Bemutatjuk az álláskeresői kifogásgenerátort. Azaz 4 mondat és hozzáállás, amit muszáj kerülni, ha sikeresek akarunk lenni a munka világában.
1. „Engem sehova sem akarnak felvenni.”
Ha nem a mi döntésünk volt az álláskeresési időszak, hanem úgy kényszerültünk bele, mert elveszítettük a munkánkat, az könnyen taszíthat bennünket a pesszimizmus mocsarába. Azt azonban tudatosítsuk magunkban, hogy ha nem hagyjuk gyorsan magunk mögött a negatív gondolatokat, akkor egyre mélyebbre csúszunk majd ebben a mocsárban, mígnem képletesen belefulladunk.
Senki sem akar az életet negatívan szemlélő munkavállalóval együtt dolgozni, és ez a fajta pesszimista hozzáállás sugárzik az emberről.
Igen, lehet, hogy beadtuk az önéletrajzunkat már sok helyre és jártunk már több állásinterjún eredmény nélkül. Ez benne van a pakliban. De ahelyett, hogy elveszítjük a hitünket, tegyük fel magunknak a kérdést: mit csinálhatnánk jobban?
2. „Ezen már nem tudok változtatni.”
Magyar labdarúgóedzőkkel szoktak viccelődni, hogy minden meccs után képesek megtalálni a megfelelő kifogást, hogy mi vagy ki volt a hibás az újabb csúfos vereségért, csak éppen ők nem, ugyebár. Ha tartunk egy kis önkritikát, ez ránk is igaz lehet: mindig képesek vagyunk megtalálni a kifogást, hogy miért maradjunk a könnyebb úton. Tipikusan ilyen az „ezen már nem tudok változtatni”.
A mai világban egy sikert ás anyagi jólétet hajszoló ember nem engedheti meg magának ezt a luxust.
Sosem késő változtatni, már egészen idős korban is bele lehet vágni, hogy tanuljunk valami újat. Sőt, a munkaerőhiány miatt egyre több lehetőség adódik, hogy biztos megélhetéssel kecsegtető hiányszakmákba képezzük át magunkat. Csak akarni kell.
3. „Úgysem találok magamnak jobb állást.”
Ha valaki ennek a mondatnak a szellemében éli az életét, az biztosan nem talál magának jobb munkát. Egyúttal szakmai és anyagi előrelépést sem. A jobb állást először is akarni kell. Ha nem akarjuk, akkor vagy minden szempontból kielégítő helyen dolgozunk éppen (de akkor ne panaszkodjunk a fizetésre, a főnökre, a feladatokra, a túlórára, a kollégákra stb.), vagy pedig belekényelmesedtünk/beletörődtünk a helyzetünkbe. Utóbbi esetben nekünk kell elhatároznunk magunkat a változtatás irányába, és ha jobbat akarunk, akkor muszáj megdolgoznunk érte. Ezekkel kapcsolatban lásd az első és a második pontot.
4. „Nem tudok magamról mit mondani.”
Önéletrajzíráskor és állásinterjún is saját magával babrál ki az, aki úgy gondolja, hogy a saját szakmai teljesítményében semmi érdekes vagy értékes nincsen. Amikor egy állásra pályázunk, el kellene adnunk magunkat, ki kellene emelni azt, amiben jók vagyunk, hiszen a cég kutatja, hogy miért lennénk ideális választás számára.
