Egy nemzetközi kutatásból kiderült, hogy a magyar munkavállalók körében a legmagasabb a munka-család konfliktus mértéke. Mit lehet tenni?
Elgondolkodtató volt olvasnom egy több évtizedes gyakorlattal rendelkező amerikai ápolónő nyilatkozatát.
Azt állította, hogy a legtöbb haldokló betege azt kívánta, bárcsak kevesebbet dolgozott volna életében.
A második legnagyobb bánat az volt, hogy nem követték az álmaikat, nem fejezték ki az érzéseiket, nem engedték meg maguknak, hogy boldogok legyenek. Alighanem a modern világ egyik legnagyobb problémája az, hogy az emberek egyre több időt töltenek a munkahelyükön, és egyre kevesebbet tudnak a családjukkal és – ami ugyanilyen fontos – saját magukkal foglalkozni. Ez nem jó út, mi nem hiszünk ebben, tartjuk, hogy az álláskereső nem robot!
Mit lehet tenni a munka-magánélet egyensúly megtalálásáért?
1. Az nem segít, ha a munkáltatót ócsároljuk!
Nagyon sok múlik azon, hogy egy munkahelyen hogyan állnak hozzá a munkavállalók magánéletéhez. És itt nemcsak a túlórák mennyiségéről van szó, hanem a vezetői attitűdről is. Ha egy felettes megadja az érzelmi támogatást, tisztelettel és megértéssel reagál a beosztottjai magánéleti kötelezettségeire, lehetőségeihez mérten úgy ütemezi a feladatokat, hogy azzal segítse az egyensúly megtalálását, az rengeteget tud segíteni. Sajnos sokszor ez nem valósul meg, de ilyenkor a munkáltató szidalmazása helyett kifizetődőbb, ha magunk húzzuk meg a határvonalakat.
Munkaidőben azért fizetnek, hogy 100 százalékosan a cégnek szenteljük a tudásunkat, figyelmünket. Olyankor ne foglalkozzunk magánéleti problémákkal, csak a feladatunkra koncentráljunk. Cserébe otthon ne nézegessük az e-maileket, ne agyaljunk a munkahelyi kötelezettségeken.
2. Nem szabad mindent a nyugdíjas évekre hagyni!
Milyen lenne egy tökéletes nap? Kiadós alvás, pihenés, tévézgetés, nagy séta, egy jó ebéd, házasélet, sport, gyereknevelés, kis munka, este találkozás a barátokkal. Na persze… Ez nyilvánvalóan nem fér bele 24 órába, így meg kell nyújtani az időkeretet. Egy héten kell időt szakítani mindenre, nem szabad a kikapcsolódást sem a nyugdíjas évekre hagyni, a szervezetet is fel kell néha tankolni, különben kifogy a benzin.
3. Nemcsak a fizikai aktivitás a fontos!
A modern munkaerőpiac egyik legnagyobb problémája, hogy egyre több olyan munkakör létesül, amelyben elenyésző mennyiségű a dolgozók mozgása. Ezért telnek meg esténként a fitnesztermek, és a sportolást mi is csak szorgalmazni tudjuk, annak pozitív élettani hatásairól regényt lehetne írni. Ugyanakkor ha tíz órányi irodai munka után valaki megcsinál 100 felülést, attól még nem lesz kipihentebb, legfeljebb csak fittebb.
A fizikai mellett az érzelmi és intellektuális oldalt sem szabad elhanyagolni. Ezért fontos a közösen eltöltött idő a szeretteinkkel, amely a lelkünket tartja karban és az olvasás, az elmélyült beszélgetések, amelyek az agyunkat trenírozzák.
