Minden munkavállaló rémálma a leépítés. Amikor egy cég jellemzően gazdasági megfontolásból egyszerre több munkavállalójától is megválik, mert már nem tudja vagy akarja finanszírozni a bérüket. Ezt befolyásolni egy munkavállaló sem tudja, óvintézkedéseket azonban tehet ellene.
1. Tegyük magunkat nélkülözhetetlenné
Angolul egy munkavállaló képességeit kétféle csoportra osztják.
Egyik az úgynevezett „soft skills”, amik általánosságban segítik a munkánkat. Ide tartozik a jó kommunikáció, a hatékony időbeosztás vagy éppen a kapcsolatteremtési érzék. Ezek lényegében beosztástól és pontos feladatkörtől függetlenül fontosak szinte minden pozícióban.
A másik kategória az úgynevezett „hard skills”, amelyek viszont olyan szakspecifikus képességek, amelyek kifejezetten egy terület mesterévé teszik a munkavállalót. Természetesen a soft skillek is rendkívül hasznosak, értékesek, de igazán nélkülözhetetlenné a hard skillek által válhat egy munkavállaló, amikor olyan tudás van a birtokában, ami egyrészt fontos a cégnek, másrészt nehezen lenne pótolható.
Ha a legjobb hatásfokkal akarjuk elkerülni azt, hogy egy leépítés áldozatává váljunk, akkor keressünk olyan területet a cégnél, ahol egy hard skill felfejlesztése által nélkülözhetetlenné tudjuk tenni magunkat.
2. A cég egészét ismerjük meg
Sokszor előfordul, hogy egy cégen belül a feladattípusok által külön kis csapatok jönnek létre, amelyek szinte egymástól függetlenül élnek. Egy a logó, egy a cég, egy a végső cél, de valahogy mégis külön utakon járnak.
Az ilyen helyeken aranyat érhet az a munkavállaló, aki nemcsak a saját részlege gondjaival, bajaival, szempontjaival van tisztában, hanem átlátja a teljes céget, az egész szerteágazó rendszert. Akármilyen részlegen is dolgozzunk, érdemes nyitottnak maradni a többi kis csapat munkája felé is.
Beszélgessünk az ott dolgozó kollégákkal, érdeklődjünk a munkájuk felől és tanuljunk tőlük. Ezzel olyan tudásra tehetünk szert a cégről, annyira megismerhetjük a teljes rendszert kívülről-belülről, hogy máris sokkal értékesebb munkaerővé válunk, akit egy leépítés során is érdemes inkább megtartani.
3. Ne hanyagoljuk el a kapcsolatépítést
Van, amikor még az első két pontban leírtak sem tudják megmenteni az állásunkat, mert olyan mértékű leépítésről van szó, esetleg csődbe is ment a cég, és teljesen megszűnik. Ez általában derült égből villámcsapásként éri a munkavállalókat, akik teljesen felkészületlenül szembesülnek a kialakult helyzettel.
Jön a kapkodás és kétségbeesés, rég nem látott ismerősök felkutatása, hogy tudnak-e valami jó lehetőséget. Ha szerencsénk van, az ölünkbe is hullhat valami, de sokkal jobbak lennének az esélyeink, ha a kapcsolatépítést akkor sem hanyagolnánk el, amikor biztosnak tűnik az állásunk, és nem gondolkodunk a váltáson.
Ne csak akkor keressük az értékes szakmai kapcsolataink társaságát, ha égető szükségünk van rájuk, hanem tartsuk fenn velük a kommunikációt folyamatosan. Így sokkal több segítséget remélhetünk a nehéz helyzetben, hiszen nem süt majd rólunk, hogy csak érdekből kerestük fel őket.
