Nem tűntem el, csak nekem is megvolt a következő köröm a Budai Központi Kerületi Bíróságon.

Ahogy az előző blogbejegyzésben is utaltam rá, simán lehet valaki a saját védője, de érdemes komolyan felkészülni. Szerencsére nekem van egy olyan segítségem ebben a felkészülésben, aki minden fellelhető supportot megad annak érdekében, hogy legalább jogilag rendben legyek, ha már nincs jogi képviselőm.

Azt gondolom, hogy egész jól vettem az akadályt, mivel minden észrevételt és indítványt nagyjából elfogadott a T. Bíróság, így ezen a vizsgán jól szerepeltem.

Ezt sem húznám nagyon sokáig, hisz arra tettem ígéretet, hogy a saját példámból kiindulva, megpróbálok egy képet alkotni arról, hogy mire is kell figyelni egy ilyen perben. Továbbra sem vagyok jogvégzett ember, így ezek a meglátások továbbra sem jogi tanácsok.

Haladjunk akkor tovább. Az előzőekben átbeszéltük, hogy egy per miként zajlik, mire kell figyelni az ideiglenes intézkedés keretén belül, milyen buktatói vannak annak, ha a felügyeleti jogi és a kapcsolattartási kérdéseket boncolgatjuk. Egy dologban biztosak lehetünk, hogy mindig lesz, aki másképp gondolja.

A következő átbeszélendő kérdéskör a gyerektartás ellentmondása.

Nem véletlenül említettem azt, hogy mindig lesz valaki, aki másképp gondolja. A gyerektartás nyilván a hatályban lévő Alaptörvény értelmében is, ha jól tudom, alapvető feladata egy szülőnek, akár a gyermek gondozó szülője, akár különélő szülő. Ezzel a részével még nincs is igazán olyan nagy baj.

Akkor van egy kicsi, ha mondjuk a gyerektartásra kötelezhető fél úgy nevelkedik, hogy számára a lehető legtermészetesebb dolog, ha ő maga gondoskodik a gyermekéről. Ehhez képest most egy papír mondja ki azt, hogy köteles -mi van?- gondoskodni anyagilag a gyermekről.

Ez számomra is teljesen érthetetlen, ha abból indulok ki, hogy nekem is tök természetes, hogy én gondoskodok a lányomról. Nem kell erre engem kötelezni. Főleg nem úgy, ahogy egy hasonló perben kötelezik az embert. Jó, OK.  mindig is ki kell emelnem azt a tényt, hogy bizony vannak igazi köcsög szülők, akik tényleg leszarják azt, hogy mi van a gyerekükkel. Én nem ilyen vagyok, így ezeket az embereket tényleg csak érintőlegesen említeném, de vannak, az biztos. 

Mint ahogy az is biztos, hogy a felügyeleti jogi perekben előbb vagy utóbb biztosan felmerül ez a kérdés, ami kötelezi a különélő szülőt a gyereke pénzbeli tartására. Nem mindegy azonban ennek a gyerektartásnak a mértéke. Voltak vagy vannak olyan -szerintem- tévhitek, amik azt mondják, hogy a különélő szülő fizetésének ennyi meg annyi százalékát kérheti el a gondozó szülő gyerektartásra. Ez azonban legjobb tudomásom szerint nem így van.

A gyerektartás mértéke mindig attól függ, hogy a gyermeknek mik a valós igényei.

Nem, kedves lehúzós csapat, a gyerektartásba nem tartozik bele a nyaralás, strandolás, mozi, vagy az éppen aktuális telefonszámla. A gyerektartás a gyermek oktatásával, élelmezésével, lakhatásával és ruháztatásával összefüggő kérdéskör, amit gyönyörűen le lehet bontani havi ciklusokra. Bocs a kifejezésért, nem arra a ciklusra gondoltam. 

Ebből a szempontból 2 fő és 2 alkategóriára sorolhatók a szülők, akik ugye ezekben a kategóriákban önszántukból foglalják el ülőhelyeiket.

Az egyik fő kategória a lehúzós gondozó szülő

aki, ha mondjuk a nyolcadik kerületben viselkedne így, bizony használhatná a TB kártyáját a jogi képviselővel együtt. Azért együtt, mert nyilván a nagy átlag nem a saját kis jogképzetlen fejéből szedi elő a nem létező összegeket, amikor gyerektartásról van szó.

Ezek a szülők teljesen érthető okból a saját egzisztenciájukat szeretnék megalapozni akkor, amikor a különélő szülőtől egy gyermek után százezres nagyságrendű gyerektartást kérnek.

