A bringázásban az a legjobb, hogy bárki nyeregbe pattanhat és azonnali visszaigazolásként megkapja a képes vagyok rá… érzést, ami iszonyú nagy örömforrás is egyben.
Bárki, de tényleg bárki kerékpározhat, életkortól és szinte egészségi állapottól függetlenül. Télen szobakerékpáron, vagy spinningezve, tavasztól-őszig pedig városi, hegyi, túra és még ki tudja hányféle kerékpáron lehet járni az utakat.
A kerékpározás javítja a vérkeringést, kordában tartja a vérnyomást, testi és szellemi fittséget biztosít. Rehabilitációs célokkal is ajánlják az orvosok és gyógytornászok, szóval csak kifogás van, ha nem bringázol, egyéb ésszerű indokod nincs a lustaságra.
A félelmeket tegyük félre bátran!
-mondja Póczak Tamás, aki egyre több bringát próbál ki. Az ő sztoriját olvashatod:
„Rengeteg félelmem volt, hogy vajon miként fogom bírni fizikailag, és mennyire befolyásol majd az, hogy el kell engedni az autós komfortot. Láttam magam előtt, ahogy az autóval természetes távolságok az elérhetetlenség homályába vésznek. Sorra vettem, hogy mik azok a boltok, amik közel vannak, hogy pótolni tudjam a megszokott beszerzési forrásaimat. 5-6 km-es távolságban azt gondoltam nyűg lesz elindulni kerékpárral, míg autóval ez a távolság kifejezetten ciki, hisz be sem melegszik rendesen a motor.
Hát meglepett! Egy ismerősömnél tartottam egy kerékpározós nap pihenőjét, és lélekben szorongatott, hogy 7-8 km van még hazáig, ráadásul elég komoly emelkedő az út nagyrésze. Nehezen indultam neki, bár aznap volt már 16 km-es városi karikázás mögöttem, így az én léptékemmel a napi mennyiség már megvolt. Ha menni kell, hát induljunk neki. Legalább sötétedés előtt haza kellene érni, azért mégis csak biztonságosabb a világosban tekerés. És 14 perc múlva leszálltam a kerékpárról. Őszinte mosollyal, mert a feladat nem terhelt meg.
A koronavírus járvány idején nagyon sokan nem mertek tömegközlekedéssel utazni, így előkerültek a régen elfelejtett, poros bringák is. Ha már előkerültek, ne is tegyétek el őket, pattanjatok nyeregbe!
Most akkor puha vagyok, vagy nem?
Őszintén, ha autóval mész a szomszédba is, akkor miként gondolnál a kerékpározásra? Nekem valami szuperhősös karakter lebegett a szemem előtt, mikor szóba került, hogy majd én fogok tudni tekerni 10-20 kilométert. Villanyos bringa? Oh, az könnyű, mondták. Azért ezzel ma is vitatkozom, de az tény, hogy a kerékpározáshoz az önbizalmat nagyon meg tudja hozni. Nem belehalni kell egy-egy tekerésbe, hanem az élményfaktor az erősebb. Összességében a kerékpározás egy jó dolog, és könnyedén tud hozni új élményeket az ember életébe. Mindenképpen javaslom azoknak, akik azt gondolják, hogy már mindent láttak, hogy üljenek fel a bringára, és menjenek végig a jól megszokott útvonalaikon. Tanulságos.
Ami erősen megváltozik kétkeréken, az az, hogy nem a célállomás elérése a legrövidebb idő alatt van fókuszban. Az odavezető út, az út mellett parkoló különleges autók, a szépen gondozott kertek és a mosolygó kerékpárosok, akikhez tartozunk abban a pillanatban.
Mert a kerékpárosok egy nagy közösség, valahol a gazdaságosság, az egészséges életmód, a környezettudatosság és egy lenyugodott gondolkodásmód vallásával. A koronavírus segít ebben, hogy legyen rá időnk, használjuk ki. Tapasztaljuk ki a határainkat, fedezzük fel ezt az élményt, akár csoportosan is, családdal vagy barátokkal közösen éljük meg a felfedezés élményét.”
