A Forbes angol nyelvű oldala nemzetközi tapasztalatok alapján olyan jeleket keresett, amelyek már az állásinterjún figyelmeztethetik a pályázót, hogy nem álmai munkahelyéért küzd éppen. Ezek nagyrészt a magyar valóságba is átültethetőek, ezért mi is sorra vettük őket.
Mielőtt végigolvassuk a listát, fontos tisztázni, hogy előfordulhat, hogy az itt felsorolt pontok közül néhányat a legtöbb állásinterjún tapasztal az ember. Ha egy vagy két egyezés van, attól még nem kell ajtóstul kirontani az adott cégtől. Ha viszont a lista felénél több az egyezés, talán már érdemes elgondolkodni azon, hogy tényleg jó helyre készülünk-e.
1. Dicsekszenek a pingpongasztallal
A pingpongasztal persze jó dolog, az már kevésbé, ha reklámozzák. Az a baj, hogy sokan egyenlőségjelet tesznek a laza munkahely és a játékok közé, így néhány kevésbé laza cég is beszerez ilyet a kirakatba. Tipikusan ők azok, akik előhozakodnak vele, aztán ha felvesznek, nem sokszor foghatjuk kezünkbe az ütőt…
2. Szemetes a munkahely
Ha kartondobozok és egymásra hányt-vetett székek sorakoznak az irodában, mindenféle tárgyak vannak rendezetlenül szétszórva, az azt üzeni, hogy senki sem törődik a hellyel. Amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Véletlen? Aligha!
3. Senki sem beszél a kultúráról
A vállalati kultúra olyan alapvető dolog kellene, hogy legyen, minthogy a sajtburgerben van sajt. A cégeknek hirdetniük kellene a kultúrájukat, a felfogásukat. Ha erről nem akar beszélni az interjúztató, akkor valami nem stimmel.
4. Rossz vezetői stílus
Ezt nehéz pontosan megfogni, mindenesetre ha találkozunk a vezetővel, hagyatkozzunk a megérzéseinkre. Az első benyomás árulkodni fog arról, hogy tudnánk-e együttműködni az illetővel.
5. Elvárás a tökéletesség
Pedig az ember eredendően tökéletlen… Természetes, hogy minden cég sikerre törekszik, de aki tökéletességről beszél, az valószínűleg teljesíthetetlen elvárásokat támaszt a beosztottakkal szemben. Ugye nem akarunk minden nap azért rettegni, hogy csak ki ne rúgjanak?
6. Boldogok-e az emberek?
Egy jó hangulatú munkahelyen az alkalmazottak beszélgetnek, poénkodnak, nevetgélnek. Az állásinterjú általában a munkavégzés helyén zajlik, nézzünk hát körül, amennyire lehet, figyeljük meg, hogy a jelenlévők boldognak tűnnek, vagy inkább stresszesek, unottak és idegesek.
7. Nincs magánélet
Bár ez nem könnyű, de ha tudjuk, próbáljuk a munkanap végére szervezni az interjúnkat. Ilyenkor jó képet kaphatunk arról, hogy a vállalat hogyan viszonyul a dolgozók magánéletéhez. Néhány túlórázó oké, de normál esetben a többségnek épp készülődnie kellene hazafelé. Ez persze nem azt jelenti, hogy erőszakosan ragaszkodnunk kell a délutáni interjúidőponthoz, próbáljunk mi is alkalmazkodni.
Ha olyan munkahelyre vágyunk, ahol nem robotnak nézik a dolgozókat, akkor látogassunk el a HSA-hoz.
