Amikor a munkahelyi kritikáról beszélünk, két alapvető, egymástól élesen különböző kategóriába sorolhatjuk ezeket az indítékuk, céljuk és kezelési módjuk alapján. A kritika nem feltétlenül rossz, de lehet kifejezetten az is. A HSA szakértője elmondja, melyiket hogyan kezeljük.

Dolgozhatunk bármilyen munkahelyen, bármilyen beosztásban és feladatkörben, kritikával egészen biztos, hogy szembesülünk.

Az építő jellegű munkahelyi kritika

Kritikát sosem kellemes kapni, de erre a típusra minden munkavállalónak szüksége van, aki elkötelezett a fejlődés mellett. Amikor bekerülünk egy munkahelyre, ott lesznek nálunk tapasztaltabb, vagy legalábbis az adott cég folyamatait jobban ismerő kollégák, akik elláthatnak minket ilyen építő kritikákkal.

Ezeknek alapvető jellemvonása, hogy jó szándékkal születnek. Nagyon könnyű felismerni az építő jellegű kritikát, mert pontosan a fejlődést irányzó célja miatt általában négyszemközt születik, és konkrétumokat tartalmaz, sokszor korábbi példák kielemzésével történik, hogy mit csináltunk, és mit lehetne a jövőben hatékonyabban tenni.

Erre a kritikára mindenképpen érdemes nyitottnak lenni. Nem vall gyengeségre, ha beismerjük, hogy igaza van a kollégának. Az egész célja a tanulás, így ha mi ellenállunk ennek, az fekete pontot jelent a képzeletbeli bizonyítványunkban. A sértődékenység helyett ebben az esetben az alázatosság a legjobb taktika.

A rosszindulatú munkahelyi kritika

Sajnos a munkahelyi kritikák másik típusa nem jó szándékból születik. Tipikus, hogy valaki a frusztrációja, a mélyen gyökerező negatív érzései miatt lekezelő hangon vagy bántóan reagál egy-egy megállapításunkra, illetve a munkánkra. Ezek a megnyilvánulások legtöbbször nem előre megtervezettek, hanem spontán, meggondolatlanul szaladnak ki a munkatárs száján.

Ellentétben az építő jellegű kritikával, ezek a bántó szavak jellemzően nem négyszemközt, hanem nagyobb hallgatóság előtt hangzanak el, mert szerzőjük a mi lealacsonyításunkkal igyekszik a saját erejét fitogtatni. Azonban az átgondolatlanságuk miatt hiányzik belőlük a tárgyilagosság, sokszor személyeskedőek is lehetnek ahelyett, hogy kézzel fogható kritika és vele együtt javaslattétel hangzana el.

A legrosszabb védekezés, amikor felháborodásunkban elkezdjük bizonygatni az igazunkat, ez ugyanis éppoly esetlen lesz, mint maga a kritika. Ehelyett érdemes higgadtan visszakérdezni, keresni a konkrétumot a kritikában. Ha például azt mondják, hogy „a bemutatott koncepció unalmas”, akkor kérdezzünk vissza, hogy pontosan mit ért azon, hogy unalmas, és mit javasolna. Ezzel visszadobjuk a labdát, és ha az észrevétel mögött nincs valódi – építő – kritika, akkor a szerzője leleplezi önmagát, mert hirtelen nem tud értelmes választ adni.