Mi van akkor, ha szeretnél befektetni egy termékbe, de az nem neked ajánlott? Tényleg minden beszélgetést rögzítenek az ügyfél és a szolgáltató között és fizetned kell, ha vissza akarod azt hallgatni? Mi van akkor, ha a független szolgáltató a saját termékét ajánlja megvenni? Honnan fogod tudni, hogy pontosan mennyibe került neked egy befektetési termék? – Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre is próbál választ adni az Esma (European Securities and Markets Authority) MiFID 2-vel kapcsolatban. A kérdések és válaszok című dokumentum befektetők számára is fontos témáiból szemezgettünk.
Nemrégiben a „Egy teljes települést tönkretettek a befektetési alapok, szigorítanák a törvényt” című cikkünkben arról írtunk, hogy miután bezárták a wisconsini Brokaw százéves papírgyárát, a 250 lélekszámú kis település gyakorlatilag csődbe jutott. A közösség valószínűleg szétszóródik majd a környező városokban, Brokaw emléke viszont tovább él majd egy szövetségi törvényben, amely a Wall Street aktivista hedge fundjainak mozgásterét korlátozza majd, ugyanis a befektetési gurukat vádolják a város tönkretételével. Jelen írásunkban a Portfolio nyomán a MIFID 2 nevű, új európai jogszabály bevezetésével kapcsolatos legfontosabb változásokról szólunk, öt + egy tipikusnak mondható kérdésfeltevés kapcsán.
1. Mi lesz akkor, ha egy befektetés nem ajánlott az ügyfélnek, de ő mégis azt akarja?
Arról már többször is írtunk, hogy a MiFID 2. életbe lépésével a befektetővédelem kiemelt szerepet kap, ennek egyik ága, hogy olyan terméket nem lehet ügyfélnek eladni, amelyet nem rá szabtak. Ez az elkészített MiFID-tesztekből, az ügyfél kockázatviselési hajlandóságából, illetve a termék részletes jellemzőit leíró dokumentumból kiderül majd, többek között a megfelelő termékértékesítést szolgálja a célpiac meghatározása is.
Elviekben tehát nem lehetne olyan terméket eladni, ami az előzetes információk alapján nem az ügyfélre szabott, mégis előfordulhat, hogy a befektető ragaszkodik az adott termékhez. Mit csinálhat ilyenkor egy szolgáltató?
- Amit biztos nem, hogy esetleg változtat az ügyfél előzetes besorolásán és profilján azért, hogy egy bizonyos terméket a befektető megvehessen vagy azt ajánlhassa neki.
- Amennyiben az ügyfél ragaszkodik olyan termékhez, amely nem összeegyeztethető saját kockázatviselési hajlandóságával vagy pénzügyi tudásával, és a cég eredménytelenül próbálja arról lebeszélni, akkor attól függően, hogy komplex vagy nem komplex termékről van szó, megfelelőségi tesztet követően vagy execution only típusú megbízás keretében a szolgáltató teljesítheti az ügyfél kérését.
2. Mit csináljon a szolgáltató, ha az ügyfél nem hajlandó pénzügyi helyzetéről beszélni?
Bár az új szabályok előírják, hogy a szolgáltatónak tisztában kell lennie az ügyfél valós pénzügyi helyzetével, amikor azt méri fel, hogy milyen terméket ajánlhat neki, előfordulhat, hogy azt az ügyfél nem hajlandó közölni vagy nem a valóságnak megfelelően nyilatkozik. Az Esma iránymutatása szerint, amennyiben a szolgáltatónak nincs elegendő információra az ügyfél pénzügyi helyzetére vonatkozóan, akkor nem kellene pénzügyi szolgáltatást vagy terméket értékesítenie felé.
Ettől még a szolgáltató tiszte eldönteni, hogy hiányos adatok esetén is ajánlani lehet-e egyes termékeket az ügyfélnek, illetve az esetleges kockázatokat is a szolgáltatónak kell vállalnia ilyen esetekben.
3. Minden beszélgetést rögzíteni fognak?
Röviden: igen. Szabály szerint minden olyan beszélgetést rögzíteni kell (elejétől a végégig), amelynek eredménye ügyletkötés vagy ahhoz kapcsolódik. És ez nemcsak az ügyfelekkel való telefonbeszélgetésekre és email váltásokra terjed ki, hanem a belső egyeztetésekre és levelezésekre is, amennyiben azok egy adott tranzakcióhoz kötődnek (itt elsősorban az értékesítők és a tréderek közti beszélgetésekre kell gondolni).
