Ha valaki egy időre kiesik a napi munkavégzésből, annak bizony időbe telhet a visszaállás a munka világába.
Évek óta megszokott jelenség már Magyarországon is, hogy valaki elveszíti a munkáját. A visszaállást sok minden befolyásolja.
Mi van ha nem sikerül szakmán belül elhelyezkedni?
Amennyiben a saját szakmáját tudja folytatni, akkor könnyebb dolga van a munkavállalónak, hiszen rutin és gyakorlat birtokában tér vissza az aktív hétköznapokba.
Amennyiben nem sikerül a saját szakterületén elhelyezkednie, akkor nagyobb a kihívás, mert több dologgal kell egyszerre megküzdeni. Ilyenkor általában megélhetési kényszer áll a háttérben, tehát többnyire nem a valós tudásának megfelelő munkát kell elvállalnia.
Ebben az esetben a kényszerhelyzet önmagában is okoz egyfajta frusztráltságot, ugyanakkor a pénzkereset, a bevétel, a megélhetés fenntartása biztonságérzetet is kelthet.
Nem értékeli a szaktudást a munkaadók?
Sajnos Magyarországon nem mindenhol értékelik a hosszabb ideig munka nélkül maradt, többnyire akár diplomával alacsonyabb besorolású munkát is elvállalni kénytelen szaktudás megjelenését.
Gyakran hallani azt a tanácsot, hogy képzettebb szakember kevesebb információt tartalmazó önéletrajzzal pályázzon. Ennek megvan az a komoly veszélye, hogy saját magunk lefokozása eleve frusztrált helyzetet hoz létre.
A munkahely elvesztése már önmagában önleértékelést eredményez, a keresetkiesés pedig pánikhelyzetet okoz a legtöbb családnál. Ebből a helyzetből hosszú hónapok, vagy akár több mint egy év távlatából visszaállni, különösen, ha a képzettségtől eltérő munkát kell elvállalni kényszerből, az tényleg nem egyszerű dolog.
Becsüld magad!
A legfontosabb az önbecsülés visszaszerzése. Az a tény, hogy újra „van miért felkelni”, komoly erőforrásnak számíthat. Azonban valósan vissza kell szokni ahhoz, hogy reggel időben ébredjünk, csúcsidőben közlekedjünk, feladatokkal, elvárásokkal szembesüljünk. Hozzászokjunk az új munkához, a környezethez, a kollégákhoz.
Dolgozni nem szégyen
Gyakran mondják, hogy csak itthon számít kínosnak néhány munkakör. Képzett emberek tömege vállal szemrebbenés nélkül más szakmában munkát, ha külföldre költözik. Sőt, akár takarítani, mosogatni, vagy gyári munkásnak is elmegy, ha úgy adódik, diplomával a zsebében.
Van néhány radikális különbség!
Aki külföldre megy dolgozni, az tudatosan vált, nem feltétlenül az itthoni munkanélküliséget kompenzálja megélhetési alulvállalásból. Egyszerűen úgy dönt, hogy máshol próbál szerencsét. Ha jól beszéli az adott ország nyelvét és jó szakember, akkor koránt sem biztos, hogy éttermi mosogatóként kell tengődnie.
Itthon viszont, ha tartós munkanélkülivé válik valaki és például a kora miatt nem talál olyan munkát, mint amit korábban végzett, vagy „túlképzettnek” minősítik, mert az adott település és közvetlen körzetében nem kap megfelelő állást, akkor koránt sem a saját döntéséből kell más típusú munkát elvállalnia.
A kényszerpálya sokaknál okoz depressziót, akár mentális összeomlást is
Ha speciális szakma birtokosa, de nincs annyi bevétele, hogy az ország más részében, albérletben kezdjen új életet, akkor is olyan helyzetbe kerül, ami eltéríti az eredeti irányultságától.
Amennyiben nincs annak a pénznek a birtokában, amiből más városba költözhet a családjával, például az ingatlan ár különbség miatt és ezért kénytelen a képzettségétől eltérő, tőle idegen munkát elvállalni, akkor bizony nem ugyan arról az élethelyzetről beszélünk, mint amikor valaki szabad döntéséből költözve külföldre, önként felvállaltan kezd új életet.
