Ki gondolta volna, hogy eddig nem létezett olyan ábécé, ahol a betűk alakja megegyezik a mellé rendelt képpel? És azt, hogy ez több mint 100 éves probléma? No és azt, hogy ezt a dilemmát éppen egy diszlexiás anyuka fogja majd feloldani 2021-ben, aki amúgy meg építészmérnök? Egy kis szerencsével ez az idén megjelent képes ábécéskönyv még az olvasástanulást is forradalmasíthatja.
Egy életen át elkísér bennünket a betűk ismerete, az olvasás, mint tudás. Mindenki ismer olyat, aki az iskolában megutálta az olvasást és azóta is számtalan könyvélményről marad le… Ezért minden segítséget meg kell ragadni, hogy a csemete ismerje, tudja, és megszeresse a betűket, az olvasást és talán, ami a legfontosabb: értse is azt.
Ehhez nyújt egyedülálló segítséget egy könyv, amelytől nem csak a gyerekek, hanem a szülők, a tanítók, és fejlesztő pedagógusok is felvillanyozódnak.
Játékosan tárja a gyermek elé a betűk misztériumát, hogy a tanulást ne kényszernek, hanem egy mókának érezzék. A könyvvel a betűk régi ismerősei lesznek, jó barátai.
Micskei Dettivel beszélgetünk, aki arcot adott a betűknek.
– A könyved újszerű megközelítésben dolgoz fel egy hiánypótló témát. Hogyan jött az ötlet a megírására?
– Csak a kisfiam kérdéseire válaszoltam. Óvodás korában nagyon érdeklődött a betűk iránt, folyton azt kérdezgette, hogy „Ez milyen betű?”, meg hogy „A lámpa ugyanazzal a hanggal kezdődik, mint a lapát?” Azt vettem észre, hogy nehezen jegyezte meg, melyik betű milyen hangot jelent. Sok volt belőlük és nem értette, mi a kapcsolat a betű és a hang között. A gyerekeknek ez nem mindig evidens. Aztán néhány felesleges kör után rájöttem, mi segít neki: ha olyan képet rajzolok a betű mellé, aminek az alakja hasonlít a betűre. Így azonnal megjegyezte és arra gondoltam, hogy ha ez neki segítség, akkor több mint valószínű, másnak is. Így lett belőle könyv és lett egy kicsit beszédes, egy kicsit humoros címe: Betűk? Képben vagyok!
– A könyv a beszédünket felépítő hangok világába vezeti be a kisgyermekeket és az olvasásba, a betűk misztériumába. Milyen tematika alapján épül fel? Mit kell tudni róla?
– Minden betűhöz tartozik egy akvarell kép, ami a betű alakjával megegyezik, és a kezdőhang is stimmel. Az ovisok általában érdeklődnek a betűk iránt. Így választ kapnak kérdéseikre anélkül, hogy megtanítanánk őket olvasni.
Hisz nem az olvasáson van a hangsúly, hanem a hangok megismerésén.
Ez sokkal fontosabb, mint gondolnánk. Lejjebb, az akvarell képek alatt további kis képek találhatók, amik ugyanazzal a hanggal kezdődnek. Ez a megértést segíti, jó eséllyel a gyerekek egyszer csak maguktól is rájönnek, hogy mi a kapcsolat a képek között.
A könyv végén a hangtudatosság (más szóval fonématudatosság) fejlesztéséhez találunk feladatokat, amik támpontot adnak a szülőknek, és foglalkozásvezetőknek, hogy milyen kérdésekkel lehet fejleszteni a kicsik fonématudatosságát.
Ez az, ami döntő jelentőséggel bír az írás- és olvasástanulás sikerességében. Nélküle nem megy, viszont idő, mire kialakul. Sajnos a jelentőségét csak az elmúlt évtizedekben ismerték fel. A szövegértési teszteken kiválóan teljesítő finnek például óriási hangsúlyt fektetnek az óvodai hangtudatosság fejlesztésére. Ebben bízik most a tudomány.
A szülőknek nem kell attól félniük, hogy baja lesz a gyereknek, ha ismeri a hangokat, netán a betűket és nem tudja majd lefoglalni a tanító néni. Ha ismeri, az sokkal kevésbé gond, mintha nem. És, még ami fontos, hogy ne nyaggatásnak éljük meg, ha netán a gyerekünk folyton kérdezget. Válaszoljunk és játsszunk a hangokkal, mert óriási jelentősége van.
– Kiknek tudsz segíteni a könyveddel elsősorban? Kiknek ajánlott?
