Alaposan rácáfolt a szerinte létező sztereotípiára, hogyha vidékre születsz, nehezebben lehetsz sikeres.
Az olvasásmániás kislányból sikeres bloggerré vált Mayerné Répási Adriennel beszélgettem írásról, anyaságról és a munkája iránt érzett szenvedélyéről.
Amikor az interjút terveztük, azt mondtad, szeretnél arról beszélni, hogy egy vidéki lány is lehet sikeres. Mit jelent számodra vidéki lánynak lenni?
Szabadságot és kényelmet. Ám kissé korlátozottak a lehetőségek, sok dologról lemaradok a fővárostól lévő távolság miatt.
Élnek még a vidéki – városi sztereotípiák? Még ma is meghatároz bárkit is, hogy honnan származik, vagy hol él?
Azt gondolom, hogy igen. Még mindig él az a kép, hogy a vidéki ember kevesebbet ér, kevésbé jó bármiben is. Kevésbé tanult, kevésbé felvilágosult.
Alaposan rácáfolsz a sztereotípiára már csak azzal, hogy rengeteget olvasol. Mikor kezdtél el olvasni? Honnan jött az indíttatás, hogy könyves recenziókat írj?
Ahogy megismerkedtem a betűkkel, faltam őket. Mindegy volt, hogy újság, könyv vagy tejesdoboz, olvastam mindent, ami a kezem ügyébe került. Érdekes, mert a szüleimtől nem láttam, ők akkor nem voltak intenzíven olvasók. A polcunk mégis tele volt könyvekkel. Arra vezetem vissza, hogy édesanyám olvasott, mikor várandós volt velem. Nagymamám szintén szeretett olvasni fiatal korában. Így talán a véremben volt. És persze a betűk, a könyvek, az új világok, a szereplők elvarázsoltak. Még a kötelező olvasmányok is. Jó levezetés volt, nyugtató elfoglaltság egy folyton izgő-mozgó gyereknek, akinek be sem állt a szája.
Első recenzióm csak egy kis leírás volt a magam számára, hogy tudjam, azt a könyvet olvastam már, és tetszett vagy nem tetszett. Majd rendszeres szokássá vált lejegyezni a gondolataimat a könyvekről. A bejegyzések bővültek és bővültek. Majd blogra kerültek papír helyett.
Mi alapján választod ki az olvasmányokat? Amit szeretsz, arról írsz, vagy elképzeled, miről szeretnének az olvasóid hallani?
Csak azt olvasom, ami szimpatikus, izgalmas és elnyeri a tetszésem. Nem olvasok egy könyvet sem azért, mert kötelező. Csak remélem, hogy az olvasmányaim mások érdeklődését is felkeltik, akkor is, ha azok nem csak sikerkönyvek.
Nagyon kreatív a blogod neve, ami egyben a neved kezdőbetűiből is áll. Hogy történt a névadás?
Az első blogom a nevem volt simán, Adri könyvmoly könyvei. A második blogom az élet árnyoldalait és jó részeit tükrözte, de nem voltam elégedett vele. Ez volt az Életünk árnyoldala és boldog pillanatai. Aztán ötletelésre kértem a Momp közösséget és így született meg a blog neve és ez lesz a hamarosan elkészülő weboldalam neve is. ReAd, mint Répási Adrienn, de Read, mint olvasás is. Read and write. A névadás egy blogger, Morvai Linda érdeme.
Hogyan fejlődött a vállalkozásod? Mikor kezdted és hogyan építetted fel a szolgáltatási portfóliódat?
Eszem ágában sem volt ebbe az irányba elmenni. A blog kedvtelésből született. Majd látni kezdtem benne a potenciált, elkezdtem képezni magam, különböző írással kapcsolatos kurzusokat végeztem. Kipróbáltam bármit, aminek kicsit is köze volt az íráshoz. De még ekkor sem vettem komoly munkaként, nem tekintettem rá, mint megélhetési forrásra. Aztán megérkeztek az első felkérések azoktól, akik szerették a blogomat. Így szép lassan kialakult belőle a vállalkozásom. Mondjuk, a lassan nem teljesen igaz. Egy év alatt az egy elvállalt blogból rendszeres megrendelőim lettek, akik továbbadták a nevem referenciaként. Elkezdett kibővülni a szolgáltatási portfólióm is. Már nem csak blogírással kerestek meg vagy recenzió írással. Persze én is elkezdtem bővíteni a tudásom újságírással, SEO-val, marketinggel, ahogy az igények változtak.
Egyszer beszéltünk videón keresztül munkaügyben. Egyszer csak beszáguldott a lányod a képbe és időnként feltűnt néhány macska is. Mindig ilyen mozgalmasak a napjaid?
