Nem kell titkos varázsrecept ahhoz, hogy kivívjuk a felettesünk elismerését a munkahelyen. Mindössze az alábbi pontokat kell megvalósítanunk hozzá.
1. Precizitás
Egy munkahelyen sok mindent el lehet nézni a kollégáknak, elvégre a mondást mindenki ismeri: „csak az hibázik, aki a dolgozik”. Ugyanakkor egyvalami nem tartozik a bocsánatos bűnök közé: a felületesség.
Tudatosítanunk kell magunkban, hogy a fizetésünk nem alanyi jogon jár, hanem azért kapjuk, hogy a munkánkat a tőlünk telhető legalaposabban végezzük el. Úgy álljunk hozzá minden feladathoz, mintha saját magunknak csinálnánk, és ha kell kétszer ellenőrizzük le a munkánkat. Ha így is benne marad egy hiba, az előfordul, de a lelkiismeretünk tiszta marad, hiszen mindent megtettünk.
2. Határidők betartása
A munkahelyi határidők nem hasraütés-szerűen vannak kialakítva, hanem egy folyamat fontos részeit képezik. Ha mi kicsúszunk a határidőből, azzal az egész projekt sikerességét veszélyeztetjük, hiszen könnyen lehet, hogy más munkák a mienkre épülnének. Ezért fontos, hogy komolyan vegyük és betartsuk a határidőket. Ha már a legelején vagy munka közben azt látjuk, hogy ez valamiért tarthatatlan, mielőbb kérjünk segítséget a felettesünktől, hogy legyen idő reagálni a problémára, és ne utólag szabadkozzunk a határidő elmulasztása miatt.
3. Munkaidő tiszteletben tartása
A fizetésünket nemcsak a szakmai tudásunkért, hanem azért is kapjuk, hogy az időnket a munkáltató céljainak szolgálatába állítsuk. Ennek a munkaszerződésben pontosan meghatározott keretei vannak, hogy mikor és mettől meddig kell rendelkezésre állnunk. Ezt nem illik félvállról venni, lehetőség szerint érkezzünk időben munkába és ne lépjünk le idő előtt.
Természetesen mindenkinek lehetnek olyan elintéznivalói, amelyek miatt néha muszáj kivételt tenni. Sok munkáltató rugalmas is ebben, de ne éljünk vissza ezzel, és főleg ne csináljunk rendszert belőle.
4. Hibák felvállalása
Az első pontban már említettük, hogy a hiba természetes dolog egy munkahelyen, mivel nincsen tökéletes ember, így tökéletes munkavállaló sem. Az viszont nagyon bosszantó tud lenni, amikor valaki nem hajlandó beismerni a hibáját, a felelősség súlyát egyfolytában más vállára helyezné át. Ebből nem lehet jól kijönni, ugyanis nemcsak a felettesünk, hanem a kollégáink is megjegyzik maguknak az ilyesmit, még ha szóvá nem is teszik.
Ha hibáztunk, a lehető legjobb amit tehetünk, hogy gerincesen és tárgyilagosan (nem megalázkodva!) elismerjük azt, és igyekszünk tanulni belőle a jövőre nézve.
5. Akadékoskodás helyett megoldáskeresés
Minden cég életében vannak rosszul működő folyamatok, kevésbé hatékony ötletek, váratlan vagy éppen stratégiai jellegű problémák. Ilyenkor megindul a megoldáskeresés, amire nem jó, ha egyfolytában csak azzal reagálunk, hogy lehúzzuk az elhangzó javaslatokat. Persze mondjuk el a véleményünket, de az ne csak annyiból álljon, hogy rámutatunk a hibákra, hanem mindjárt építő jelleggel javaslatot is tegyünk a megoldásra. Ez a megoldásközpontú gondolkodásmód minden szituációban az előnyünkre válik.
