Az ortopédiai szakrendelésen a páciensek panaszai és a vizsgálat alapján könnyen megállapítható, hogy hol a baj. Most a legtipikusabb ízületi betegségek vizsgálati módszereit mutatjuk be.
A mozgásszervi betegségek közé számos kórkép tartozik, a leggyakoribbak az ízületi porckárosodások, túlterheléses szindrómák, ín- ínhüvely-, izomeredés-, és nyálkatömlő gyulladások.
A legtöbbször előforduló, tipikus panaszok a következők: fájdalom, duzzanat, deformitás, mozgásbeszűkülés, nyomásérzékenység.
Mondd el, mit érzel
A diagnózis felállításában nagy segítség a pontos kórelőzmény, a történések, panaszok időrendi felsorolása a páciens részéről. Fontos tudnunk, hogy történt-e sérülés, vagy a probléma konkrét eseménnyel nem hozható összefüggésbe. A mozgásszervi vizsgálat a megtekintéssel kezdődik, bizonyos eltéréseket már ilyenkor észlelünk. A következő a panaszos testrész megtapintása, ízület esetén stabilitásának, mozgásterjedelmének vizsgálata.
Röntgen készül a beteg testrészről
Hogy a mozgásszervek állapotáról még pontosabb képet kapjunk, az esetek legnagyobb részében röntgenfelvételt is készítünk, melyen a csontszerkezeti elváltozások, gyulladások okozta másodlagos meszesedések, csontkinövések jó ábrázolódnak.
A lágyrészek, ízületek elváltozásainak tisztázásához nagy segítséget nyújt az ultrahang vizsgálat, a különböző ciszták, zsírcsomók eredetének beazonosításához úgynevezett aspirációs citológiai vizsgálatot szoktunk kérni.
Ma már ugyancsak rendszeresen alkalmazott, informatív vizsgálati módszer a CT és MR vizsgálat, szükség esetén ezekre is beutaljuk a mozgásszervi panaszoktól szenvedő beteget. A páciensek legtöbbször az adott testrész működési zavara miatt keresik fel az ortopéd szakrendelést: Alsó végtagnál járási nehezítettség, felső végtagnál a kéz ügyetlensége, zsibbadása, erőtlensége hozza a rendelőbe a hölgyeket és urakat. A problémák egy része 40 év felett sajnos már jelentkezhet, szerencsétlen esetben akár halmozottan is.