Teszik mindezt úgy, hogy a gyerektartás elvileg a gyermek neveléséhez szükséges összeg fele. Költői a kérdés, hogy egy állami oktatási rendszeren belül edukálódó 5 éves gyerek esetében vajon sok vagy kevés a havi 120 ezer forint gyerektartás? Mi lesz itt, ha a suli fizetőssé válik hirtelen? Mi lesz itt, ha egyszer csak 5 különórára jár a gyerek egy héten? A lehúzós szülőtől válik el egy ponton az, akinek tényleg szüksége van arra, hogy a különélő szülő anyagilag támogassa a gyerekét. Innen jön képbe az a szülő, aki nem akar fizetni.

A másik fő kategória a jól kereső, tróger különélő szülő

aki minden egyes fillér jövedelmét eltitkolja a T. Bíróság, no meg persze a szülőtárs előtt, nehogy már egy fillért is kelljen fizetni az ejakuláció következményéért. Ezeket nagyjából pont annyira veszem semmibe és nézem le, mint az első kategóriát. Az az ember, aki kibújik a felelősség alól, számomra nem ember. Akkor meg végképp nem, ha egy gyerek jövőjéről van szó. Természetesen ez a kategória is mutálódik már rögtön az elején.

Tényleg vannak olyan különélő szülők, akik egyszerűen nem engedhetik meg maguknak azt, hogy annyi gyerektartást fizessenek, mint amennyit a gondozó szülő követel, vagy jogosnak tart. Innen kanyarodunk vissza a lehúzós szülőhöz. 

Azért tartottam ezt fontosnak leírni, mert egy felügyeleti jogi peren belül viszonylag hamar, az ideiglenes intézkedés körüli vita során szóba kerül a zseton kérdése. Ilyenkor azt tudom javasolni, hogy aki kéri a pénzt (mert az esetek nagy részében kizárólag erről van szó), az ne csinálja már ki anyagilag a másikat. Aki meg fizetésre kötelezhető, az ne játssza már el a nagy halált az X franc tudja milyen dzsipből. Undorító embertípusok kerülnek ilyenkor felszínre.

Annyit tudok javasolni, hogyha a matekra kerül a sor, akkor kizárólag a gyermek igazolt tényleges igényeiről legyen szó. Az én jogi státuszom különélő szülő, így ezt az oldalt ismerem jól. Ha kell, akkor igenis mutassa meg a gondozó szülő azokat a számlákat, amik a gyermek tényleges igényeit igazolják. Minden egyes vásárolt virsli és tej legyen rajta, így kiszűrhető a komplett lehúzás.

A másik oldalról viszont sose menjetek bele olyan megoldásokba, amit a gyerektartásra kötelezhető fél kínál akkor, amikor pontosan tudjátok, hogy mennyit keres és milyen iszonyatos autóval jár. Mindkét eset egy elképesztő torz jellemű embert tükröz, akinek nincs más motivációja csak az, hogy a másikat megszívassa. Ráadásul úgy, hogy közben mindenki ügyvédestől szarik a gyerek mindenek fölött álló érdekeire.

Na, ezek után jönnek a szürkébbnél szürkébb hétköznapok, amikor kiderül, milyen is kéthetente hétvégén találkozni az elvileg mindkét fél élete értelmével, a gyermekkel.

Még egy gondolat a végére

Egy dolgot borítékolhattok. Amikor valamiért megcsúsztok a gyerektartás fizetésével, na azt biztos hallgatjátok majd a következő tárgyaláson. Ez tök érthető, hisz a fizetés a törvényi kötelezettségetek. Azonban nem csak nektek vannak ilyenek külön élő szülőként.

Az egyik alap, amely kötelezettséget a gondozó szülő véletlenül, vagy szándékosan elfelejt az az, hogy köteles tájékoztatni téged a gyermek oktatási intézménybeli státuszáról, illetve egészségével kapcsolatos kérdésekről. Önmagától. Konkrét periódusokra is akár, ha azt kéritek. Ezeket általában azért csak elfelejtik, de a matek az csengjen a kasszában. Szóval a lényeg, hogy mindig jól dokumentált módon érdeklődjetek a gyerekről, hogy később bizonyítható legyen, ha valaki nem teszi meg azt, amire a törvény kötelezi. 

Van még helyzet bőven, amit át lehet beszélni. Egyet ígérek, hogy át is beszéljük majd.