Egy ideális világban mindenkinek „álommunkája” lenne. Olyan, amit nem is munkának fog fel, hanem önmegvalósításnak, hobbinak, azaz olyan tevékenységnek, amit nem egyszerűen le kell tudni, hanem élvezni is képes. De mi van, ha ez tényleg csak álom? Most a valóságról írunk.
Vannak szerencsések, akiknek a képességeik és az érdeklődési körük egybevág, így olyan hivatást választanak, amiben ki tudnak teljesedni. Nekik egy-egy izgalmas projekt során hasonlóan észrevétlenül repül el a munkaidő, mint egy jól sikerült nyaralás. Sőt, a szabadidejükben is gyakran jár az agyuk a munkájukon, és nem külső kényszerből, hanem azért, mert szeretik, amivel foglalkoznak.
Álommunka vagy kompromisszum?
Ez a munkavállaló-típus a ritkább, mert a többségnek vagy soha nem is volt olyan karriervágya, amit megvalósítva elkapná az iménti bizsergés a munkájával kapcsolatban, vagy ha voltak ilyen jellegű álmai, annak az adottságai határt szabtak.
Szóval a legtöbb esetben nem álommunkáról, hanem kompromisszumból választott szakmáról beszélhetünk. Ha pedig egészségtelen méreteket ölt a munkánk iránti ellenérzés, annak akárcsak a megfázásnak, kellemetlen tünetei vannak. Liftező gyomorral indulunk reggelente dolgozni, vagy kis túlzással percenként nézegetjük az óránkat, hogy teljen már le a munkaidő. Ebben az esetben is tehetünk azért, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, mert mint minden, ez is fejben dől el.
Kerüljük a negatív hullámokat
Minden munkahelyen vannak elégedetlenkedők, akik abba is belekötnek, ha éppen megy a légkondi és abba is ha, nem. Ezek a hangadók rendkívüli módon tudják rombolni a munkahelyi légkört, elültetik a negatív gondolatok magvait a kollégákban. Első lépésként próbáljuk meg magunkat függetleníteni az ilyen hullámoktól. Tudatosan kerüljük a panaszáradattal teli párbeszédeket, vagy próbáljunk témát váltani, ha például egy munkahelyi ebédnél kerülnek elő.
Alakítsunk ki jó viszonyt a kollégákkal
Ha a munkánk miatt nem is tudunk teljesen őszinte lelkesedéssel bejárni dolgozni, legalább arra törekedjünk, hogy a munkatársainkkal harmonikus legyen a kapcsolatunk. A jó társaságban a legunalmasabbnak vélt tevékenység is szórakoztatóvá válhat. Keressük meg azokat az embereket, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, és ismerkedjünk meg velük jobban, akár járjunk össze munkaidőn kívül is.
Legyen hobbink, amit tényleg szeretünk
Oké, rosszul érezzük magunkat a munkahelyen, de mi a helyzet akkor, amikor otthon vagyunk? Van valami az életünkben, ami lelkesít minket? Ha követjük a Nagy Feró által megénekelt napi beosztást, akkor a nyolc óra munka és nyolc óra pihenés mellett nyolc óra a szórakozásé. Ezzel mit kezdünk? Egy hobbi csökkenti a stresszt, jobb lelkiállapotba hoz és pozitív hatásai a munkavégzésre is kisugároznak. Földhözragadt dolgokkal is elérhetjük ezt: olvasás, kirándulás, kutyasétáltatás vagy a rendszeres sportolás is többletet adhat az életünknek.
