…Nagyon kedves doktor úrnak szerettük volna kifejezni a hálánkat…Hogy adjuk át a snassz fehér borítékot? Bendegúz kezében egy csomag dinnye vetőmag, merthát nyáron ő már a saját dinnyéjét akarja szüretelni…és kedvcsinálónak a kontroll előtt megvettem a kedvéért…
-Mi lenne, ha odaadná a dokinak, majd veszünk másikat?..- mondtam neki.
Bendegúz egyetértően bólogatott…Oké… így már nem snassz a fehér boríték.. Bemegyünk…Bendegúz odaadja a vetőmagot…a dinnyéjét…Doki néz …pókerarc:-) …
-Köszi Bendegúz! – mondja neki.
Hm…Gyorsan követi a boríték…Megkönnyebbülök…Bendegúz az egész heti mérgét kizúdítja (a műtét minden félelmetes rettegését), és lőporos kedéllyel elmormogja az asszisztensnek, hogy: ő dinnyét fog termeszteni, meg ..répát… és hogy soha többé nem jön ide, és hazudtak neki, mert nem is volt Thomas és barátai-s álma az altatás előtt…És hogy a Télapó (aki az egyik rokon, csak rajta maradt ez a név, de erről ott senki semmit nem tud) szóval a Télapó miatt nincs szőlő…azért, mert nem permetez! Mert lusta, és mert sokat iszik!.. Én izzadok…végül is, 3 percben bebizonyítottuk zűrös a család…vetőmag…részeges télapó…és lédús dinnye reményével az ajtó felé igyekszünk…
Nővérke homloka ráncosodik, szemöldöke egyre nagyobb ívben emelkedik…Doktor úr kezében vetőmag és boríték…
-Khm. szóval: Bendegúz, akkor három hét múlva…-mondja a doki…
Bendegúz gyilkos tekintettel:
– Én soha nem jövök többet…Szóval viszlát!