Az ügyfeleknek lehetőségük van arra, hogy a velük folytatott beszélgetésekről készített felvételekhez és tárolt emailes levelezésekhez hozzáférjenek, de azt például nem tiltja a MiFID2-es irányelv, hogy ezért a szolgáltatók külön díjat felszámoljanak.
Az Esma felhívja a szolgáltatók figyelmét, hogy amennyiben a nemzeti törvények alapján ki is szabhatnak erre külön díjat, annak semmiképp sem szabad olyan mértékűnek lennie, amivel elrettenti az ügyfelet az adatkéréstől. Hogy aztán mi számít „elfogadható” költségnek, nem tudni, de ügyfélként nem árt majd rákérdezni a szolgáltatónál, hogy van-e költsége annak, ha visszanézné/hallgatná a rögzített beszélgetéseket, email váltásokat.
4. Mi van akkor, ha független a tanácsadó, mégis saját termékét tartja az ügyfél számára a lehető legjobb terméknek?
A MiFID 2. különválasztja a független alapon nyújtott szolgáltatást a függő szolgáltatástól. A független tanácsadókra és szolgáltatókra nagyon szigorú szabályok vonatkoznak januártól, nyilván alap elvárás, hogy az ügyfélnek legmegfelelőbb terméket vagy szolgáltatást kell kínálniuk, független attól, hogy az kinek a terméke. Csakhogy független szolgáltatókkal is előfordulhat, hogy bármilyen objektív mérce mentén is választják ki az ügyfél számára a legmegfelelőbb terméket vagy szolgáltatást, az pont a saját terméküket dobja ki a legjobbnak (amennyiben ők maguk is termékfejlesztők).
Az Esma iránymutatása szerint, bár ez okozhat zavart a szolgáltató „független” státuszában, előfordulhat, hogy valóban az ő termékük a legjobb a piacon. Ez egyszer-kétszer elfogadható, de az európai hatóság szerint, ha a cég állandó jelleggel a saját termékei vagy szolgáltatását értékesíti, felmerülhet, hogy tevékenységét már nem független alapon végzi, ezért a cégnél nem árt, ha ilyen esetekben kéznél van, hogy pontosan milyen paraméterek mentén történt a tanácsadás nyújtása és a termék/szolgáltatás kiválasztása.
5. Mi van akkor, ha csak úgy a semmiből érkezik a befektetési szolgáltatókhoz egy elemzés?
Januártól külön szabályok vonatkoznak az elemzések elfogadására és azok díjazására, így jogosan merül fel a kérdés a szolgáltatók oldaláról, hogy mit csináljanak azokkal az elemzésekkel, amelyeket kéretlenül kapnak az emailes fiókba. Az Esma állásfoglalása szerint ingyen kapott elemzéseket nem lehet elfogadni, illetve azokra építve bármilyen befektetési döntést hozni. Az Esma szerint ilyen esetekben a cégeknek automatikusan blokkolniuk vagy szűrniük kellene az emaileket, és csak olyan szolgáltatók elemzéseit fogadni, amelyekkel előzetesen megállapodtak az elemzések díjáról (és ugyanez vonatkozik azon országok szolgáltatóinak elemzéseire is, akikre egyébként nem vonatkozik a MiFID2. irányelv).
Az elemzésekkel kapcsolatban még fontos lehet tudni, hogy ha a szolgáltató úgy dönt, hogy az elemzések költségének egy részét vagy egészét az ügyfélre hárítja, akkor annak mértékéről még a befektetési tanácsadás előtt tájékoztatnia kell az ügyfelet. Ha még nincs pontos összeg, akkor a szolgáltató meghatározhat egy maximális összeget, amelynél többet biztosan nem kell fizetnie az ügyfélnek, de sávos meghatározás (tehát tól-ig-es megoldás) nem jöhet szóba.
+1: Milyen formában kell kimutatni a befektetések díjait és költségét?
A szolgáltatóknak évente legalább egyszer részletesen be kell mutatniuk az ügyfelek felé a befektetéseiknél levont díjakat és költségeket, az egyes ügyfelekre és befektetéseikre pénzben és százalékos formában is. Fontos, hogy ha a termék értékesítéséért a szolgáltató egy harmadik félnek bármilyen jutalékot vagy pénzbeli fizetséget adott, azt szintúgy ki kell mutatni, külön költségelemként, termékre/szolgáltatásra lebontva. Fordított esetben, ha független szolgáltatóról van szó és harmadik féltől jutalékot kapott egy termékre vonatkozóan, azt termékre vagy szolgáltatásra lebontva ki kell mutatnia és tovább is kell adnia az ügyfélnek.
