoda kérdés? Csoda, az biztos. Az érzelmi én külső inger nélkül épülne? Az értelem pedig megértést feltételez. Nos, akkor csak a fizikumot építi valami különleges intelligencia, amely a születés utáni külvilág ingerein keresztül kezdi meg az életépítés következő szakaszát, átélve, megérezve azt, értelemmel logikát építve az életmag köré?
Képességeink birtokában, öntudatlanul építünk?
Kutatások sora foglalkozik azzal, mi történik a test alakulása közben. Hogyan férhetnénk hozzá ahhoz a tudatalatti réteghez, amely tárolja a nagy bizonytalant. Azt a részt, ami magát a tudást hordozza. A DNS okos. Hardver és szoftver egyszerre. Intelligens építőanyag, mely magában rejti, és egyben hordozza az életet. De hol a tudat, ami tudva tud és épít?
Tud, vagy érez az élet-építő?
Már megint egy furcsa kérdés! A hordozó, a test tud. Működni. Sejtet építeni, szervet újítani, regenerálódni, kijavítani, élni. Ha! Ha és amennyiben működik a szoftver. Az értelem részint az élet-éptő dolga. Megszerezni a képességet, melyet alapjaiban magában rejt.
Okkal fejteni fel a tudás titkos rétegeit, mi is az élet? Csupán empirikus tapasztalat az univerzum egy szegletéről, a Világegyetem tudástárát építendő? De a környezet befolyásolja, mihez is fér hozzá a roppant tudáshalmazból. Az érzelem szintúgy kialakul a behatások mentén. Az élet-építő pedig tanul. Tanul élni, érezni, megérteni, aztán tapasztalati úton és tanult úton szerzett tudásából összegyúrva egy életet, alkalmazni, saját belátása és a körülményei által engedte úton haladva.
Mondd egy sivatagi éhezőnek, hogy milyen szép a tenger és milyen finom a hal
Nincs esélyegyenlőség. Szándékok kereszttüzében igyekszünk nyújtani az időt, mielőtt ránk kattan az időzár. Olyan ez, mint egy hatalmas verseny az életépítők között. Survivor a javából, ahol az induláskor sem egyenlőek az esélyek. Mert nem mindegy, melyik rendszert választja a leendő élet-építő. Hol építi a DNS kacskaringós várát.
Időzár és az ellopott életek garmadája
Könnyű életet lopni. Nem kell hozzá látható erőszak sem. Nyilvánvaló életre törő mozdulás nélkül is megy. Elbirtokolni életeket csak pillanat műve. Egy szándék, egy gondolat, egy cselekedet létrehívása elegendő.
Amikor nem veszed figyelembe a megszületett adottságát és arra kényszeríted, amit ő maga nem is akarhat, máris elloptál egy életet, mert megmásítottad az időzárig tartó egység lehetséges tartalmát.
Amikor ráveszel valakit, hogy a saját tervét odahagyva a te kedvedre döntsön és alakítsa át a saját sorsképletét, máris belenyúltál és eltérítettél egy egyenesnek szánt utat. Soha nem válik belőle az, amiért élet-építőnek indult egykoron. Megfosztva a világot valóságos énje kincseitől.
Amikor revansot veszel egy tanítványon, aki a legfontosabb vizsgáját teszi, ami meghatározhatja a jövőjét, akkor elloptad az életét, az idejét és a jövőjét egyszerre, dacból lezárva egy életutat. Ő már soha többé nem lehet az, akinek lennie kellett volna!
Mert az időzár kegyetlen
És ami nem történik meg az adott idősíkban, az már sohasem történhet meg. Ha nem szerzi meg akkor, ott és azt a képesítést, az egzisztenciája örökre megváltozik, a tapasztalatrendszerrel együtt. Bár később korrigálható részlegesen, de minden másképpen alakul! Nem azokkal találkozik, nem az lesz és nem ott fog élni, ahol az eredeti időterv szerint lennie kellene.
Amikor nem engedsz kiteljesedni egy szerelmet, ami pedig záloga egy jövendő életnek, mert neked más terveid vannak az illetővel, akkor már nem csak egy élet időzárát módosítottad, hanem számtalan másikét is. Ha nem lesz szülő, akkor, ott, avval, akkor az megmásít mindent. Időt, teret, életet, sorsokat, eljövendőt. Mert kimarad egy láncszem az élet láncolatából és más mintázattá formálódik át.
És még egyetlen fegyver sem dördült el. Még egyetlen autó sem ütközött frontálisan, még egyetlen ügyetlen mozdulat sem taszított mélybe egy életet. Ezek csupán békés-gyilkos módszerek. Amolyan élettapasztalatok élet-építőknek.
Survivor
Nem, nem éli mindenki túl. Nem, nem nyer automatikusan, aki szelvényt vesz. Nem, nem ér mindenki célba, aki elindult. És igen! Vannak ellopott életek, felgyorsított időzár kattanások, védtelen élet-építők, kiszolgáltatott szoftver használók és vannak élet-hackerek is, akik meghackelik mások életét. Tudatlanságból, butaságból, irigységből, rosszindulatból, féltékenységből, vagy csak úgy, unalomból.
Mert van, aki ezt a játékok választja unaloműzőnek. Legyen azonban bármi is az ok, nem elegendő elsöpörni a kérdést és egyszerűen legyinteni egyet, hogy „Ilyen az élet!”. Mert nem kell ilyennek lennie. Ezért érdemes odafigyelni arra, hogy senki, de senki nem lophassa el, ne tehesse tönkre és ne másíthassa meg a tartalmat abban az időkeretben, ami az időzár megnyitása és a záró kattanás között az élet-építő birodalma.
Mert élet-építők vagyunk mindahányan és egyben felelősek is az életért, amit sokáig tart megépíteni, de egyetlen pillanat is elég az elvesztéséhez
