A napokban olvastam a hírt, hogy a Jóban Rosszban című sorozat befejező epizódjait 2022 januárjában adják le, aztán off. Tizenvalahány év után kuka, épp ugyanúgy, ahogy kicsivel korábban a Barátok közt is eltűnt. Jobban mondva, több új részt már egyik produkció sem gyárt, de nyilván rommá lesz minden ismételve minden.
Amikor a Jóban Rosszbant 2014 decemberében otthagytam, rettenetesen zavart, hogy az emberek utána is -sőt mind a mai napig- mondogatják, hogy „nem te vagy a Jóban Rosszban?”.
Nyilván ki-ki vérmérsékletéhez képest ismert, vagy nem ismert meg. Egy dolog közös volt benne, hogy zavart. Nem kicsit, nagyon.
Akkor azt gondoltam, hogy egyszerűen csak a biznisz egyik oldalát tapasztalom meg, ami az, hogy felismernek. Viszont a másik oldalt, ami a rettenetes milliós bevételek, szponzorok stb, azt nem.
Aztán eszembe jutott, egy mondás:” ha nem lottózol, ne csodálkozz azon, hogy nem nyersz a lottón”.
Kitöröltem egy több tízezres követői oldalt, ezzel lenullázva az esélyét annak, hogy egy jól prosperáló facebook, vagy insta bizniszt felépíthessek.
Nem az elkeseredettség vezényelt, vagy a megkeseredettség. Egyszerűen az, hogy akkoriban azt hittem a biznisz része az, hogy ha dolgozol egy hasonló produkcióban, akkor abból is kell megéljél.
Nem hittem az online-ban. Bocs, de ilyen kis szentimentálisan közelítettem meg, ami kurva nagy hiba volt.
Látom ma már, hogy mit érne egy ilyen virtuális tömeg. Látom, és épp ezért tudnék egy raklap pénzt keresni kb. a semmivel, amit eddig derogálónak tartottam, hisz mi a franc a teljesítmény abban, hogy pucsítgatsz egy ablakban, meg rettenetesen gáz fogfehérítő-kampányokban veszel részt.
Ma már látom, hogy ez egy teljesítmény. No, nem a szó klasszikus értelmében. Abból a szempontból nem az, hogy amíg az ember csak a hírnévért és a pénzért tesz dolgokat közszemlére, addig rohadtul nincs miért felnézni rá. Meg szánalmas is valljuk be.
Amíg az ember a gyerekét reklámhordozóként tolja bele a világ arcába, addig nem teljesítmény, mert mindannyian ismerjük a bulváriskola alaptanait: kisbaba, kiskutya, szerelem, szakítás, születés, halál és katasztrófa.
Ezt kihasználva nem beszélhetünk teljesítményről, hisz ezt már valaki nagyon okos kitalálta és mindenki csak másolja.
Nyilván az emberek meg szeretnek kukkolni a karosszékből.
Nyilván nem annyira kellemetlen, mint csóróként kijönni egy peep-showból, álló répával.
A teljesítmény akkor jön el, amikor az ember azért épít social-bizniszt, mert rájön -jobb esetben magától, rosszabb esetben segítséggel-, hogy a jelenléte nem tart örökké a köztudatban és építeni kell a bázist a képernyős pályafutás utáni életre is gondolva.
Kihagyhatatlan ez, hisz ha egyszer már kurvának állt, akkor mindig is az marad a jónép szemében. Megtanultam a leckét, de ettől függetlenül azért van az a szint, ami alá biztosan nem süllyedek, amíg élek. A cukiságfaktor kiaknázása a kiskorú gyermekeddel. Na, ez soha.
Óriási energiával vetem bele magam a 2022-es évbe, hogy ne csak a Netflixen, a BBC-n vagy más külföldi csatornákon legyek látható, hanem meghatározó magyar produkciókban is.
Már értem a bizniszt, és ha kell, akkor egészséges értékrend mentén ki is szolgálom majd.
Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak! Isten tartsa meg jó szokásotokat!
