Ahogy haladunk előre az életben, mindig minden esetben fontos, hogy az egyensúly meglegyen az életünkben. Ide tartozik nagyon szorosan persze a konyhai életünk, mindaz, amit a tányérunkra pakolunk.
Főétkezéseink alkalmával igyekezzünk minden makrotápanyagot megjeleníteni, a számunkra legideálisabb arányban és mértékben. Az interneten számos kalkulátor létezik és használható, de jobb, ha szakemberrel próbáljuk meg ezeket a lehető legjobban személyre szabni. Így elkerülhetjük például, hogy valamilyen hiánybetegség üti fel a fejét, vagy éppen a változókorral járó hormonális változásokat is meg tudjuk ezzel előzni.
Ok, makrotápanyagok…de mit kell róluk tudni?
A makrotápanyagok közé tartozik a szénhidrát, a zsír és a fehérje. Mindhárom energiabevitelt biztosít, kalóriamennyiségük viszont eltérő. A szénhidrátok és a fehérjék grammonként 4 kalóriát tartalmaznak, a zsír azonban grammonként 9-et. A zsírok lebontásához kell a legtöbb idő, ezeket követik a fehérjék, végül pedig a szénhidrátok.
Fehérje:
Csontozatunk és Izmaink legfontosabb alapkövei. Így hát a bevitelük nap, mint nap fontos. A fehérjeszegény étkezés miatt károsodhatnak az izmaink, főleg azok szerkezete, így funkciójuk hiányos lesz, ez pedig ahhoz vezet, hogy nem tudják elvégezni azt a feladatot, ami éppen azon a területen rájuk van bízva. A másik véglet, a túlzott fehérjebevitellel sem vagyunk előrébb, hiszen nem kötelezhetjük a szervezetet arra, hogy több fehérjét hasznosítson, mint amire szüksége van, így ez a véglet igen megterhelő tud lenni. Viszont jó hír, hogy meg lehet találni az arany középutat. A legmegfelelőbbek a teljesértékű fehérje források, ilyenek az állati eredetű (sovány) fehérjék: csirke, pulyka, halfélék, tojás, marha, sertés.
Kell-e feltétlenül étrend-kiegészítőkhöz nyúlni? Úgy gondolom, hogy amennyiben lehetséges, oldjuk meg a fehérjebevitelt természetes forrásokból. Ezekre jópár példát felsoroltam korábban. De adódnak olyan szituációk, élethelyzetek, amelyek alatt nem olyan mennyiségben tudunk hozzájutni ezekhez. Viszont huzamosabb ideig nem tartható fent ez az állapot. Hiszen egy bizonyos idő után már nem várhatjuk el a szervezetünktől, hogy úgy tegyen, mintha minden rendben lenne.
Érdemes olyan étrend-kiegészítőket választani, amelyek
- előállítása megfelelő körülmények között történik
- fehérje mellett egyéb vitaminokban, ásványi anyagokban is gazdagok, így ilyen környezetben tud igazán megfelelően hasznosulni a szervezetünkben
- egy adagja 15-20 g fehérjét tartalmaz
- olyan sokatmondó minősítésekkel rendelkeznek, hogy bátran, nyugodt szívvel tudd elfogyasztani
- édesítőszerrel készülnek cukor helyett.
Szénhidrátok:
Fontosak, de csakis akkor, ha megfelelő forrásból származnak. Nem mindegy, hogy tésztaételekből, vagy éppen rengeteg zöldségből, vagy egészségesebb köretfélékből fedezzük. Ha rosszul van összeállítva egy étrend, akkor egy idő után olyan testzsírból vagy az izomzat lebontásából fog energiához jutni a szervezetünk. Előbbi még akár pozitív velejáró is lehet, viszont ha izomból is elkezdünk fogyni, akkor az már nem feltétlenül kifizetődő.
Jó szénhidrátforrást találni nem is olyan nehéz. Ha már egyszer felfedezed, hogy nem csak a burgonya és a búzalisztes ételek léteznek, akkor jössz rá csak igazán, milyen sokféleképpen lehet ezt csinálni. Ha már a köretvariációknál tartunk, akkor meg kell említenünk a bulgurt, a hajdinát, a kölest, a rizsféléket, vagy ha már tészta, akkor a durumlisztből készült tészták is felmerülhetnek. De ez attól függ, kinek milyen jellegű és mennyire részletgazdag életmódváltásra van szüksége.
Viszont ne menjünk el a zöldségek mellett sem. Hiszen egy jól összerakott táplálkozási napló rengeteg rostdús és jóféle szénhidrátokban bővelkedő zöldséget tartalmaz. A hüvelyesek annak ellenére, hogy fehérjeforrásnak kiválóak, sajnos a szénhidrát tekintetében nem állnak a legjobb helyen. Például ha a lencsét nézzük, nagyon szuper, hogy közel 25 gramm fehérjét tartalmaz, de 52 gramm szénhidrátot tartalmaz mellette. Nyúljunk inkább az édesburgonyához, hagymafélékhez, karfiolhoz, brokkolihoz, a káposztafélékhez, ezek kellőképpen hozzá tudnak járulni az energiaháztartásunkhoz.
Zsírok:
Sokan félnek, ha zsírosan táplálkoznak, arra rámehet az egészségük. Tapasztalataim alapján inkább a szénhidrátoktól kell félni. A zsíroktól nem kell tartózkodnunk. Ha nem mozgunk rendszeresen, akkor azért, ha fizikailag az aktívabb csoporthoz tartozunk, akkor pedig azért. Elengedhetetlenek a zsírban oldódó vitaminok (D, E, K, A-vitamin), a hormonháztartás számára és kitűnő forrás az energiaellátás számára. Táplálkozási szempontból a telítetlen zsírok értékesek, viszont sajnos lépten-nyomon telített zsírokban úszó ételekkel találjuk szemben magunkat, ha nem tudatosítottuk még magunkban, hogy milyen tápanyagokra van igazán szükségünk.
Telítetlen zsírsavakkal rendelkeznek a halak, tengeri herkentyűk, de nagyon jó források még a növényi olajok (például: olíva vagy napraforgóolaj), a dió, a mandula, a földimogyoró, az avokádó, az alma.
Főzéshez én egyaránt használok kókuszzsírt és olívaolajat. Salátákhoz pedig extraszűz olívaolajat szoktam használni. Ezeken kívül kaphatók még a különböző magvakból készített olajok: földimogyoró, dió, kesudió, makadámiadió. Ezeknek az íze igazán különlegessé teszi az ételeket.