Annyit gondolkoztam, mi is van bennem a menekültekkel/migránsokkal kapcsolatban…
Az is elgondolkodtatott, hogy valaki megkérdezte tőlem Magyarországon, hogy nem félek-e a hegyen futni a migránsok miatt, mire bennem az volt:
„…Hát itt szezonok között csak őzek vannak, de lehet, van köztük más tartományból menekült is…Egy biztos, nem bántjuk egymást…Bár kétségkívül, ha este futok, kölcsönösen megijedünk egymástól…”
Na és a lényeg…mégis, azért őszintén, ha ott kellene élnem Londonban, Budapesten, Párizsban, vagy valami ilyen helyen…lenne bennem félelem…És van is igazság benne, mert sajnos, sosem lehet tudni…És sok rossz dolog történt, és igen, sok történés muszlimokkal kapcsolatban történt, és igen, olyan országokból jönnek, ahol igencsak másképp oldják meg a konfliktusokat, mint általában Európában…
És azt is gondolom, hogy jogos erre felkészülni, és jogos valamit kitalálni a tengernyi embertömeggel kapcsolatban, akiknek többsége éppoly felkészületlen, mint azok, akik itt vannak…
És itt a pont szerintem!…Jogos erről beszélni, és nem szabad „elszentimentáliskodni” a problémát…mert igen, rengeteg nehézséget és kihívást hoz ez mindenkinek, aki jön, annak éppúgy, mint, aki összetalálkozik az idegennel, bárhonnan is jöjjön…És jogos a félelem is…Nem lehet senkit letorkolni azért, mert fél…
És aki azt nap, mint nap a bőrén érzi, milyen az utcán két centisre összehúzódni, csak nehogy belém kössenek…annak lehet hangzatos szlogeneket mondani! Az fél, és érthetően fél…
És/de éppen ezért bosszantó, hogy ahelyett, hogy lenne egy valódi, kezet nyújtó, és segítő „politika”, irányvonal arra, hogyan lehet valamennyire szűrni, és kezet nyújtani a rászoruló menekülő, vagy egyszerűen csak lakhelyet váltani szándékozó családoknak…megy a gyűlöletkeltés, az alattomos játszma… ami semmiben nem segít.
Ahelyett, hogy arra lenne plakát, hogy: hol lehetne jobban megismeri ezeket az embereket, a kultúrájukat, gondolkozásmódjukat, hogyan lehet őket a lehetőségekhez képest pozitívan fogadni?…Mit tehetek, ha mellém költözik egy muszlim, arab, bármilyen komolyan eltérő kultúrával rendelkező család? Hogyan gondolkozzak, hogyan álljak hozzá, hogy békében meg tudjunk lenni egymás mellett?.. És mi van, ha negatív példával találkozom?…
Ezek jogos kérdések, amire szerintem, ha valami válasza, ötlete lenne az embereknek, a félelmük is más mederbe terelődne…Meg, ha valahogy arról beszélnének, hogy igen, az élet így is, úgy is veszélyes!…És igen, minden nap meghalhatunk, és nemcsak idősen, az élettel betelve!…
Bosszant, hogy ahelyett, hogy valódi megoldásról beszélgetnének Európában akik döntéseket hoznak, egyik „elszentimentáliskodja”, meg „elkeresztényekvagyunkvagymiskedi”, a másik meg, a gyűlöletet kelti…
…
Mint minden, ez a kérdés is tiszta fejeket és valódi szívet kívánna…mint minden nehézség és dolog, mely az embernek fejtörést okoz a nap alatt…
