Jaj, bocsánat iPhone, nehogy már véletlenül rosszul írjam le!
Nincs bennem keserűség, és nem menekülök megszállottan a technika fejlődése elől…Igaz, nekem még mindig van egy gombos telefonom (itt úgy hívják, kicsit gunyoros mosollyal: Telefon mit Knöpfe:-) a boltokban a vitrin poros sarkában azért kapható)..
Szóval csak eszembe jutott, mert ma kicsit zokon vettem valamit. A technika kizárt és bezárt…ujjlenyomatos beléptetőrendszer…
Úgy kezdődött úgy 200x-ben, hogy remegő ujjakkal kibontotta a csomagot…már a csomagolása is olyan iPhone-os, másképp pattan fel a műanyag zárócetli. Ünnep a doboz feledét felhajtani…és hát miután alig két hét folytonos ámulás alatt sikerült olyan hasznos programokat is letölteni, mint a szúnyogriasztó, meg a traffipax tudósító stb-stb…csak nézte, nézte a híreket, a legújabb dolgokat, a legfrissebb email-eket…
Egyetlen hasznos dolog volt, na jó kettő, melyet én is értékelni tudtam a „Telefon mit Knöpfe”-n túl. Az egyik…a fényképezőgépe!…Rögtön elküldhettem email-ben is a kis manókról a képeket. Na az hasznos volt!…És a másik…a másik a benne rejlő mikrofon….Az egy csoda volt! Talán ez az egy, amiért én is elcsábulnék…( Azért még kicsit meggondolom az elkövetkező években) …
Szóval és ez így ment addig, míg szegény iPhone 4 -es egyszer csak beadta a derekát, és meghalt…Az én öreg „Telefon mit Knöpfe” jószágom még mindig bírta, de ez az új csoda lekéste a vonatot, melyet a programozói indítottak, nem fért fel rá…Még egyszer megmenthető volt, de aztán, aztán a varázslatos iPhone 4…egyszerűen csak nem volt tovább frissíthető, túl kevés lett, és elavult…
Már nem forgott annyit a kézben, és még az is megtörtént, hogy egy sarokban ottfelejtődött valahogy, kihűlt. Na ilyenkor vettem fel vele új számokat, énekeltem rá, hogy munkán túl valami más is megmaradjon ezekből az időkből…
Többet beszélgettünk, úgy, hogy egymás szemébe néztünk, és kiderült, hogy a szúnyogok is kibírják nélküle, és csípnek azok, így is, úgy is…és a traffipaxba is mégis belefutottunk, (de azért kaptunk egy fotót, amin jól látszik, hogy már lassítunk:-) )…Nem mértük meg a szívverésünket sem olyan gyakran a letöltött, szintén nagyon hasznos programmal, és a higanyos lázmérő azért még mindig tud valamit…
De belépett az iPhoneXX, merthát kellett egy új…Ismét az a varázs, Az a kis mosoly, amit egy komoly ember arcára csal egy fél centi vastag misztikus formatervezettség…..DE! Ez már ujjlenyomat leolvasós, és ha Mr.iPhoneXX tulaj nincs épp itt, nem tudok fényképezni, és ha netán fel szeretnék venni rajta valamit?…Hát az sem sikerülhet Mr iPhoneXX úr nélkül…Mi van??? Mert most már ez az övé, és ő ezé a gépé, nincs választás, automatikus ez az azonosítás…Nem kikerülhető… Kizár, és bezár…Na jól van máááá’!!!
Nem tudok családi fotót készíteni, és ha itthon maradt IphoneXX, gazdája nélkül meg sem csörgethetem iPhoneXX urat….Kacsázni való a legközelebbi tóban!!!…Szitok átok! … De az iPhone 4-es is még itt van, merthát róla is csak szervizben szedhetők le az adatok…Egy szó mint száz…Újra itt van iPhone…kicsit kurtábbak a beszélgetések, és a tekintetünk ritkábban találkozik, most egy kicsit megint vékonyabb lesz a mutatóujján a bőr…
Az elmúlt másfél órában 3-szor hallottam, hogy „idegbajt kapok az új pin kódtól még be sem tudtam kapcsolni”.stb..stb…még minden ismeretlen…..ó, azok a hasznos programok, melyek várják, hogy letöltsék őket…és a felhődarab, melyet már ezen keresztül tömünk meg!!!Vagyis, csak egyes szám.. Ez a kapcsolat az égben köttetett!!!..Itt van újra iPhone XX…aki éltében és halálában is meglopja a családunkat…
De megvárom, míg ez is megöregszik, és kiderül majd, hogy bár …ma mindez megfoghatatlan, utolérhetetlen, és nélkülözhetetlen, ő vele, és nincs nélküle…a mai rohanó világban max. egy évet adok neki…mert csak egy dolog változik: Minden:-) (Azóta az is kiderült, lenyomat nélkül is használható)
