Amikor állásinterjúra megyünk, nemcsak a szakmai rátermettségünk a döntő, hanem az is, hogy milyen benyomást teszünk az interjúztatóra. Sokszor az álláskeresők túlzásba esnek a HR-es irányába történő kommunikációval, és pont ezzel érnek el negatív hatást. Mit ne tegyünk?
1. Ne legyünk kioktatóak
Amikor beleírjuk egy álláspályázat kísérőlevelébe, vagy az állásinterjún fogalmazzuk meg azt a kérést, hogy kezeljék bizalmasan a jelentkezésünket, nem is gondolunk arra, hogy ezzel vétünk. Pedig ez ugyanolyan, mintha egy orvost vagy egy papot kérlelnénk titoktartásra, holott köztudott, hogy ők felesküdtek erre. De egy profi HR-es magától is tudja, hogy a 2011. évi CXII. törvény szerint bizalmasan kell kezelnie a pályázók adatait. Így ha erre külön felhívjuk a figyelmét – még ha nem is rossz szándékból tesszük –, ő azt a szakmaisága megkérdőjelezéseként is megélheti.
2. Ne legyünk türelmetlenek
Gyakran tapasztaljuk azt az álláskeresői hibát, hogy a pályázat beadása vagy az állásinterjú után túlságosan hamar érdeklődnek az eredmény után telefonon, esetleg e-mailben. Sokan úgy gondolják, hogy ezzel kifejezik a motiváltságukat és talpraesettségüket. Ugyanakkor abban biztosak lehetünk, hogy ha még nem kaptunk semmilyen visszajelzést sem, annak nyomós oka van. Sokszor a legkülönbözőbb okok miatt elhúzódik egy-egy kiválasztási folyamat, így valószínűleg nem azért nem jeleztek még vissza, mert nem akartak, hanem mert még nem tudtak. És ilyen helyzetben sürgetésnek tűnhet az érdeklődésünk, ami senkiben sem szül pozitív érzést. Érdemes türelmesen kivárni, amíg maguktól visszajeleznek. Mert a magukra valamit is adó cégek mindig visszajeleznek.
3. Ne legyünk rámenősek
Esetenként találkozunk olyannal, hogy az állásinterjúra behívott jelöltek egy udvariasnak szánt e-mail keretében visszajeleznek, hogy megköszönjék a lehetőséget. Ha ezt nem visszük túlzásba, és megtartjuk az ilyenkor ajánlott két lépés távolságot, ebben semmi rossz nincsen, hiszen csak adunk egy újabb ingert, ami alapján megjegyezhetik a nevünket. Viszont ha ezt túlságosan „csöpögősen” adjuk elő, és beleírunk olyanokat, hogy „Örülök, hogy Önnel találkozhattam, nagyon jól éreztem magam az interjún” stb. az már indokolatlan rámenősségnek tűnhet. És ezt nem minden HR-es veszi jó néven.
4. Ne legyünk panaszkodóak
Észben kell tartani, hogy egy kiválasztási folyamat során a HR-es nem a jó barátunk, akinek ki lehet önteni a szívünket. Nem vet jó fényt a pályázóra, ha akár az álláskeresési negatív tapasztalatainak, akár a korábbi munkaadója hibáinak felsorolásával terheli az interjúztatót. Mert aki egy ismeretlennek panaszkodik, arról könnyen kialakul a negatív beállítottságú, mindennel elégedetlen ember képe. És ilyen kollégát senki sem szeretne magának. Mindig maradjunk tárgyilagosak és összpontosítsunk a saját szakmaiságunkra. Tegyük fel a kérdést, hogy miért lennék jó választás az adott cégnek. És ennek szellemében válaszolgassunk.