– Minden kíváncsi óvodásnak, hiszen választ kapnak arra, amire kíváncsiak! Ráadásul a számukra legjobban érthető formában, képekkel. Szerintem nem túlzás azt mondani, hogy minden nagycsoportosnak ajánlom, hiszen mint ahogy említettem, a fonématudatosság nélkülözhetetlen az olvasástanuláshoz.
Sajnos az iskolában az előkészítő időszak rövid ahhoz, hogy kialakuljon a hangok felismerésének és elkülönítésének képessége, azoknál, akiknél ez nem alakult ki spontán vagy az óvodáskori fejlesztés hatására.
Ha így kezdi a gyermek az iskolát, akkor rögtön nehézségekkel találja szemben magát, ami megnehezíti és megkeseríti az olvasástanulást. Továbbá az elsősöknek is nagy segítség lehet, hiszen a betűket így könnyebb megjegyezni. És bár még csak ismerkedem a területtel, de nem tartom kizártnak, hogy a diszlexiások egy részének is segíthet, mivel ők képekben gondolkoznak. A könyvem tulajdonképpen egy alakazonos betűkalauz, amely talán segíthet nekik áthidalni a szöveg és a kép közötti szakadékot.
– Milyen előnyökkel számolhat az a gyermek, aki a könyved kézhez kapja?
– Remélem, hogy elsősorban örömét leli a betűk világában. A betűkalauz képi világa magával ragadja nem csak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is. A tankönyvek illusztrációihoz képest mindenesetre zongorázható a különbség.
A legnyilvánvalóbb előny, hogy könnyebb megjegyezni a betűket a képek által, hiszen az embereknek egy nagy része vizuális alkat, ebből következik, hogy a gyerekek egy nagy része is.
Mindenesetre tanulásmódszertani tény, hogy minél többféle módon tudjuk ugyanazt az információt feldolgozni, annál mélyebben megmarad. De talán, ami a legfontosabb lenne, hogy a hangtudatosság fejlesztésével megmenekülhetnek a gyerekek a kezdeti kudarcélményektől, ami a kutatások szerint mára már az elsősök 30%-át érinti.
Ha sikerül elkerülni a kezdeti rossz élményeket, akkor várhatóan pozitív attitűd fog párosulni az olvasáshoz, ami jobb szövegértést eredményez, ezáltal kihatással van a tanulási eredményekre is, sőt, még tovább megyek: a mindennapi életben való boldogulást is segíti. De a helyesírási képességre is jó hatással van a hangtudatosság.
– Olvastam nálad egy nagyon izgalmas sort. „A kutatások szerint hiba figyelmen kívül hagyni a gyerekek érdeklődését az írásbeliség iránt.” Kifejtenéd bővebben, mit értesz ezalatt?
Egy tanulmányban olvastam, és egészen pontosan úgy hangzik, hogy „pedagógiátlan magatartás a gyermekek betűk iránti érdeklődését figyelmen kívül hagyni”. Volt egy időszak, amikor az volt az álláspont, hogy az óvoda ne foglalkozzon semmilyen formában az írásbeliséggel. De az aktuális irányzat már inkább az, hogy az óvodának nagyon fontos előkészítő szerepe van, és sokat tudnak tenni az értő olvasásért, a családi és szociális háttértől teljesen függetlenül.
– Szerinted milyen intézményben, intézményi keretek között lehetne a legjobban hasznosítani a könyv tartalmát?
– Akár óvodában fejlesztéshez, vagy csak kitenni a polcra, hogy a gyerekek megtalálhassák, lapozgathassák. Fontos, hogy ha kérdésük van, akkor legyen, aki érdemben megválaszolja.
A könyvhöz készült olyan betűkártya is, amivel a gyerekek többféle játékot tudnak játszani, az is remekül használható óvodai játékos fejlesztéshez, meg persze otthon is!
A szülők ugyanannyit tudnak tenni a gyerekekért ezen a téren, mint az óvoda. Iskolába is tökéletes, ezt talán nem is szükséges részletezni. Van olyan iskola, ahol már alkalmazzák is.
Bár oda készült számos, kifejezettem tanítóknak szánt anyag, nagyobb alakban, mint a könyv, az írott betűkkel kiegészítve. A fejlesztő pedagógusok is nagy lehetőséget látnak benne. És hogy még néhány érdekes példát is mondjak, érdeklődtek felnőtt értelmi sérülteket olvasni tanítók, szövegértésért dolgozó egyesület is használja már, szórványmagyarságban a gyerekeknek magyar nyelvet tanítóknál is van, sőt, a gyengén látókkal is szeretnénk együttműködésbe kezdeni.
– Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?
– Szerencsére eddig csak pozitívat! Az újszerű anyag vonzza a lelkes és nyitott gondolkodásúakat, legyen szó akár szülőről, akár pedagógusról. Olyannyira, hogy része lesz egy, az MTA által támogatott, oktatási reformot megcélzó kutatási projektnek is, amit Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus vezet.