Ez igen jellemző ránk. Mindig mozgásban vagyunk. Nem szeretünk kiszámíthatóan, unalmasan élni. Persze, a három gyermek amúgy is gondoskodik arról, hogy ne unatkozzunk. De sem a férjem, sem én nem vagyunk azok az unalmasban ücsörgő, kényelmes fajták. Mindig megyünk, csinálunk valamit. Ha nem dolgozunk, akkor horgászunk, kirándulunk, bringázunk, festünk, táncolunk. Én eleve nem tudok hosszú ideig megülni a fenekemen és semmit sem csinálni, maximum olvasás közben.
A munka – magánélet egyensúlya hogy néz ki egy háromgyerekes vállalkozónő esetében?
Nehéz egyensúlyozni, hogy mindenki kapjon belőlem egy kicsit és a munka is haladjon, a lakás is csillogjon, vacsora is kerüljön az asztalra. Imádom a munkám, így ennek megfelelően munkamániás vagyok. Nem érzem jól magam, ha hosszú ideig nem csinálok valamit, vagy nem dolgozom.
Szerencsére a gyerekeim hangot adnak annak, ha túl sokat dolgozom. Igyekszem délelőtt dolgozni, a lakást rendbe vágni, aztán délután tanulok a nagyokkal, elmegyünk a kicsiért az oviba, különórákra megyünk, vagy csak sétálunk, bringázunk egy nagyot. Nagy udvarunk és kertünk van, az is ad mindig valami tennivalót. Hétvégén pedig a férjem horgászmániájának élünk vagy festünk, ragasztunk, kézműveskedünk a csemetékkel. De előfordul, hogy a határidős munka estére marad, az olvasás pedig mindig esti, éjszakai elfoglaltság.
Sokakban él a sztereotípia: anyuka otthon van a gyerekekkel és „önmegvalósít”. Pont a napokban panaszolta egy vállalkozását kezdő anyuka, hogy azt mondták neki, „de jó neked, otthon vagy és büntetlenül próbálkozhatsz…” Mit gondolsz az ilyen típusú megnyilvánulásokról?
Valahol el kell kezdeni. Miért ne valósíthatná meg az álmát egy anyuka is? Mindenkinek azt kellene csinálnia. A blogom egyik építőeleme pont ez, ez a mondás. Merjünk nagyot álmodni!
Csak az az ember lehet boldog hosszútávon, aki azzal foglalkozik, amit szeret. Túl rövid az élétünk ahhoz, hogy elpazaroljuk nemszeretem dolgokra. Egyébként világéletemben dolgoztam. Gyermekkoromban, terhesen, pici gyerek mellett is. Nekem természetes a munka.
Voltam már hastáncoktató, pincér, bébiszitter, takarítónő, adminisztrátor is, de a kétkezi munkát sem vetem meg. Szívesen elmegyek szőlőt szüretelni is, ha úgy adódik. Gyermekkoromban gyakran jártam napszámba is saját zsebpénzt gyűjteni. A férjem CNC megmunkálás, fémforgácsolás vállalkozásába is besegítek, ha az kell éppen.
Mit jelentenek a számodra ezek a szavak: munka, önkifejezés, létfenntartás, hobbi.
A munka előre haladás a célok felé.
Az önkifejezés a kikapcsolódás.
A létfenntartás az, hogy a gyermekeimnek megadni mindent.
A hobbi leengedés, szenvedély, élet.
A bloggerek kaptak már hideget – meleget a nagyközönségtől. Milyen elvek mentén építed fel a saját bloggerséged? Milyen egyedi jellemzőket tudhatsz magadénak, amelyektől hitelesnek látnak a megrendelőid?
Próbálok fontos dolgokról írni, amik másoknak értéket adhatnak. A könyves olvasmányaim mellett környezetvédelemmel, gyermekneveléssel, hazai kisvállalkozók bemutatásával is foglalkozom, de véleménycikkeket is megosztok a saját életemből, a tapasztalásaimról. Igyekszem azt írni, amit tapasztalok. Nem fogok egy termékről csupa jót írni, ha nem az. Nem fogok egy könyvről csak jókat nyilatkozni, ha vannak hibái. Leírom azokat is kendőzetlenül, de azt is megírom, kinek ajánlom, miben volt jó. Szeretek a dolgok mélyére ásni. Szeretek kérdezni.
Ha a jótündér 3 kívánságod teljesítené, mit kívánnál kifejezetten a saját magad számára?
- Kicsivel több időt sportra, mozgásra, festésre.
- Még több tudást, kurzust, webinárt, mert imádok tanulni, fejlődni.
- Vitalitást, lendületet, egészséget, hogy tudjam hosszú ideig menedzselni az életem és a gyermekeim életét.
Hol érzed magad, a helyeden vagy, valahol útközben haladsz, esetleg változások közepette élsz éppen? Mit jelent az állandóság és mit a változás a számodra?
Most szeretem az életem. Sosem voltam elégedetlenkedő típus, elfogadom, amit az élet kínál, kihozom belőle a legjobbat. Szeretem az állandó mozgást, a változást, a formálódást. Szeretek kilépni a komfortzónámból. Az állandóság a hátországom, amit a családom jelent, más nem számít! A többi változáshoz alkalmazkodom.
