Az elmúlt néhány évtizedben jelentősen átalakultak a férfi és női szerepek és mindez hatással van a párkapcsolatokra. Mi változott és miért? Cikkünkben arra keressük a választ, mennyire érdemes a hagyományos viselkedési mintákat megtartani – vagy kiiktatni, hova vezet mindez és mi okozza azt, hogy már azt se tudjuk, mit értünk férfi és női szerep alatt.
Mi lett más a párkapcsolatokban?
Ha a párkapcsolati szakaszok alapján teszünk különbségtételt, azt mondhatjuk, hogy korábban az ismerkedési szakasz sokkal rövidebb volt, mint manapság. (Természetesen nem minden párról mondható ez el, jelenleg általánosságban vizsgáljuk a kérdést.) Ennek oka lehetett, hogy az érdekek kaptak teret, a lányt minél előbb férjhez kellett adni, hogy legyen, aki eltartja. Mivel a 21. században a legtöbb esetben mindkét félnek van munkája, ez a sürgetés elhalkult, és teret kapott az érzelmi alapon történő választás. A szülők nem döntenek a házastárs kijelöléséről, más módon mutatják ki tetszésüket/ ellenszenvüket.
Az ismerkedés akár évekbe is telhet, amikor a két fél már kapcsolatban van, de még nem kötelezték el magukat az iránt, hogy összekössék az életüket. Régen, amikor az átlag életkor is alacsonyabb volt, nem vártak éveket, napok, hetek, maximum pár hónap telt el. A házasság egy életre szólt, amit a halál választhatott el. Ehhez képest ma sokkal gyakoribb a válás/szakítás. Nem újdonság azonban, hogy a párok házasság előtt is élnek szexuális életet, ellentétben régebbi korokkal, amikor a nászéjszaka fogalma az első alkalmat jelentette.
Létrejött egy újabb szakasza a párkapcsolatnak
Az összeköltözés, amikor a két fél megfigyeli és eldönti, hogy tudnak-e egymással együtt élni. Számos kihívással járhat, nem is jut el minden pár a házasságig. Egyesek úgy vélekednek, nem jó házasság előtt ezt a lépést megtenni, mások próbaidőnek fogják fel.
Érzékelhető tehát a változás, elég, ha csak meghallgatjuk idősebb felmenőink történeteit. A kérdés, hogy ez minek köszönhető?
Úgy gondolom, a fő különbség a nők önállósodásában rejlik. A szerepek azért változtak meg, mert a női jogok kiszélesedtek, amihez a férfinak kell alkalmazkodni.
Van választójoguk, ami egyben azt is jelenti, hogy maguk is választhatók, vagyis aktívan részt vehetnek a politikai életben, ami korábban a férfiak feladata volt. Emellett tanulhatnak, méghozzá bármelyik oktatási intézményben. Képességeikhez és lehetőségeikhez mérten bármilyen munkát vállalhatnak, bár itt megjegyzem, nem minden esetben tapasztalhatnak diszkrimináció mentességet.
A független és önálló nő
Mindez megteremtette az önálló és független nő fogalmát, ami egészen odáig vezetett, hogy az ismerkedési szakaszban már a nő is kezdeményezhet. A nő is fizetheti a kávét vagy elfelezhetik a vacsora árát. A házat közösen veszik, mert közösen keresik rá meg a pénzt. Közösen döntenek a gyermekvállalásról is.
Mindez szép és jó, de nem véletlenül mondják sokan, hogy a mai nő nem igazi nő. Az oka ennek az lehet, hogy a női szerep olyan mértékben megváltozott, hogy hirtelen nem találják a helyüket. Számos elképzelés létezik arra, hogyan kell egy nőnek viselkednie, ami nem kis káoszt teremt és ez kihat a párkapcsolatokra. Tavaly ilyenkor el is terjedt az interneten erről egy videó, a „Be a lady they said campaigne” keretében:
Régi problémák, újszerűen tálalva
Mindezek a változások könnyen összezavarhatják a 21. századi embert, nehéz a férfi-női szerepeket és a párkapcsolati összefüggéseket, alakuló tendenciákat megfelelő kontextusba helyezni, de felmerül itt az a kérdés is, hogy egyáltalán mi lenne a megfelelő kontextus.
