Üdv mindenkinek!
Remélem készen álltok a folytatásra. A quadrológia utolsó előtti részéhez érkeztünk -mármint azokat a témákat illetően, amikről személyes tapasztalattal is rendelkezem.
Ahogy korábban egy gyermekfelügyeleti per kapcsán értekeztem már a kezdetekről, a felügyeleti jogok fajtáiról és következményeiről, no meg a következő bejegyzésben a gyerektartás anyagi érdekektől egyáltalán nem mentes szövevényes kapcsolatrendszereiről, most a szülői elidegenítés téma következik.
Egy bizonyos: a PAS (angolul: Parental Alienation Syndrome), azaz a szülői elidegenítés szindróma meglátásom szerint az egyik legsúlyosabb módja a gyermekbántalmazásnak. Kezdjük is el, hisz ez egy jó nagy falat, amit nem lehet egyszerűen felgöngyölíteni.
Továbbra sem vagyok ügyvéd vagy jogvégzett ember, ezért a soraim és gondolataim nem jogi tanácsok, pusztán egy sajátságos élethelyzetből adódó tapasztalatok, amiket úgy gondolom, hogy mindenkinek tudnia kell, hisz szerintem bátran ki lehet jelenteni, hogy nincs Magyarországon olyan ember, aki nem vált volna el vagy ne ismerne olyat, aki elvált, vagy ne lenne a családjában -szűkebb vagy tágabb környezetében- olyan, aki ismer valakit, akinek a valakije már elvált.
Azt gondolom, hogy épp ezért az egész magyar lakosságra vonatkozik a PAS. Nem vagyok egy szakértő, de amit látok és hallok, sőt, amivel vadidegenek keresnek meg, azokból azért komoly körvonalakat lehet felvázolni a jelenség kapcsán.
Sajnálatos módon a magyar bírósági gyakorlatban még nem annyira elterjedt, hogy foglalkozzanak a szülői elidegenítéssel (ehhez szorosan kapcsolódik majd a következő blogbejegyzés a szakértők kapcsán), bár vannak ígéretes kezdeményezések és végzések is, de amíg nem lesz általános, hogy a gyermekek mindenek fölött álló jogainak sérülésekor a szülői elidegenítést is vizsgálják, addig azért bőven van mit tenni.
A lényeg a lényeg, hogy egy elidegenítő szülő úgy kommunikál a gyermekével, hogy annak az lesz az eredménye, hogy a gyermek érzelmileg eltávolodik attól, aki nem él vele egy háztartásban. Tök mindegy, hogy az elidegenítő szülő tudatosan csinálja-e ezt, vagy zsigerileg köcsög, attól még gyermekbántalmazó.
Sajnos mindkét esetre akad bőven példa a nők és a férfiak között is. Bocsánatot kérek, hogy a nőket hozom előre, de a jólneveltségem és a nagyszámú ügy, aminek kapcsán egy édesapa gyakorlatilag ki van rekesztve gyermekének neveléséből, arra enged következtetni, hogy általában a gondozó szülőként élő édesanyák az elidegenítők (persze, ahogy említettem, akad példa olyan sutyerák apukára is, aki olyat mond vagy tesz, aminek hatására az édesanya olyan távolságra kerül a gyermekétől, mint Makó Jeruzsálemtől).
Bizonyára sokan tapasztaltak már olyat, hogy az egyik szülő mondjuk rosszakat mond a másikra a gyerek jelenlétében. No ez egy tipikus elidegenítő magatartás.
Vagy van olyan is, amikor az elidegenítő szülő szándékosan gátolja a kapcsolattartást a gyermekkel ilyen-olyan módon, vagy beavatkozik úgy, hogy mondjuk korábban viszi vagy később hozza vissza. Akad olyan is, aki nem hagyja beszélni telefonon a gyerekét a különélő szülővel, vagy nem engedi, hogy fényképeket nézzen róla és ő sem oszt meg a másik szülővel képeket a gyermekről.
