Bevallom, szeretem feszegetni a határokat. Szeretek vitázni és szeretem ha nálam okosabb emberekkel beszélgethetek.
Az sem zavar olyankor, ha esetleg beégek egy-két kijelentésemmel, mert pontosan tudom, hogy egy nálam sokkal szélesebb látókörű, tapasztaltabb és intelligensebb emberrel próbáltam meg vitázni olyanról, amihez nem értek.
Egy dolgot megtanultam, meggyőződést szavakkal, kurvaanyazással vagy értelmes érvekkel sem lehet megváltoztatni. Éppen ezért nem értem, hogy miért próbálják meg ezt mégis tömegével az emberek.
A meggyőződés csakis tapasztalati úton változhat meg. Csalódás, vagy épp ellenkezőleg, kellemes tapasztalat útján, amit valljunk be, nem olyan nehéz észrevenni. Szóval szeretem feszegetni a határokat.
Sosem tiltok le senkit sehonnan tömegesen. Nem is nagyon értem, hogy miért olyan nagyon kurva jó letiltani azokat az embereket, akik nem az én véleményemen vannak a bármiben is. Miért olyan kurva jó nem tudni, mit gondol az, aki nem úgy gondolkodik, mint én. Miért olyan kurva jó csak olyan véleményeket olvasni, mint az enyém.
Ezért tettem egy kísérletet.
A véleményem az, hogy ha már két ember – vagy több – vitatkozik valamin, akkor maradjunk már a témánál.
Ha azt mondom, de szép a Karácsony (upsz Freud, de nem a főpolgármesterre gondolok), akkor ne az legyen rá a válasz, hogy de szar a Magyar Válogatott. Ha erre lettem volna kíváncsi, akkor nyilván ezt a kérdést teszem fel.
Szóval a kísérlet, ami a saját ismerőseimet célozta meg a facebook vitakultúrájának méltán elhíresült felületein arról szólt, hogy kitettem egy 2021-es interjú-részletet azzal a kommenttel, hogy: „Sosem szoktam politikusok bejegyzéseit megosztani.
Ezt mégis megosztom tudva azt, hogy van, aki majd vagy kikövet, vagy töröl vagy leköp. Ilyen egy normális vita két ellenérdekelt fél között. Meghallgat, reagál. Még akkor is lehet így kommunikálni, ha viszonylag fajsúlyos kérdésről van szó.”
Ja és itt a videó is hozzá
Igen tudom, hogy a magyar politikai elit és nem elit brutálisan megosztó, de közben meg a téma maga szerintem tök egyértelmű, hogy mi az állítás és mire várok esetleges reakciókat. Lehet, hogy csak nekem egyértelmű, akkor kérlek mondjátok meg.
A kislányom harmadikos és van olyan tantárgyuk, hogy szövegértelmezés. Harmadikos. Ott a posztom alatti kommenteknél gyengébb mellélövést is egyessel jutalmaz a tanár. Komolyan mondom, nem is azon sokkolódtam le, hogy ki mit ír.
Azon sokkolódtam le, hogy kb a kommentelők 90%-a szart magasról a felvetésre, a témára vagy arra, hogy szépen megkértem, a témával foglalkozzon, emelve ezzel a facebook vitakultúrájának színvonalát. Tényleg ilyen nagyon nehéz ez? A saját ismerőseim, akiket javarészt ugye személyesen is ismerek.
Én vagyok ennyire hülye, hogy mindig arra válaszolok, amiről kérdeznek?
Tényleg szeretném tudni, hogy mit gondoltok? Ennyire félreérthető volt a posztom?
Egy kibaszott interjúról kértem ki az emberek véleményét, hogy jó-e vagy sem? Korrekt-e vagy sem. Maga az interjú. Nem a nyilatkozó személye, nem az, amit mond. Nem a riporter személye, nem az, amit kérdez. Nem a kontextus. Maga az interjú.
Egyre nagyobb a baj.