Segítéség kell
Fontos az elfogadás, mindkét fél részéről. Sokat segít, ha azzal az én-tudattal indul el minden nap a munkavállaló, hogy értékeli a lehetőséget. Nem kell teljesen feladnia önmagát!
Egy vezető alkatról gyorsan kiderülhet, hogy miben tehetséges. Ha nem ellenszenvvel jár be dolgozni, akkor megtalálhatja az adott terület előnyeit. Akár csoportvezetővé válhat rövid időn belül, vagy még magasabb előre lépési lehetőség is kialakulhat.
Meg is szeretheti az adott területet. A tehetsége, képességei kamatoztatásával népszerűvé, „jó fejjé” válhat az új munkahelyén. Ez nagyon sokat segíthet a visszailleszkedésben. Az új terület minden kapcsolódó tudását, ismeretét megszerezheti, ezt többnyire megbecsülik a vezetők. Ha elengedi az önsajnálatot és azt az attitűdöt, hogy milyen szánalomra méltó élethelyzetbe került, akkor sokkal gyorsabban állhat újra talpra.
A barátság fontos kapaszkodó
Érdemes kialakítani az új helyen barátságokat, jó emberi kapcsolatokat. Az elzárkózás nem a legjobb módszer arra, hogy az önelfogadás és az elfogadottság egymást erősítve létrejöjjön.
Ebben komoly kapaszkodó, ha a munkába álló érdeklődést mutat a munkatársak irányába.
A családi és személyes barátok hozzáállása is roppant fontos. Ne azt érezze az érintett, hogy a korábbi barátok eltávolodnak tőle az új, talán koránt sem annyira attraktív munka miatt. Az egzisztencia elvesztése amúgy is konfliktusos állapot.
Jövőkép formáló
Bizalom az életben alapvető fontosságú. A munkába állás egyfajta rendszer, keret mindenki életében. Nem csak a pénzkereset miatt lényeges. Azért is fontos elem, mert lehetőséget ad saját kvalitásaink megéléséhez. Kreativitás a mindennapokhoz is kell. Bármely munkában meg lehet találni az értelmet.
Ez koránt sem jelenti azt, hogy „toljunk le a torkunkon” egy olyan élethelyzetet, amit amúgy a hátunk közepére sem kívánnánk. Azonban azt mindenképpen érdemes fókuszban tartani, hogy önmagunk fenntartása, a család életének a megkönnyítése, a tehermentesség állapota mekkora kincs mindenkinek.
Eközben pedig ne restelljünk az adott munkaterülethez képződni, vagy munka mellett új szakmát megtanulni. Pályázzunk folyamatosan olyan állásokra, amik fontosak a számunkra. Örüljünk a meglévő lehetőségnek és tekintsük legalább ugródeszkának ahhoz, hogy továbbléphessünk egy nekünk valóbb helyre.
Amikor szünet után a helyünkre kerülünk
Ha egy hosszabb kiesés, munkanélküli időszak után visszakerülünk a munka világába és szerencsésen a szakmánkban, a saját képzettségi szintünkön lévő munkaterületre nyerünk el pozíciót, akkor az a legfontosabb, hogy értékeljük át a kiesés időszakát.
Alkalmazzuk mindazt, amit közben önmagunkról és az életről megtanultunk. Váljunk jó munkatárssá, akár beosztotti, akár vezetői munkakörbe kerültünk. A szünet általában hoz magával valamilyen életbölcsességet, esszenciát, sűrített tapasztalatot, amit kamatoztathatunk az új helyünkön.
Amint túljutunk a beilleszkedés első időszakán, érdemes higgadt fejjel felmérni a terepet, minél inkább megismerni a közeget, felmérni az adott hely gyengeségeit és erősségeit és azzal az örömteli érzéssel indulni neki minden nap, hogy végre a helyünkre kerültünk.
Amennyiben nem alakul ki ez az érzet maximum három hónap alatt, akkor érdemes felülvizsgálni a helyzetünket, akár szakemberhez fordulni segítségért.
{FBN805}
