Ötven év felett sem kell attól tartani, hogy lehetetlen a hatékony álláskeresés. A megfelelő hozzáállással és álláskeresési trükkökkel előbb-utóbb ránk talál a pozíció, amelyet kerestünk. Mutatjuk, mit kell tenni a siker érdekében!
1. Legyen önbizalmunk!
Legtöbbször a probléma nem az ötven feletti álláskeresőkkel van, hanem az csak a fejükben létezik. Saját magukról mondanak le az „ó, én már úgy sem kellek senkinek”, meg az „ehhez én már nem értek” típusú gondolatokkal. Pedig valójában az ötven felettiek egyre értékesebb szereplői lesznek a munkaerőpiacnak. Egyrészt olyan tapasztalatokkal rendelkeznek, amivel senki más a piacon, olyan változásokat éltek át, amiket a fiatalabbak nem, így sokkal komplexebb rálátásuk van a dolgokra. Másrészt arányaiban egyre többen vannak, hiszen kevés a fiatal, kevés az utánpótlás, ezáltal az ötven feletti munkaerőre nagyobb szükség van, mint valaha.
2. Ne hagyományos önéletrajzot írjunk
Alapesetben időrendi sorrendben felsorolják az álláskeresők az önéletrajzukban a korábbi munkahelyeiket. Na ez az, amit 50 felett már érdemes kerülni, mert nem releváns, hogy 1990-ben valaki mit dolgozott. Az egy mobiltelefonok és internet előtti világ volt még – elavult, a jelenre nézve nem érvényes. A munkahelyek felsorolása helyett inkább a kiemelkedő képességeinket emeljük ki, azt írjuk le az önéletrajzban, hogy mi az, amiben jók vagyunk. Aztán az egyes pontoknál lehet részletezni, hogy ennél és ennél a cégnél szereztünk gyakorlatot benne. Ezt kompetencia alapú önéletrajznak hívjuk.
3. Egy kis trükk: 10+ év, 20+ év és társai
Igen hervasztó tud lenni egy önéletrajzban, amikor egy 50 év feletti álláskereső tól-ig évszámokkal jelöli a munkatapasztalatait. Az 1987-1994, és ehhez hasonló évszámok csak azt erősítik egy olyan HR-esben, aki elképzelhető, hogy még óvodás vagy kisiskolás volt akkoriban, hogy egy a munkaerőpiacról kifelé tartó emberrel van dolga. Ehelyett a negatív üzenet helyett írhatjuk azt is, hogy ebben 10+ év, abban 20+ év, amabban meg 15+ év tapasztalatunk van. Ezzel már inkább azt sugalljuk, hogy elmélyült tudással rendelkezünk, nem pedig azt, hogy már az „őskorban” is dolgoztunk.
4. Karrierváltás, mint B-terv
Nemcsak az emberek, hanem a szakmák is idősödnek. A nagy különbség a kettő között, hogy míg egy ember bármikor képes lehet a megújulásra, addig egy szakma teljesen elavulhat a technológiai fejlődés miatt. Ilyenkor előfordul, hogy egy idősebb munkavállaló szaktudása elértéktelenedik, és ezért hiába keres állást, hosszú ideig nem jár sikerrel. Ebben az esetben el kell gondolkodni azon a bizonyos megújuláson: tanuljunk. Nem lesz könnyű, mert 50 felett is a pályakezdők szintjén kell kezdeni, ráadásul azt is el kell tudni viselni, hogy a fiainkkal, lányainkkal egykorú vezetők beosztottjai lehetünk. Kellő nyitottsággal és tanulásra való fogékonysággal azonban sikeressé válhatunk a „második” karrierünkben is.