Véleményem szerint az egyik legnagyobb ráhatással bíró tényező a közösségi média térnyerése, hiszen általa az emberek sokkal elérhetőbbé válnak, ennek pedig kettő fő hozadéka van.
Egyrészt nehezíti az elköteleződést, hiszen folyamatosan az arcunk elé tolja, hogy mindig lesz szebb és jobb, mint az aktuális választottunk, vagy éppen ezért esetleg már addig sem jutunk el, hogy válasszunk egy embert, ugyanis ,,elveszünk a bőség zavarában”. Ehhez köthető a mikromegcsalás jelensége is, azaz a hűtlenség egy speciális formája, amikor az egyik fél nem érzi magát már annyira elköteleződve a párjához, így ,,kikacsintgat” a kapcsolatból. Egy harmadik személy iránt kezd el vonzódni vagy érzelmeket táplálni, ehhez pedig gyakran a közösségi média szolgáltatja a teret azzal, hogy az ilyen szinten hűtlenné váló partner más profilját nézegeti, provokatív, szexuális tartalommal bíró üzeneteket, fotókat küld neki.
Másrészt, a párkapcsolatok működését megnehezíti az is, hogy az online térben mindenki könnyen és egyszerűen elérhető, akár a nap 24 órájában kapcsolatban lehetünk a másikkal, így a két ember közötti viszony korábban kiéghet, egyre kevésbé lesz meg a varázsa egy-egy telefonhívásnak, üzenetnek, mert gyakran van ilyen, illetve nem igényel különösebb erőfeszítést sem. Ezzel szemben mondjuk harminc évvel ezelőtt a párkapcsolatok kezdeti szakaszában az együtt töltött idő nagyobb valószínűséggel volt minőségi, tartalmas, izgalommal lehetett várni, és bár ez természetesen ma is jellemző, kevésbé húzódik el ez a különleges időszak, mert azonnal nagyon és állandó jelleggel jelen vagyunk a párunk életében, és az a személyes meglátásom, hogy ez előbb-utóbb több vitát is eredményezhet.
Továbbá az online jelenlét nagy veszélye, hogy az olyan problémáknak, mint például a megcsalás egyfajta plusz teret ad, illetve újabbakat is létrehoz, hiszen manapság egy-egy üzenet, lájk vagy annak hiánya is veszekedéseket, sérelmeket szülhet.
Fontos megemlítenünk még a nők függetlenedését is, hiszen ahogyan arról már írtunk, ez azt eredményezi, hogy a nőnek nincsen szüksége férfire ahhoz, hogy megéljen, ez pedig egyenlőséget teremt a két nem között, emiatt a szerepek elmosódnak. Így gyakran előfordul, hogy a nő kezdeményez, de az is, hogy gyermekvállalás esetén a férfi marad otthon a kisbabával.
Mindkét nem a saját szerepében?
Természetesen fontos az egyenlőség és a feladatok megosztása, azonban személy szerint azt gondolom, hogy ez olyan kérdés, amelyben bizonyos szintig érdemes lenne a hagyományokhoz ragaszkodnunk, amelyek biológiailag belénk vannak kódolva, és amióta ember az ember, megfelelően működtek. Ez nem azt jelenti, hogy egy nőnek a konyhában a helye és nem lehet karrierje, a férfinek pedig egyedül kell cipelnie azt a terhet és felelősséget, ami a családja eltartásával jár.
Arra gondolok, hogy az alapvető értékeket, tulajdonságokat, szokásokat meg kell őriznünk, amelyek a férfit férfivé, a nőt pedig nővé teszik, hiszen így a természetes, ettől működik a legjobban a női-férfi kapcsolat. Ilyen az, hogy nőként hagyjuk érvényesülni a férfi vadászösztönét, engedjük, hogy ő legyen az erősebb, a védelmező, férfiként pedig tiszteljük a nőt, aki támogatást és gondoskodást tud nyújtani. Ezek fenntartása nagyon fontos ahhoz, hogy megéljük valódi, belénk kódolt női és férfi énünket, tehát alapos megfontolást igényel az, hogy mennyire engedjük modern korunknak, hogy átalakítsa ezeket az évszázadok óta bevált, működő normákat.
Szerzők: Gubányi Barbara -Nagy Anna Mariann