Egészen extrém helyzetek alakulnak ki
Hallottam olyat is, aki, ha nem ismeri azt az embert, akivel egy autóval érkezett a különélő szülő a kapcsolattartásra, akkor nem engedi beszállni a kocsiba a gyermeket. Micsoda beteg elmék vannak a világon! Egy dolgot mindenképp érdemes tisztázni. Elidegenítő szülő csak és kizárólag a gondozó szülő lehet, hisz jellemzően sokkal több időt tölt el a gyerekkel, mint az, aki nem él velük és kéthetente hétvégén meg maximum két hétköznap délután tarthatja a kapcsolatot a gyerekével.
Személyes véleményem, hogy az, aki ilyet kér egy gyermekfelügyeleti perben, nem csak elmebeteg, hanem súlyos gyermekbántalmazó is, hisz mire van szüksége egy gyereknek? Az anyjára és az apjára. Szarik ő arra, hogy milyen vita van köztük. Jobb esetben ketten csinálták a gyereket, hacsak édesanyát nem Szűz Máriának hívják (elnézést kérek a katolikus hívőktől). Ha édesanya neve Szűz Mária, joggal mondja azt, hogy ennek a kreténnek nincs köze a gyerekemhez, takarodjon minden döntés, élethelyzet, nevelés mögül, hisz én vagyok az anyja. Hozzáteszem azért Szent József mégis csak ott tudott maradni a kis Jézus közelében, tehát valahol azért tényleg működött már akkor is az, amit ma senki nem akar elfogadni.
Egy férfiben is elindulnak bizonyos hormonális változások, amikor gyereke születik.
Aztán még egy csomó elidegenítési technika van, amit a büdös bunkók előszeretettel használnak. A másik szülő ilyenkor válik:
– veszélyessé, amivel hamis veszélyérzetet keltenek a gyermekben.
– választható opcióvá, amivel a családi egységet teljesen lerombolják.
– anya/apa (van, ahol mama/papa) nem szeret téged eléggé, amivel azt a hamis látszatot akarják kelteni, hogy szarunk a gyermekeinkre.
– egy keresztnévvé, amivel azt érik el a gyereknél, hogy a különélő szülő tekintély nélküli “hétköznapi ember” lesz
Innen már csak egy ugrás vezet oda, hogy “ő az új apád” vagy “ő az új anyád”. Micsoda baromság ez? Újra megcsinálták a gyereket, de már 5 évesen születik, vagy mi? Amikor ilyeneket hallok, akkor eszembe jutnak nagyon hatásos módszerek az elmebetegség kezelésére. Kerékbetörés, vízpróba vagy akár a lobotómia is szóba jöhet. Aztán persze még a gyerek nevét is meg lehet változtatni, akkor biztosan már nem az lesz az anyja/apja, aki megcsinálta.
Ezek után ne csodálkozzon senki, hogy ha a gyereke tiszteletlen vele. Ha esetleg azt mondja a gyerek, hogy az elidegenítő szülőnek semmi köze ahhoz, hogy tiszteletlen vele.
Ezek tipikus magatartások, amiktől biztosak lehetünk abban, hogy a gyerekünket épp elidegenítik. Nem ám egy hónap alatt. Szép lassan, évekig csepegtetik a mérget a kis fejükbe, amitől súlyosan torzul a személyiségük is és felnőtt korukra kurvára nem tudnak normális társat választani maguknak adott esetben.
De számos más mellékhatása is van az ilyen Földre tévedt ördög szülők áldatlan tevékenységének. Az is jellemző, hogy a gyermek olyan kifejezéseket alkalmaz, amit nyilván nem érthet, de sokat hall.
Aki erről a problémáról bővebben szeretne informálódni, annak javaslom Amy J.L. Baker és Paul R. Fine könyvét, aminek címe: A szülői elidegenítésről. Én sem magamtól vagyok ilyen okos. Olvastam és lesokkolt az a gonoszság, amivel egy ember életét teljesen meg lehet nyomorítani lelkileg. Érdemes elolvasni (nem, nem egy fizetett reklám, csak azt gondolom, hogy aki képbe akar kerülni, az elolvassa).
Egy felügyeleti jogi perben minden esetben hangsúlyozzátok, hogy a gyermek kizárólagos, mindenek fölött álló érdekeit veszitek figyelembe, amikor például módosítanátok a kapcsolattartási rendet.
