Sokszor előfordul, hogy nem érkezik válasz az álláspályázatunkra, de ennek nem feltétlenül az az oka, hogy „előre le volt osztva az állás”, vagy hogy „40 felett már diszkriminálnak”. Mutatjuk az életszerűbb okokat!
1. Még nincsen vége a jelentkezésnek
Sok álláshirdetésben nincsen meghatározva a pályázatok beküldésének határideje, így lehet, hogy csak arról van szó, hogy még várják a beérkező jelentkezéseket, és csak utána, azokat súlyozva kezdenek válaszolgatni rájuk. Ha a kiírástól számítva egy hónap eltelt válasz nélkül, telefonon lehet érdeklődni a cégnél, hogy milyen fázisában tart a kiválasztás, számíthatunk-e még visszajelzésre.
2. Egyszerűen nem válaszolnak mindenkinek
Minden álláskereső jogosan várhatja el, hogy ha elküldi a jelentkezését egy álláspályázatra, akkor mindenképpen kapjon visszajelzést. Fejlett toborzási kultúrával rendelkező cégeknél már arról is érkezik visszajelzés, hogy a pályázatunkat befogadták, majd később természetesen annak a pozitív vagy éppen a negatív elbírálásáról is. Utóbbi esetben azonban a legtöbbször sajnos semmilyen választ nem küldenek, aminek végtelenül egyszerű oka van: sok cégnek nincsen kapacitása arra, hogy minden beérkező e-mailre reagáljon. Ez nem jó, de számolnunk kell vele.
3. Nem felelünk meg a kritériumoknak
Számos olyan álláshirdetéssel találkozni, amelyben kis túlzással hosszabb az elvárások listája, mint Lev Tolsztoj Háború és békéje. Nem kell megijedni ettől, ezekben az esetekben olyan ember csak laboratóriumi körülmények között létezik, aki az összes pont mellé pipát rajzolhat a legnagyobb őszinteséggel. Általában azért írnak oda ilyen sok elvárást, hogy ezzel is kiszűrjék, „elrettentsék” a végképp alkalmatlan pályázókat. Ha a kritériumok 80 százalékának megfelelünk, akkor már tehetünk egy kísérletet, csak arra kell figyelni, hogy a hiányzó láncszemek mennyire fontosak. A szak- és nyelvtudás általában kulcskérdés, ha ezekben nem ugorjuk át a lécet, lélekben előre felkészülhetünk a válasz elmaradására.
4. Lebuktat az internet
Néha nem is vesszük figyelembe, hogy a fél életünket az interneten éljük: nyilvános üzenetek, véleménynyilvánítások, fotók árulkodnak arról az online térben, hogy kik is vagyunk valójában. Így hiába gyártunk le egy makulátlan önéletrajzot, ha a Facebookon becsmérlő posztokat írogatunk, el is vághatjuk magunkat. A vallási, politikai, etnikai, szexuális témákat, illetve a korábbi munkaadók lejáratását különösen kerüljük az interneten!
5. Nem is ért célba a jelentkezésünk
A technika ördöge nem alszik, megeshet az is, hogy a jelentkezésünk egész egyszerűen nem jut el a címzetthez, mert mondjuk betelt a cég postaládája, vagy valamiért a spamok között landol a levelünk. És az sem törvényszerű, hogy erről hibaüzenetet kapunk. Ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, ebben az esetben is telefont kell ragadunk: érdeklődjünk, hogy megérkezett-e a jelentkezésünk. Vagy egész egyszerűen adjuk le személyesen, kinyomtatva is.
További tippekkel segítünk a munkavállalóknak például abban, hogy mit érdemes tanulni Király Gábortól.
