Van az úgy, hogy az ember azt érzi, szinte megfullad a rossz munkahelyi légkörben. Amikor már-már fizikai fájdalmat jelent bemenni dolgozni, olyan rossz érzéseket kelt a gondolata is. Amikor azt mondjuk, hogy hiába nincsen még új munkánk, de a jelenlegiből egyszer s mindenkorra elég volt: felmondok! De biztos olyan jó ötlet ez?

Sok minden kiválthatja a munkavállalóból a fent leírt érzéseket, amelyek szó szerinti menekülésre sarkallnak.

Általában az ilyen nagyfokú távozási szándék nem is az anyagiakkal van szoros összefüggésben, hanem inkább a megromlott atmoszférával. Túl sok stressz, túl nagy nyomás, irreális elvárások, vagy éppen személyes ellentétek, megaláztatások, egymás elleni áskálódások mérgezik meg annyira a levegőt, hogy egy idő után már azt mondjuk, eddig és ne tovább.

A döntés érthető, azonban érdemes átgondolni néhány dolgot, mielőtt az azonnali felmondást fontolgatjuk anélkül, hogy tudnánk, hová léphetünk tovább. A legjobb forgatókönyv ugyanis az, ha valahogy kibírjuk még az adott munkahelyen egy kis ideig, és közben elkezdünk intenzíven munkát keresni, állásinterjúkra járkálni, és ha már megvan a következő állásunk, akkor intünk búcsút. Hogy miért?

1. A munkanélküliség nagy kihívás

Amikor csak az lebeg a szemünk előtt, hogy kilépjünk a negatív környezetből, bele sem gondolunk abba, hogy a munkanélküliség mekkora kihívást jelent. Persze ha szerencsénk van, hamar találunk új állást, de mi van, ha ez nehezebben megy majd? Ez érzelmileg is igen megterhelő lehet, könnyen úrrá lehet rajtunk a kétségbeesés.

2. Mivel magyarázzuk a felmondást?

Állásinterjús alapszabály, hogy a korábbi munkahelyünket nem szidjuk, nem kezdünk el arról panaszkodni, hogy ott milyen rossz volt, mert ezzel nem keltünk jó benyomást. Enélkül viszont mivel magyarázzuk meg egy állásinterjún, hogy a munkanélküliséget is vállalva felmondtunk? Könnyen eshetünk abba a csapdába, hogy mi tűnünk majd problémás munkavállalónak.

3. Nagy lehet az anyagi nyomás

Pénzből élünk, és a pénzért dolgozunk. Ha nincs munka, elzáródik a pénzcsap is. Ez ilyen egyszerű. Fel vagyunk anyagilag készülve arra, hogy több hónapig, rosszabb estben akár fél évig is munka és ezáltal bevételi forrás nélkül maradjunk?

Azzal is számoljunk, hogy minél tovább tart a munkanélküli időszak, annál nagyobb lesz rajtunk az anyagi nyomás, és annál könnyebben elvállalunk egy olyan munkát, ami lehet, hogy semmivel sem lesz jobb az előzőnél, de a szükség nagy úr. Ezért sokkal jobb állásból új munkát keresni, hiszen szabadabban válogathatunk.

4. Kevésbé értékes jelöltek vagyunk

Aki parlagon hever, az sosem lesz olyan vonzó, mint aki másnak van elég jó. Ilyen az emberi természet: nem azt a pulcsit akarjuk megvenni, amit mindenki otthagy a boltban, hanem azt, ami divatos. A mai munkaerő-hiányos piacon különösen igaz, hogy a cégek jobban bíznak abban a szakemberben, aki alkalmazásban áll, mint abban, aki munkanélküli. Előbbiről jobban elhiszik azt, hogy valóban is ért a szakmájához, utóbbinál viszont ez bizonytalannak tűnik.