Mert én bizony akarok. Évekkel ezelőtt jegyeztem le Elizabeth Gilbert egyik ismert mondását, ami most nagyon aktuális.
„I have never seen any life transformation that did not begin with the person in question finally getting sick of their own bullshit.„
Szabad fordításban ez valahogy így hangzik: Soha nem láttam olyan igazi változást, ami ne azzal kezdődött volna, hogy az illető belefáradt a saját hülyeségeibe.
Miért írtam ezt le? Miért rezonálnak ezek a sorok velem évekkel később? Valószínűleg azért, mert habár folyamatosan dolgozok magamon (már sokat fejlődtem), jó pár sajátságos hülyeségemből elegem van.
Akadályoznak abban, hogy igazán jól érezzem magam, és teljes potenciálomban kiteljesedjek. Az is lehet, hogy a tavaszi idő okozza, de az életközepi válságnak vagy a menopauza előszelének is lehet benne szerepe. A lényegen ez mit sem változtat.
Komolyan elegem van abból, hogy szélvihar harcot vívjak magammal, vagy ahogy azt mondani szokták, a saját utamba álljak.
Szimbolikus értelemben legtöbbünknek van egy kis hátizsákja, amiben ‘dolgokat’ cipelünk.
Múltbeli terheket, problémákat, elképzeléseket, magunkról alkotott képet. Pánikszorongásos, depressziós, étkezési zavaros periódusomnak köszönhetően gyengének, képtelennek, aggodalmaskodónak, nem-elég-jónak, nem-szerethetőnek könyveltem el magam. Elvégre is egy tucat dologra nem voltam képes egyedül, és folyamatosan furdalt a lelkiismeret, hogy környezetemnek ennyi gondot jelentek. Igen ám, de az emberlánya a kézitáskáját is rendszeresen kiszortírozza, sőt, újat vesz, ha a régit már megunta. Akkor meg miért nem teszem ezt sokkal alaposabban a fent-említett hátizsákos cókmókkal? Hétvégi sétám alatt úgy döntöttem, hogy eljött az ideje egy módszeres szelektálásnak és stílusváltásnak, hiszen nem az vagyok, aki tíz évvel ezelőtt voltam.
Évekig minden napomat azzal kezdtem, hogy alaposan megvizsgáltam magam a tükörben. Hm.
Nem igazán voltam elájulva a kátványtól. Főleg has- és combtájékon.
Aztán ráálltam a mérlegre, és hagytam, hogy megmondja, mennyit érek és hogy érezhetem magam aznap.
Grammok elegek voltak ahhoz, hogy inkább ne mozduljak ki vagy valamilyen módon büntessem magam. De említhetem a ‘majd én mindent megcsinálok és elintézek’ szindrómát is. Eredmény? Hosszadalmas tennivaló-lista, és gőzölgő frusztráció amiatt, hogy miért mindig mindent nekem kell csinálnom? Mindeközben eszembe sem jutott, hogy vékonyságom miatt balerinának szoktak nézni, és senki nem vár el tőlem semmit, csak én magamtól.
Szerencsére mára eljutottam odáig, hogy a mérleg elem nélkül tétlenkedik a fürdőszobában, és ha nem is vagyok minden nap elragadtatva a külsőmtől, tudom, hogy a koromhoz képest igenis jól nézek ki. Miért akarnék negyvenakárhányévesen húszévesnek látszani?
Azt is megértettem, hogy senki nem várja el, hogy mindig mindent én csináljak, és nem gyengeség néha segítséget kérni vagy hébe-hóba nemet mondani. Ha pedig igazán őszinte vagyok, nekem is jól esik alkalomadtán egy kis gondoskodás és kényeztetés. És ami a legjobban bosszant: az a rettenetesen sok idő, amit fölösleges aggodalommal és megfelelési kényszerrel töltök, miközben egészséges önbizalommal elárasztva, nyugodtan és elégedetten tölthetném az időmet. Hát, ezért akarok változtatni. Erre van egy lépésterv, amit szeretnék megosztani.
Vágj bele
Számolj le minden beidegződött felfogással, automatikus reakcióval, magadról alkotott negatív véleménnyel. Nálam ezek viszik a prímet: ‘Nem érdemlem meg.’ ‘Nem vagyok elég jó.’ ‘Majd boldog leszek, ha …’ ‘De mi van akkor, ha…?’ Ehelyett ilyeneket is mantrázhatnék, hogy: ‘Pontosan jó és elég vagyok úgy, ahogy vagyok.’ ‘Senkinek nem kell bizonyítanom semmit.’ ‘Megérdemlem a boldogságot, és mindent jót, amit az élet nyújthat.’ Szakemberek szerint, ha valamit naponta többször ismételgetünk, az agyunk automatikusan elhiszi, amit mondunk neki. Nos, pozitivitásra és önbizalomra fel.
Neked mi a fontos?
Semmin nem változtathatunk, ha nem tudjuk, kik vagyunk és mit akarunk. Tisztában kell lennünk azzal, mi fontos a számunkra. A számodra ideális életben aki vagy, amit csinálsz és amiben hiszel, harmóniában vannak egymással. Ülj le egy kicsit vagy menj el sétálni, és hagyd, hogy jöjjenek a válaszok. Számomra a legfontosabb, hogy jól érezzem magam a testemben és abban, amit csinálok. A munkám, az emberek, akikkel az időmet töltöm. Fontosak az élet apró örömei. Egy csésze kávé. Egy igazi beszélgetés. Idő ábrándozgatásra, olvasásra, tanulásra, utazásra. A nyugalom és a harmónia. A becsületesség, a kommunikáció, a szeretet és az igazi kapcsolat. A hitelesség. Szeretem azokat a dolgokat és embereket, akik nem akarnak másnak látszani, mint amik. Ja, és az önkifejezés. Utálok magamban tartani dolgokat.
Aktiváld az erődet
Hajlamosak vagyunk a negatívra figyelni. Így van az agyunk összerakva. Kedveli a megoldandó problémákat, a detektálni való veszélyeket. Éppen ezért hamarabb figyelünk arra, ami negatív, ami hiányzik, ami jobb lehetne. Ha legközelebb azon kapod magad, hogy lekicsinylően, elmarasztalóan és kritikusan beszélsz magadhoz, állj meg egy percre. Emlékeztesd magad sikereidre, pozitív tulajdonságaidra és erősségeidre. Én írtam egy listát, csak azért, hogy mindig szem előtt legyen. Ha nehezedre esik megírnod, kérj meg valakit, aki jól ismer (én is ezt tettem). Komolyan meg fogsz lepődni, hogy milyen fantasztikus vagy.
Hidd el
Megérdemled a lehető legjobb életet. Tudom, hogy klisé, de csak egy van belőle. Mint ahogy belőled is. Döntsd el, hogy mit szeretnél, és indulj el abba az irányba. Haladj előre egészséges önbizalommal, még akkor is, ha az elején nincs belőle annyi, amennyit szeretnél. Majd lesz. Türelem és kitartás kérdése. Ahogy a mondás tartja: Róma sem egy nap alatt épült fel. De felépült. Te pedig sokkal fontosabb vagy, mint Róma. Hát akkor?
