Ki ne szeretné megállítani, sőt elnyújtani élethosszig a boldog és könnyed időszakokat, csakhogy az élet természete az időjárás változásaihoz hasonlóan hullámzó. Bármily idegesítő közhelynek is tűnik, nem kell ahhoz megöregednünk, hogy tudjuk, az élet sajnos nem mindig habostorta, van, hogy morzsa sem igen jut, viszont van egy marha jó hírem, minden nehéz időszak hozzájárul az egyéni fejlődésünkhöz.
Ki ne szeretné megállítani az időt akkor, amikor éppen a legjobb formában van?
Csakhogy az idősödés annak összes lelki és fizikai terhével szerencsés esetben mindannyiunkkal megtörténik. Az öregedéshez gyakran szorosan társulnak veszteségélmények. A kortársi csoportokból elkezdenek elfogyni a barátok, micsoda kegyetlen szembesítés az élettől, hogy inkább előbb, mint utóbb, de ez vár ránk is. Az öregedés, ha nem vigyázunk jól, húz bennünket le a mélybe s a negatív spirált megállítani, visszafordulni a folyó legaljáról jóval nehezebb, mint hasunkat süttetve lubickolni a víz felszínén. Tendencia, hogy minél idősebbek vagyunk valószínűleg annál több veszteségről tudunk beszámolni, sok számunkra fontos embert veszíthetünk el, csökkenhetnek szociális kapcsolataink, elfoglalt a család és nem ér ránk, a társadalom számára nem termelünk hasznot, egyensúlyunk felborul, ránk telepedhet a magány.
Az idősödés nem életünk legkönnyebb időszaka, és rossz hír, hogy az öregedés és hozadékai nem biztos, hogy csak 80 után köszönt ránk.
40 pluszos nőként magam is tapasztaltam, hogy a munkaerőpiacon például öregnek számítottam. Szóval kedves Olvasó visszább az agarakkal, az öregedés áldásai alól kimaradni senki sem fog!
A társadalom megítélését simán kicselezhetjük
Minél többen teszünk egyénként önmagunkért, együtt felülírhatjuk az öregedéshez kapcsolódó negatív társadalmi sztereotípiát. Nem csak jogunk, de kötelességünk is az egyéni felelősségvállalás, tudatos döntéseket hozni és mindennap tenni azért, ahogyan megöregedni szeretnénk.
Nekem például nagyon pontos elképzelésem van arról, hogyan szeretnék 80 évesen élni.
Ráadásul megátalkodottan hiszem, hogy amit kérsz megadatik, azzal az erőlködés nélküli könnyedséggel, mint amikor valaminek tétje nincs. Nincs minden a kezünkben, jah, van, ami sorskérdés. De hogy hogyan jutunk el ide, az rajtunk múlik.
Persze, aggaszt az öregedés engem is
Vannak félelmeim és számolhatatlan kérdésem is. Mégis, ha önmagam 80 éves változatára gondolok, mosolyra szalad a szám és elönt a boldogság.
Pontosan tudom, hogyan akarok megöregedni.
A simogató szél lágyan kavarja a szalmakalapom alól kikandikáló hosszú, ősz hajamat majd. A végtelenbe futó hullámzó tenger partján állok s barnára cserzett szikár ráncos bőrömet csak egy vakító fehér lenge ing fedi. Egyedül vagyok, mégsem magányos, szemem csillog, arcomra huncut, boldog mosoly költözik.
A kutya csak néhány vakkantásnyira távolodik, aztán rohan vissza hozzám, a lábamhoz közel telepszik. A forró homokon piros-fehér csíkos nyugágy, előtte kisasztal, rajta írógép, mellette pezsgőspohár. Alkotói szabadságra vonultam, csak néhány külön töltött óra aztán hamarosan megyek vissza, hiszen a többiek a közelben lévő tengerparti kis házban várnak rám.
Nem öregasszony vagyok, idős nő lettem, aki az életét élvezi
Elfogadtam az öregedéssel járó változás testemen hagyott nyomait, szeretem a ráncos, barna bőröm. Szeretem lenge ingem, ami testemet körbe öleli. Nem fogytak ki belőlem a szavak, írok, elmondom a világ számára mondataim, maradt belőlem, akitől idősen is lehetek az, aki. Megbékéltem, és már rég nem mások elvárásait akarom megvalósítani.
Aztán nem tudom mit hoz a sors, de élek döntés adta lehetőségemmel és szenvedéllyel töltöm fel elképzelt vágyaim. Megválogatom, mit engedek be a gondolataim közé, nem adok energiát a félelmeimnek.
Felkészülésünk az öregedésre már fiatal korunkban elkezdődik. Azzal, ahogyan az idős emberekhez, az öregedéshez viszonyulunk, ahogyan magunkkal és másokkal bánunk. Azzal, amilyen érzéseket és gondolatokat közel engedünk magunkhoz. Azzal, hogy milyen aktivitásokat végzünk.
Ki ne szeretne szépen megöregedni?! Nem lehetetlen! Tedd meg, ami rajtad múlik!