Dr. Gyarmathy Éva így nyilatkozik az együttműködésről:
„Kutatási eredmények és a mindennapi tapasztalat is jelzi, hogy az iskolába induló gyerekek a korábbinál nagyobb arányban mutatnak beszédhang fejlődési elmaradást, ami az olvasástanulás késleltetését és a beszédhangok intenzív tudatosítását kívánja. A Betűk? Képben vagyok! könyv a hang-betű megfelelést többdimenziósan megtámogatja. A képet a hang auditív és vizuális megjelenítéséhez is köti, így emlékeztető hívóképekként kiválóan használhatók. Ráadásul az egyéb kiegészítőkkel sokféle tanulási mód áll rendelkezésre az intenzív fejlesztéshez. Nem elvárásokat, hanem tanulási-fejlődési lehetőségeket nyújt, így az iskola alsó osztályaiba járó és az óvodából iskolába induló gyerekek fejlődéséhez optimális játék és taneszköz is lehet. „
Sándor Lászlóné, a Nagyvázsonyi Kinizsi Pál Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola tanítónője elsős osztályában most ősszel kezdte használni a Betűk? Képben vagyok! képeit.
A visszajelzések szerint a gyerekek mindig nagy izgalommal várják, hogy az újabb és újabb képek felkerüljenek a tanterem falára. A tanítónő azért szavazott neki azonnal bizalmat, mert „az iskolába érkező gyermekek közül egyre többen beszédfogyatékos státusszal érkeznek, ami mellé beszédértési, beszédészlelési nehézségek is társulnak. Mindezt megfűszerezi még egy jó adag figyelemzavar is. Ilyen alapokkal nélkülözhetetlen becsempészni egy olyan elemet is, ami a hang akusztikus és beszédmotoros emlékképe mellett megerősíti a harmadik pillért: a betű vizuális képét. Már az első héten kiderült, hogy a tanítványaim nagy része a vizuális tanulási típusba tartozik, hiszen így nőttek fel, a vizuális ingerek erdejében. Ha ez a terület fejlődött jobban, akkor erre kell, hogy támaszkodjunk a tanulási motiváció fenntartása érdekében. Az alakazonos betűkalauzra éppen ezért esett a választásom.”
– A könyvkiadás melyik része volt a legnehezebb? És melyik a legélvezetesebb?
– Talán elindulni volt a legnehezebb: kiválasztani a technikát, képbe kerülni a grafikus szakma eszközeivel, aktuális színvonalával és a trendekkel. Összegyűjteni a könyvpiacról azokat az adatokat és ismereteket, amik szükségesek voltak ahhoz, hogy megfelelő döntéseket tudjak hozni. Kezdetektől fogva magasra tettem a mércét és ehhez megtalálni az utat nem volt könnyű, de annál izgalmasabb.
De minden betűhöz képet találni se volt egyszerű. Voltak betűk, amikkel nagyon megizzadtam, mert a magyar nyelvben kevés szó kezdődik egy-egy betűvel. Ami a gyerek számára is értelmezhető, és nem párosítanak hozzá negatív érzelmeket, abból meg még kevesebb. Ezért nem lett például az I képe az injekció.
Biztos azt gondolod, az alkotás volt a legjobb része! A festés nem volt idegen tőlem, mert középiskolás koromban egy rajzverseny kapcsán meghívtak a képzőművészeti egyetem akvarell szakkörére. De nem mozogtam komfortosan a témában, mert nem festettem 20 éve. Amikor már megvoltak a képek, és elkezdett összeállni a könyv és látszódott, hogy lesz belőle egy kerek egész valami, na, az volt a legfelemelőbb része!
– Milyen pluszt adott eddig a könyv megírása neked?
– A minap rájöttem, hogy nagy valószínűséggel én is diszlexiás vagyok. Mindig irigyeltem azokat, akiknek az olvasás örömöt jelent, és nem értettem, hogy nekem miért nem.
Például megbotránkoztatóan hangozhat, de nem tudnám elmondani egy kötelező olvasmányról sem, hogy miről szól.
Voltak problémáim kisiskoláskoromban, de akkor a szakemberek csak a figyelemzavart tudták megállapítani.
A sors pikantériája, hogy a művészi véna és valószínű, hogy a diszlexiára jellemző sajátos gondolkodásmód kellett ahhoz, hogy ezt a komplex és régi problémát meg lehessen oldani. Őszintén remélem, hogy a jövő nemzedékeinek könnyebb dolga lesz!
Bővebb információkat az alakazonos betűkalauzról itt találtok: betuk.hu
