November 5-e óta lockdownban vagyunk. Igen, itt Angliában. Ez azt jelenti, hogy a szupermarketeket és a gyógyszertárakat kivéve minden zárva van. A háztartásunkban élőkön kívül maximum egy emberrel szabad találkozni. Aki teheti, otthonról dolgozik. Ha pedig valaki testmozgásra vágyik kint, az lehetséges, de nem lehet több fél óránál. A maszk viselése mindenhol kötelező, és a másfél méteres távolságtartás természetesen alap.
Volt már ilyen márciusban is, szóval nem mondhatjuk, hogy egy szokatlan vagy ismeretlen helyzetről lenne szó. Különben is, december 2-án újraértékelés lesz és akkor majd kiderül, hogyan tovább decemberben. A kormány azt ígéri, hogy mindenkinek kellemes karácsonyt szeretne biztosítani, ez pedig értékelendő.
Ugyanakkor szerintem a legtöbb embernek az a fontos, hogy ők és szeretteik egészségesek legyenek. A többi így vagy úgy megoldható.
Szóval, nem akarok a körülményekre panaszkodni. Októberben már töltöttem tíz napot karanténban Magyarországon, majd visszatértem után újabb tizennégy napot itt. Mondhatnánk, gyakorlott karanténos vagyok.
Most azonban valahogy mégis más
Márciusban és áprilisban a brit időjárás önmagát meghazudtolva nyárias napokkal kecsegtetett. Lehetett a napon sütkérezve ejtőzni a kertben, beszippantani a tavaszi illatokat, sétálni a folyóparton. Ám ha most kitekintek az ablakon, az ég szürke, egész nap esik az eső, és még köszönetet illene mondani azért, hogy az elmúlt napok viharos szele úgy döntött, egy kicsit megpihen.
Bevallom, alapvetően aktív, optimista, napos közérzetemet két napja mintha egy kis árnyék borítaná. Nem nagyon találom a helyem. Minden nap dolgozom, de valahogy nehezebben megy.
Sütök fahéjas és gyömbéres sütiket, de mintha nem lenne étvágyam. Megjutalmazom magam egy forró zuhannyal vagy egy fürdővel, és még levendulaolajat is cseppentek bele, de a várt hatás elmarad. Nézek vidám sorozatokat. Olvasok lélekderítő olvasmányokat, de a háttérben csak az ‘egy kicsit szomorkás a hangulatom máma…’ dúdolgatódik. Ez pedig egy picit aggaszt. Velem lenne a baj? Csak nem az őszi-téli depresszió (igen, az a bizonyos winter blues) kerülget? Lehet. De az is lehet, hogy nem kell ezt elemezgetni. Mindenkinek van ilyenje. Hagyni kell, majd elmúlik.
Ma reggel már majdnem elkezdtem magam sajnálni, amikor úgy döntöttem, hogy szétnézek az Esty oldalán
Onnan szoktam ajándékokat vásárolni. Másoknak is, és magamnak is. Ahogy lapozgattam, eszembe jutott egy szó: hygge. Arról pedig a skandináviai utazásaim. Arról pedig Merel (legjobb barátnő) és Maria (szuper jó barátnő és sógornő). Minderről pedig a közös őszi-téli mondásunk: Let’s do the hygge, vagyis hyggézzünk egyet. Itt meg is állok, mert ez valószínűleg magyarázatra szorul.
Magam sem tudom, hogy miért, de mindig vonzott az északi, skandináv kultúra
Szeretem az ottani emberek praktikusan elegáns egyszerűségét, legyen szó ruháról, ételről, bútorokról. Dániai és svédországi látogatások alkalmával mindig meglepett, hogy a zordon, sötét időjárás ellenére mennyire optimisták, életszeretők, barátságosak és türelmesek.
Malmöben reggelente szerettem átmenni a lakásunk melletti kávézóba, ahol minden a minőséget, a nem-kell-sietnit, és az egyszerű bájt sugározta. Nem volt harmincféle kávé és tizenötféle kenyér, de ami volt, arra öröm volt ránézni, az illatról már nem is beszélve. Órákat tudtam ott üldögélni, és Merellel beszélgetni, vagy csak csendben lenni. Maria ismertetett meg közelebbről a skandináv dizájnnal, és a tőle kapott könyvek, magazinok, tollak, apró tárgyak máig legkedvesebb ajándékaim közé tartoznak. A hygge ‘filozófia’ így szinte magától jött.
De mit is jelent a hygge?
A hygge a dánok boldogságérzete. Röviden összefoglalva a hygge a kényelemről, a meghittségről szól. Arról, hogy időt töltsünk azokkal, akiket szeretünk. Hogy otthonosságot teremtsünk, bárhol is vagyunk. Télen egy pár meleg zokni, néhány gyertya, egy csésze gőzölgő tea vagy forró csoki, egy melengető takaró. Bekuckózni a kanapéra, megnézni egy jó filmet, elmerülni egy jó könyvben. A családdal, barátokkal együtt lenni. Együtt főzni, enni, inni, beszélgetni, nevetni, emlékeket megosztani. Tudatosan időt szakítani az élet apró dolgaira. Minőségi időt.
Lehet, hogy ez elsőre körülményesnek és bonyolultnak hangzik, de tulajdonképpen egyszerű. Szánj több időt a jó és értékes dolgokra – kicsikre és nagyokra egyaránt, értékeld ezeket. Az eredmény? Pontosan: hygge.
Íme, néhány praktikus példa:
- Gyújts gyertyákat, akár napközben is, ha nagyon esik, fúj és viharos az idő.
- Süss sütiket vagy egy tortát. Az illat már magától melengetően otthonos hangulatot varázsol.
- Tedd le az okos-telefonodat. Köss, horgolj, színezz, készíts ajándékokat vagy végezz bármilyen kreatív elfoglaltságot, ami kikapcsol.
- Kuckózz be kényelmesen és olvass egy jó könyvet.
- Vegyél ki spontán egy szabadnapot, és csak azt csináld, amihez kedved van.
- Lepd meg magad egy apró ajándékkal.
Hogy én hogyan hyggézek?
Őszre-télre mindig vannak kis projektjeim. Kötök, horgolok. (Most például karácsonyi zoknit tanulok kötni.) Nem tudok ellenállni az illatos gyertyáknak, így napközben is mindig pislákol egy a ház valamelyik pontján. Szeretem a fényfüzéreket is: a hallban, a hálószobában, a lépcsőn.
Hétvégére mindig ‘kérek’ egy süti kihívást: ilyenkor valami olyat kell sütnöm, amit még soha nem készítettem el. (A következő valószínűleg a gyömbéres répatorta vagy egy szivárvány torta lesz. A férfinépnek még szavaznia kell.)
Ha pedig igazán ki akarok kapcsolódni, akkor magamra kanyarintom kedvenc takarómat, letelepszek az ablak elé a székembe, és olvasok: Flow Magazin, Happiful vagy Simple Things. Most ezek a kedvenceim. Közben pedig ki-kitekintek, és bámulom az angol tájat, amit az otthon melege ilyenkor egy árnyalattal szebb színbe öltöztet.
