Főnöknek kineveznek, vezetővé válni kell!
Régi igazság. De maradjunk most a kinevezés témakörénél. Van, aki vágyik arra, hogy vezető beosztást kapjon. Ha kell, az intrikát is beveti, könyököl, „puncsol”, vetélkedik. Megtesz mindent és bármit a cél eléréséért. És van, akit egyszerűen csak észrevesznek.
Feltűnik a felső vezetésnek, hogy precíz, pontos, lelkiismeretes, szakmailag is rendben van és emberileg is jól ki lehet vele jönni. Sőt vezetői képességei is megmutatkoznak egy-egy helyzetben. Egy szép napon aztán kiemelik a többiek közül, megkapja a kinevezését és vezető válik belőle. Ha….
Miért a ha….., ha ennyire jó valaki?
Mert nem homogén csoport a munkahely. Elvileg közös célra szerződött munkavállalók halmaza, de nem homogén. Mozgatja a munkahelyi közösséget és hierarchiát a különböző érdekek egymásnak feszülése. Kacskaringós utakat kell bejárni ahhoz, hogy eligazodjunk a személyes útvesztőkön átvezető hierarchia mezőkön. És valljuk be, az emberi gyarlóság is határtalan.
Miért a ha, ha kiemelnek valakit egy csoportból?
Szerencsés esetben sima út. Alulról kezdett vezető, volt ideje megismerni a többieket. Kiismerni a helyzeteket. Végigjárta a ranglétrát. Ismerik a vezetők és ismerik a beosztottak. Évek óta dolgozik ott, tehát van terep ismerete, kiépített kapcsolat rendszere, tudása, kompetenciája és még emberileg is rendben van.
Ideális helyzetnek tűnik és abszolút működőképes. Jó esetben, ha a kollégák nem fertőzik meg a kollektív szellemet emberi gyarlóságuk okán.
Miről beszélsz? Kérdi az egyszeri olvasó…
Ó, hányszor láttunk már ideális helyzetet elromlani. Válaszol a szervezetfejlesztő. Mert hogy, jön XY ahhoz, hogy közülünk feljebb lépjen? Kezd súgni-búgni a pletyka gépezet. Néhány fel nem ismert „titán” sutyorgása, egy-két elszabotált változtatni vágyás, egy iciri-piciri irigység kell csupán és máris kész a csapda helyzet.
Hogyan maradjunk felszínen, ha kiemelnek a csoportunkból?
Első a korrektség.
Második a stressztűrő képesség maximalizálása.
Harmadik a lélek-edzés. Nem szívjuk mellre a pletykákat.
Negyedik a kevés konfrontáció a beosztottakkal, akik eddig egyenrangú kollégák voltak.
Ötödik az eltökélt következetesség, kizárólag szakmai alapokra helyezve.
Hatodik a rendíthetetlen nyugalom és béketűrés.
Hetedik a bratyizás elkerülése. „Tudod Istukám, hogy megy ez…” igény teljes elkerülése.
Nyolcadik a felsővezetők felé való korrektség megőrzése.
Kilencedik a folyamatos szakmai továbbképződés és vezetői attitűd elsajátítása.
Tízedik a lojalitás megőrzése.
Ezek csupán a legalapvetőbb lépések. Hosszan sorolhatnánk a további szükséges lépések sorát. Minden esetre vezetővé csak válni lehet. A belülről felemelt vezető előnyei és hátrányai is megfontolandók. Az koránt sem véletlen, hogy vezetői posztra gyakran kívülről hoznak embert.
Még egy kérdés. Mi van a törtetővel?
Amikor sikeresen landol a vezetői poszton a „törtető” az két szempontból veszélyes. Nem tesz jót a cégnek, amikor egy törtető hatalomra jut! Nem tesz jót, mert emberileg és morálisan szétzúzhatja az addig felépített erőforrásokat. A „törtető” ugyan is ritkán megfontolt, gyakran kockáztat feleslegesen a siker és eredmény hajszolása közben. A „törtető” többnyire nem lojális. A „törtető” a csúcsra jutáshoz is átgázol bárkin, ezt a viselkedési attitűdöt nem felejti el a vezetői posztra érve sem. Ha valaki másokon való átgázolással, intrikával, cselszövéssel, „puccsal” jut a vezetői székbe, az az adott céget is minősíti. Az a felső vezetés, aki így enged döntéshozatali pozícióba valakit, az a cég az eredményei tekintetében sem feltétlenül a tisztesség és fair play zászlóvivője.
Ahol egy törtető jut főnöki pozícióba, ott nem sok jó remélhető a beosztotti szinten sem. Ugyanis a legvisszafogottabb munkavállaló is kénytelen lesz folyamatosan lavírozni. A másokon átcsörtető ugyanis szeret manipulálni embereket és helyzeteket egyaránt. Nem bírja a józan kritikát, a legritkább esetben figyelmes, többnyire hatalmi játszmákban gondolkodó ember. Inkább sikerorientált, mint eredmény orientált. Alacsony mértékben empatikus. Sok esetben önző karakterű. Nem ritkán önelégült. A sikereket nem feltétlenül szakmai eredményesség útján akarja elérni.
Mit tegyen az ember, ha törtető főnököt kap?
Próbálja túlélni és gyorsan pályázzon meg egy másik állást. Semmiképp ne keveredjen vitába vele. A felső vezetéshez ilyenkor nem érdemes fordulni, hiszen ők emelték ki, ők helyezték pozícióba. Nem fogják rögtön felismerni, vagy beismerni a téves választást.
Érdemes egyszerűen korrekt szakmai munkával túlélni a mindennapokat, különös figyelemmel lenni arra, hogy a legkevesebb hibát vétsük. Ha szerencsénk van, a törtető főnök viszonylag hamar keveredik ellentmondásba a felső vezetők szándékaival. Akkor vezetői felismerésből megoldódhat a helyzet. Ha a törtető kivételesen jó szakember, csak morálisan gyenge lábakon áll, akkor nehezebb a helyzet, mert lassabban mutatkozik meg a valóság. Miszerint a legjobban képzett szakember is lehet rossz vezető, ha morálisan nincs rendben, emberi jellemében pedig gyenge.
Érdemes az ilyen munkahelyről a lehető leggyorsabban átevezni más vizekre. Addig pedig ki kell tartani és megkeresni, miért érdemes kibírni a helyzetet. Ha megtaláljuk, az lélek-fogódzó a „túléléshez”. Amikor ezt a pontot felismerjük magunk körül, elkezdhetünk külső megfigyelővé válni a helyzetben. Egyszerűen csak figyeljük az ok-okozati összefüggéseket. Remek gyakorlat az emberismerethez és az ilyen helyzetekben való eligazodáshoz!
Ha ez sem elég, érdemes munkahelyi mediátorhoz fordulni, vagy élettervezésben jártas szakembert felkeresni.