Legyen az akár az ideiglenes intézkedés keretén belül szabályozva. Az ideiglenes intézkedést csak akkor módosítja a T. Bíróság, ha azonnali beavatkozást igénylő helyzet alakul ki, a gyermek speciális jogi oltalom alatti létére való tekintettel. Egy gyermek joga, hogy azonos módon tartsa a kapcsolatot mindkét szülőjével még akkor is, ha az egyik retardált módon inkább arra törekszik, hogy minél kevesebb időt tölthessen a gyermek a másikkal.
Nagyon fontos, hogy a gyereknek jó, ha mindkét szülővel tartja a kapcsolatot.
Fontos az is, hogy egy felügyeleti jogi perben gondozó szülőként jelenlévő egyén is tisztába legyen a jogaival és kötelezettségeivel. Tényleg őszintén menjenek a jó édesanyjukba azok a szülők, akik a törvény által előírt együttműködési kötelezettségeknek nem tesznek eleget. Minden jelentős körülményváltozásról kötelesek beszámolni a másiknak, ami a gyermeket érinti. Jellemzően mondjuk egy másik településre való költözést nem szoktak elmondani. A kérdésem költői. Ha valaki másik településre költözik, az jelentős körülményváltozás vagy sem? A Ptk. (Polgári Törvénykönyv) szabályozza azt, hogy ebben az esetben milyen szülői kötelezettségek vannak. A tájékoztatási kötelezettséget nem véletlenül hívják így. Ugyanolyan kötelezettség, mint a gyermek pénzbeli tartása, amit, ha a különélő valamiért elmulaszt, azt biztos hamar a szemére hányják.
Beszarok azokon az eseteken is, amikor úgy íratják be a gondozó szülők a gyereket az oktatási intézménybe, hogy arról a másik nem is tud. Egyszer csak oda jár a gyermek. Ehhez a kérdéskörhöz szervesen kapcsolódik az is, amit intellektuális okirathamisításnak nevezünk.
Ugye mindenki ismer olyat, aki csak azért jelenti be valakihez a gyermekét, hogy az adott körzetben lévő iskolába felvételt nyerjen. Ez bizony intellektuális okirathamisítás, hisz senkinek még csak eszébe sem jut az, hogy oda is költözzön. Az iskolát átverik, ők meg jóhiszeműen állnak a dolgokhoz, mert ugye miért is hazudna valaki, ha a gyerekéről van szó? Hazudnak basszus. Olyanokat, hogy a különélő szülő például külföldön tartózkodik épp a beiratkozáskor. Ugye mennyire életszerű? A gyereked iskoláskorú, iskolát kerestek neki ugye elvileg együtt, de te pont a beiratkozáskor húzol el külföldre a franc tudja minek. Nyilván van erre példa, de nem annyi, ahányszor az élelmes szülőcskék erre hivatkozva egyetlen aláírással íratják be a gyereket az iskolába.
Szintén törvényileg van szabályozva az együtt döntés joga is, ami akkor is fennáll, ha a különélő szülőnél semmilyen módon nincs felügyeleti jog. Együtt KELL dönteni kedves mindenki a gyermek iskola -és pályaválasztásáról (más néven életpálya modell kialakításáról), nevének és tartózkodási helyének megváltoztatásáról. EZ A TÖRVÉNY!!! Amire gyerektartás címén a másik fél mindig hivatkozik.
Nos számomra ez az egész beletartozik a szülői elidegenítés témakörébe. Még egyszer mondom: az, aki a minimális láthatást, vagy ahhoz közeli kapcsolattartást kér, aki ezt a beadványt megszerkeszti és aki elfogadja, mindannyian gyermekbántalmazók, amit már a Btk-ban (Büntető Törvénykönyv) lehet megtalálni.
Zárásként csak annyit, hogy legközelebb egy igen érdekes témával folytatjuk, ami nem más lesz, mint az igazságügyi szakértők témaköre. Elöljáróban csak annyit, hogy ha fáj a fogam, sosem szoktam urológushoz fordulni. Nos, a szakértőknél ez simán előfordulhat.
