Nagy barom voltam. No nem csak most, hanem már többször is az életem során. Eddig viszonylag ritkán bántam meg a döntéseimet, most azonban visszamenőleg zajlik ez bennem.
Nem is tudom pontosan meddig kell visszamennem, de egy dologban biztos vagyok. Az a bizonyos jó pap még jobb, ha az életében rájön a hibáira és változtat.
Két ember nyitotta fel a szememet.
Az egyik egy gyerekkori barátom, aki végig kísérte a médiás pályafutásomat. Ott volt, amikor az athéni Olimpia után beindult a hírgyár a kongói-magyar kardvívóról, aztán akkor is ott volt, amikor a kongói síelő sztorija nyomult egy nagyot mindenhol.
Az első tv-s műsorvezetés a Viasaton, majd a Duna tv 3 éve, Echo tv, RádióCafé, Jóban rosszban, az Rtl-es Story extra. Szép sorjában.
Végig ott volt, amikor még szerettem ezt csinálni. Amikor még élveztem a reflektort.
Aztán azt is végig nézte, ahogy egyre jobban ábrándultam ki ebből. Mégis valamiért mindig megmaradt ez az életem részeként. Nem tudom miért tényleg, mert mindent töröltem.
Szerettem azt hangoztatni, hogy mekkora menő, hogy csak Netflixes, Sky channel-es meg ki tudja milyen produkciókban nyomhatom az ipart és nem érdekel a magyar piac.
Robika volt az egyik ember, aki azt mondta, francokat barátom! Neked való ez! Való a szereplés, való a rádiós műfaj. Ne baszd el!
A másik ember pedig az a nő, akit az egoizmusom és a kiábrándultságom remélem nem távolít el tőlem.
Ő az, aki naponta cseszeget, hogy igenis menjek előre, ne elégedjek meg azzal, ami van, mert mindig van hova továbblépni.
Eleinte nagyon zavart, de most már hiányzik, hogy cseszegessen. Most értettem meg, hogy miért is nem tudtam eltávolodni a szerepléstől.
Ők, ti értettétek meg velem, hogy van helyem benne. Igaz, hogy közben megszerettem a vendéglátást, de az én terepem igazából az, amikor értékes, elgondolkodtató dolgokat csinálhatok.
Bármennyire is fura, de még humoros is tudok lenni, ha nagyon megerőltetem magam.
Hosszú évek óta végre érzem magban az ambíciót, hogy csináljam, nyomuljak, blogoljak, rádiózzak, forgassak és ne csak külföldi produkciókban.
Egy biztos. Köszönöm, hogy felnyitottátok a szemem. Nem szarakodok tovább, ez meg tudom ígérni nektek!
